Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy kisvállalkozás tönkretehet egy családot, Losoncziéknál azonban ennek az ellenkezője történt: szerszámgyártó cégük, a békéscsabai Losonczi Innovation Kft. összekovácsolta őket, egy olyan közösséggé, ahol nemcsak a gyerekek a családtagok, de azok is, akik velük dolgoznak. Többgenerációs családi cégeket bemutató sorozatunk első része.
Milyen jó, hogy kedden jöttetek, ma van lángosnap!
A Losonczi Innovation békéscsabai üzemébe még be sem lépünk, ifj. Losonczi István üdvözlésekor máris összeomlik az a kép, amit egy szerszámgyártóról alkotna az ember egy szerkesztőségből. De, mint kiderül, a keddi lángosozás éppolyan hagyománnyá vált náluk, mint az, hogy délelőttönként egyszer a dolgozók közösen kávéznak az üzem közepén. Az igazi meglepetés azonban ide belépve fogad: a gépek között gyönyörű szobanövények szívják be a tetőről érkező őszi napfényt, két – talán valamelyik dolgozó lakását kinövő – fikusz között pedig még egy e-biciklitárolónak is helyet szorítottak – a dolgozók a cég által biztosított kerékpárokkal ledolgozhatják hazafelé a lángost.
A gyártelep legszembetűnőbb darabja mégiscsak egy zöld bogrács, ami lehetne akár dekorációs elem is – pláne, hogy felirata alapján a cég fennállásának huszadik évfordulójára, 2015-ben készült –, az alapító id. Losonczi István azonban a célját is elárulja: ebben készül a közös karácsonyi ebéd. Ilyenkor mindenki eljön, az a 8-9 volt dolgozó is, aki innen ment nyugdíjba.
| Generációk együtt az üzletben |
A családi cégek életének legkritikusabb pillanata az, amikor az alapító nyugdíjba vonul. A kérdés igencsak égető Magyarországon, hiszen a rendszerváltás idején létrehozott vállalkozások bő harmadánál az alapító átlépte már a nyugdíjkorhatárt. Sorozatunkban olyan magyar családi vállalkozásokat mutatunk be, ahol a családon belül is sikerrel vágtak neki az irányítás átadásának, ahol a generációk nemcsak egymásnak adják a kilincset, de szülők és gyerekek együtt igyekeznek sikerre vinni az üzletet, legyen szó gépgyártásról, szolgáltatásról vagy éppen élelmiszeriparról. |
„Nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy egy olyan családi cégem legyen, ahová szeretnek az emberek bejárni” – idézi fel az alapító, aki azért azt is elismeri: a cégalapításra valamennyire a kényszer is rávitte. A gyárat, ahol a rendszerváltás előtt dolgozott, és amelyből, úgy látja ma is, Európa meghatározó szerszámgyártója lehetett volna, a privatizáció alaposan megtépázta, ő maga kényszervállalkozóként, egy szerszámkereskedelmi cégben folytatta, ám ott is rossz tapasztalatokat szerzett a kilencvenes évek elejének vadkapitalista időszakában. A privatizáló cég inkább leépített, az a vállalkozás pedig, amelyik tanácsadóként alkalmazta, nehezen akart fizetni – két kisgyerekkel inkább úgy döntött: kapcsolatait bevetve vásárol a szerszámgyártáshoz szükséges berendezéseket és szoftvert, hogy elindítsa saját vállalkozását.
Az 1995-ös alapítást követően a nagy lendületet a kétezres évek elején egy németországi cégtől érkező megrendelés adta. Ahogy az első keserű tapasztalatot is: „Megtanultuk, hogy nem szabad elhinni, amit mondanak, de azt is megtanultuk, hogy több lábon kell állni” – emlékezik vissza Losonczi István, aki azt is hozzáteszi, a későbbi válságok már felkészültebben érték őket.
Pedig olyan ágazatról van szó, amely közvetlenül függ az ipar teljesítményétől: ha a gyártók nem terveznek új termékeket, nincs szükségük új szerszámokra sem – ezt testközelből tapasztalhatták meg a 2008-ban kezdődő válság idején. Ahogy azt is, milyen, amikor az állam visszatartja az áfát, ami megint csak a céges beruházásoktól, így az ő megrendeléseiktől is elveszi a pénzt.
Így maradt a tudatos építkezés, az, hogy a nyereséget rosszabb időkre készülve a cégben tartották, és persze – vallja István – a szerencse. Amit nem ártott hajszolni is egy kicsit, de szerencsés helyzetek mindenesetre a német üzlet után is adódtak. Egyszer például a szaunában, ahol a cégalapító egy ismerős cég vezetőjével találkozott össze, és a beszélgetéskor kiderült: neki pont olyan mérőeszközre lenne szüksége, amilyet Losoncziék épp akkor kezdtek el fejleszteni. Innen indult az Axis Pro, amely mára a cég zászlóshajója lett: a nagyipari – elsősorban autóipari – felhasználást célzó berendezés mérőcellája 20-30 méretet képes ellenőrizni és rögzíteni egy perc alatt. Ennek is köszönheti a cég azt, hogy az utolsó válságot, a világjárvány időszakát nemhogy átvészelte, de jelentősen növelni is tudta az elmúlt években árbevételét.
És persze annak, hogy ez az időszak épp együtt jár egy jelentős technológiai váltással: miután az Európai Unió 2035-től megtiltja új robbanómotoros gépkocsik gyártását, a gyártók rákényszerülnek a váltásra – ehhez pedig új szerszámok is kellenek. És még egy szerencse: „Olyan dolgokat gyártunk, amit kevesen vagy mi egyedül készítünk az országban. Ez előny, de komoly munka is, hiszen nagyon sok pénzt kell fektetni például a kutatás-fejlesztésbe” – István kijelentése magyarázat arra is, hogyan került 2014-ben a cég nevébe az „Innovation”.
Azt pedig, hogy mégiscsak egy kis cégről van szó a nagy ipari multik árnyékában, szintén előnyként élik meg: „Rugalmasabbak tudunk lenni, de akár gyorsabbak is. Egyszer egy szakmai vásáron akartak megbízni egy feladattal, amire először azt mondtam, ezt nem lehet megcsinálni. Aztán mégis megpróbáltuk, két napig küzdöttek vele a fiúk, de meglett. És akkor azt mondta a cég: ők egy évig próbálkoztak vele.”
A cégalapító azt sem élte meg hátrányként, hogy cége a Viharsarokban működik. „Sok helyen jártam már a rendszerváltás előtt is, nagyjából tudtam, kik azok az emberek, akik itt jól tudnak teljesíteni.” Kiélvezte azt az előnyt, amely abból fakad, hogy itt nem akkorra a verseny, mint mondjuk Budapesten, de azt is kiemeli: ma is több jelentkezőjük van, mint ahány pozíció.
Így aztán lassacskán egyre több alkalmazott dolgozott velük, húsz évig még a békéscsabai inkubátorház egyre nagyobb területén, és köztük a család egyre több tagja is ott volt. Először Losonczi István felesége csatlakozott. „Bankban dolgozott, de nehezen tudtuk megszervezni, hogy a gyerekekkel is foglalkozzon valaki. Én pedig mondtam, hogy sokkal többet érne, ha akár csak néhány órát tudna segíteni a cégnél, a gyerekekre is több idő jutna.” Így kerültek a pénzügyek Losoncziné Petrovszki Magdolnához, de – mondják– az ő érdeme az is, hogy amikor a 2010-es évek közepén végre saját telephelyre költöztek, a végeredmény épp olyan lett, mint ahogy a tervrajzon megálmodta a belsőépítész.
Nem sok idő kellett ahhoz sem, hogy a két gyerek, István és Magdaléna is felbukkanjanak az üzemben, még iskolásként, nyári keresetszerzésre is jó volt a családi üzem. „Igaz, nekünk akkor ez még nem jelentett szentimentális értéket, mint a szüleinknek, akik a harmadik gyerekükként tekintettek rá.” – emlékeznek vissza.
A „három testvér” újbóli találkozása, immár felnőttként azonban lassú folyamat volt. István közgazdásznak tanult, Németországban is megfordult, majd elemzőként helyezkedett el Budapesten, Magdaléna szintén a fővárosban, a reklámszakmában dolgozott, de élt Dániában és Spanyolországban is.
Édesapjuk közben készült a visszatérésre, igaz, először csak „puha” módon: „Minden negyedévben elküldtem a céges beszámolót a gyerekeknek, lássák, hogy ahhoz képest, amennyit ők keresnek, itt mekkora a nyereség. Mindig tettem egy apró lépést, amíg egyszer csak éreztem, hogy ebből lesz valami”.
Így amikor István hét évvel ezelőtt, már a feleségével úgy döntött, a főváros helyett Békéscsabán akarják folytatni az életüket, kész volt a terv. „Mondtam a fiamnak, hogy rendben van, de úgy kezdődik, hogy munkásruha és bakancs reggel hatkor Géza bácsinál”. István pedig, felváltva a szép cipőt és a vasalt inget minden egyes műveletnél eltöltött egy-két hónapot, hogy a dolgozók megismerjék őt, ő pedig megismerje, mivel is foglalkoznak. Együtt dolgoztak, együtt kávéztak az üzemben – „most már azért látom, hogy a dolgozók is elfogadják azt, hogy ő lesz a következő”.
István, a fiú azonban mást is tanult abból, ahogy megtanultak együtt dolgozni cégalapító édesapjával: „Soha nem szabad megpiszkálni azokat az alapköveket, amire a cég épült, de az új ötletek, gondolatok, irányok nélkül nem tud a cég tovább fejlődni” – mondja most, már cégvezetőként. Így alakult az Axis Pro is: az ötlet az édesapától ered, az, hogy a funkcionalitás mellett a dizájnra is fektessenek hangsúlyt, tőle – az ifjabb István most úgy látja: „Amikor legördült, láttuk, hogy ezzel valami olyat sikerült alkotni, ami a generációváltás ékköve: magában hordozza a hosszú évek tudását, és azt a modern szemléletmódot, hogy tegyük eladhatóvá a terméket”.
Itt jön a képbe Léna – mondhatnánk, hiszen ő ma a cég marketingvezetője. Az ő visszatérésének az útja azonban még kacskaringósabb volt. Kezdve mindjárt onnan, hogy bár a reklámszakmában eltöltött éveknek búcsút mondott, ő már a fővárost tekinti otthonának – ma úgy tartják, az igazi akadályt ott sikerült leküzdeni, mikor kidolgozták, hogyan tud félig-meddig Budapestről részt venni a cég életében. Ahová a marketing igazából vele érkezett, akárcsak a modernebb cégmegjelenés, ő igyekszik megteremteni azt a látványvilágot is, amely eladhatóvá teheti termékeiket külföldön. Közgazdász végzettségének is hasznát veszik, mivel a pénzügyi területeket is fokozatosan elkezdte átvenni az édesanyjától, hogy – mint vallják – az is maradjon a családon belül.
„Amióta a fiatalok idekerültek, a cég is megfiatalodott” – vallja Magdolna, aki azért maga is bevallja: nehezen tud elszakadni a munkától vagy épp a közegtől. „Néha azt mondom, tornyosulnak az otthoni feladatok, de aztán otthon vagyok három napot és már hiányzik az egész légkör. Belénk ivódott, ez a harmadik gyerekünk.”
A gyerekekhez időközben egy unoka társult – István lánya most hatéves –, ahogy a cég által teremtett család is egyre nő. Ahogy a cégalapító fogalmaz: „Mindig azt mondtuk, hogy azt szeretnénk, ha a dolgozóink innen mennének nyugdíjba” – és aztán ők is visszatérjenek a karácsonyi közös bográcsozásra.
A cikk megjelenését a VOSZ támogatta.
* * * Támogatott hitel vállalkozások számára
A Széchenyi Kártya Program némileg megváltozott feltételekkel, Széchenyi Kártya Program MAX+ néven folytatódik 2023-ban. Ennek köszönhetően év végéig fix 5 százalékos kamat mellett kaphatnak kölcsönt céljaik megvalósításához a vállalkozások. Ez a jelenlegi piaci kamatozású vállalkozói hitelekhez képest 12-18 százalékos kamatelőnyt jelent. A Bankmonitor Széchenyi Hitel kalkulátorával a vállalkozások ellenőrizhetik, hogy milyen támogatott hitelt igényelhetnek.
