Előadást tartott a bakui Energiafórumon Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, beszédében – szokásának megfelelően – ostorozta az atomenergiával szembeni „hátrányos megkülönböztetést” és az Oroszországgal szembeni energetikai szankciókat. Végül pedig közölte, hogy mindennek ellenére van még remény a józan ész visszatérése, mivel látható, hogy a paksi bővítésen az orosz fővállalkozó mellett amerikai, francia és német cégek is dolgoznak.

„Ez azt mutatja, hogy még ha a politikusok időnként őrült nyilatkozatokat is tesznek, a mindennapi élet szintjén, szakmai szinten van még remény a józan ész visszatérésére és a nemzetközi együttműködésre” – összegzett.

Valójában a paksi projekt a kezdetektől nemzetközi, a fővállalkozó orosz Roszatomnak nyugati cégek is beszállítói. A nemzetközi együttműködés a paksi bővítésben sem megy zökkenőmentesen, az irányítástechnikát ugyanis a német Siemens Energy szállítaná az erőműbe – illetve a Roszatomnak –, ám erre mindeddig nem kapott exportengedélyt Berlintől.

Tippeljen, a gőzerővel épülő Paks II. megkapta-e már a legfontosabb engedélyét!

Az atomhivatal több, mint egy éve folytat egy eredetileg 120 napra taksált vizsgálatot.

Szijjártó sérelmezte, hogy az Európai Unió nem kíván anyagi támogatást nyújtani a földgázhálózat bővítéséhez a kontinens délkeleti részén, mondván, a földgáz tizenöt év múlva úgysem lesz már része az energiamixnek. „Még ha ez igaz is lenne, akkor is van még addig tizennégy év” – jegyezte meg, leszögezve, hogy nem létezik „felesleges infrastruktúra”.

Márpedig, ha valamire nem lesz szükség, akkor azt jó eséllyel felesleges megépíteni. De legalábbis, ha valami előre láthatóan az építési költségét sem lesz képes kitermelni, akkor minimum megfontolandó, hogy érdemes-e veszteséggel beruházni az adott dologba.