Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Általában véve különbséget lehet tenni az oltottak és az oltatlanok között az Alkotmánybíróság döntése szerint. Tehát a munkahelyeken is különbséget lehet köztük tenni, de ennek vannak határai, kirúgni senkit nem lehet azért, mert oltatlan, sőt még a munkavégzés helyétől is csak korlátozottan lehet eltávolítani. A vállalati szféra inkább pozitív ösztönzőkben gondolkozik az oltottak számára, nem pedig az oltatlanok életét akarják megkeseríteni.
Az Alkotmánybíróság (Ab) tanácsa nemrég ezres nagyságrendben tett panaszokra reagálva egyhangúlag kimondta: nem jelent Alaptörvény-ellenes korlátozást, ha a be nem oltott emberek bizonyos helyekre nem mehetnek, bizonyos eseményeken nem vehetnek részt, bizonyos jogaikat nem gyakorolhatják.
Az Ab érvelése szerint mivel az oltás beadatása után nagyon csekély a valószínűsége a megfertőződésnek, még kisebb a kórházba kerülésnek és még marginálisabb az elhalálozásnak, azok, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek, mert beoltatták magukat vagy a fertőzésen túljutottak, nem alkotnak homogén csoportot azokkal, akik személyében ez a feltétel nem áll fenn. Márpedig csak „abban az esetben minősül alaptörvény-ellenesnek a megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne".
Nem lehet oltást követelni, vagy kirúgni az oltatlanokat
Az oltottak és az oltatlanok közti különbségtétel hétköznapi szinten akkor volt különösen akut kérdés, amikor még számos szolgáltatást csak oltási igazolvány birtokában lehetett igénybe venni. A kérdésnek azonban van egy munkajogi vetülete is, hiszen felmerül, hogy a munkáltatók tehetnek-e különbséget a védettséggel rendelkező és nem rendelkező munkavállalók között, és ha igen, meddig mehetnek el a különbségtételben.
Az Alkotmánybíróság döntése általánosságban minden olyan szereplőt érint, aki abban a helyzetben van, hogy különbséget tehet oltottak és oltatlanok közt, mint például egy étterem a vendégei közt. Munkajogi szempontból a döntés arra vonatkozóan ad iránymutatást, hogy a munkáltató meddig mehet el, milyen szükséges intézkedéseket tehet a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése érdekében – mondja a hvg.hu-nak Goda Mark ügyvéd, munkajogi szakjogász.
Fontos, hogy a munkáltatói jogok az Ab-határozat fényében sem korlátlanok,
a munkáltatók továbbra sem követelhetnek oltást, és nem mondhatnak fel oltatlan munkavállalóiknak, sőt még csak nem is fenyegethetnek ezzel.
A munkahelyeken is van helye a különbségtételnek
Azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az oltottak és oltatlanok közti differenciálás nem sérti az emberi méltóságot akkor, ha objektív érdek áll mögötte. A vállalkozás zavartalan üzletmenete folytonosságának biztosítása ilyen érdek. Ennek érdekében a munkáltató meghozhat bizonyos intézkedéseket, egyebek mellett megteheti, hogy az oltási igazolvánnyal (vagy negatív teszttel) nem rendelkező munkavállalókat nem engedi be a kantinba. Vagy
pozitívan differenciálhat, és bónuszokat, privilégiumokat adhat azoknak a dolgozóknak, akik beoltatják magukat.
Azt azonban nem teheti meg, hogy csak a beoltottakat engedi dolgozni – figyelmeztet Goda Mark. A munkavégzés ugyanis nem privilégium, hanem a munkaviszonyból és egyben a munkaszerződésből következő kötelezettség, a munkáltatónak pedig foglalkoztatási kötelezettsége van. És
a munkavégzés helyéről sem tilthatja ki a munkavállalót, hiszen jellemzően az is rögzítve van a munkaszerződésben.
Erre egy kiskapu van, a Munka törvénykönyve lehetőséget biztosít évi 44 beosztás szerinti munkanap erejéig úgynevezett munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra, amely a munkaszerződésben rögzített munkavégzési helytől (pl. székhely, telephely) különböző helyen is történhet. Ezen túlmenni már jogellenes lenne. Goda Mark itt nem lát reális veszélyt, ügyvédi praxisa tapasztalatai szerint a vállalkozások nem hátrányokat akarnak kreálni az oltatlan munkavállalóik számára, inkább az oltottakat igyekszenek előnyökben részesíteni. Illetve nagyon sokan egyáltalán nem akarnak differenciálni a dolgozók közt.
Van olyan ország, ahol akár ki is rúghatják az oltatlanokat
Néhány uniós tagországban a jogalkotó már megteremtette ahhoz a jogi keretet, hogy a munkáltatók a munkavállalókat oltás hiányában fizetés nélküli szabadságra küldhetik vagy a munkaviszonyt akár felmondással meg is szüntethetik. Magyarországon azonban egyelőre nem látszik erre kormányzati szándék. Az AB-döntés hatására a munkáltatók viszont objektív érdekek mérlegelése mellett a törvényes kereteken belül bátran differenciálhatnak oltott és oltatlan munkavállalók között – véli Goda Mark.
Jó irány, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján nem alkotmányellenes előnyben részesíteni azokat, akik beoltatták magukat koronavírus ellen – mondja Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára. Mind a munkavállalók, mind a munkáltatók közös érdeke az üzletfolytonosság biztosítása, illetve a beoltott munkavállalók és családjaik védelme a fertőzéstől.
Arra nincs szándék, hogy a munkáltatók megnehezítsék az oltatlanok életét, arra különösen nincs, hogy elbocsátásokba kezdjenek
– hangsúlyozza a VOSZ főtitkára. Jelenleg a hatékony intézkedésekkel kapcsolatos jó gyakorlatok áttekintése zajlik. A kormány egyelőre nem jelezte, hogy jogalkotásra készülne ezzel kapcsolatban, Perlusz László úgy véli, az Alkotmánybíróság döntése után az innovációs minisztérium (ITM) által heti rendszerességgel szervezett vezetői értekezlet következő alkalmán ismét terítékre kerülhet a kérdés.
A rendszeres egyeztetések keretében készül egy második Vállalati Fehér Könyv, az átoltottságot ösztönző és a vállalati kollektívákat védő jó gyakorlatok, ajánlott intézkedések gyűjteménye. Az első ilyen kiadvány tavaly született és első sorban a vírus terjedése elleni védekezés módszereiről szólt.
A kormány mindent az oltásra tett fel
Magyarországon – egyelőre – nem súlyos a járványhelyzet, így a kormány nincs lépéskényszerben. Azonban az átoltottság más országokhoz képest alacsony – igaz, megint más országokhoz (például Romániához, ahol tombol a járvány) képest magas. Két dolog biztos. Egyrészt, hogy az oltási kampány kifulladt, az oltottak száma lényegében stagnál. A másik, hogy a kormány kommunikációjában és intézkedéseiben az oltást tette meg a járvány elleni küzdelem egyedüli fegyverévé, még a kötelező maszkviselés részleges, újbóli bevezetésétől is ódzkodnak. Sőt, a kormány épp nemrég oldotta fel minden korlátozás alól az október 23-ai tömegrendezvényeket. Beleértve a kormány mellett kiálló Békemenetet, ahova jelentős kontingenst várnak a járvány tépázta Erdélyből – még akkor is, ha ezt Gulyás Gergely Miniszterlenökséget vezető miniszter se tanácsolta a kormányinfón.
A kormány nem tudja rákényszeríteni az oltást az emberekre, mivel azt a „magyar ember gyomra nem veszi be” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, egyébként azt követően, hogy a kormány már kötelezővé tette az oltást az egészségügyi dolgozók számára.
A kormány ma már attól is ódzkodik, hogy akár pozitív, akár negatív ösztönzőket kapcsoljon az oltáshoz, vagyis praktikusan az oltási igazolványhoz. Ami így jelen állása szerint egy értelmetlen plasztikdarab, maximum nagyobb zenés rendezvényekre lehet bejutni vele. Aki akarta, már beoltatta magát, ahhoz, hogy nőjön az oltási hajlandóság, valamilyen körülményeknek változniuk kellene, a miniszterelnöki kérlelés már édeskevés. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy az új beoltottaknak kínált plusz juttatások, és az oltatlanok eltiltása bizonyos szolgáltatásoktól (például a vendéglátóipari egységektől) hatékony, az oltási hajlandóságot növelő intézkedések.
