Egy könnyűipari mérnöki diploma írása közben találkozott az ipari kenderrel Fülöp Villő, és szöget ütött a fejébe, hogy a kötélfonásban ismert haszonnövényből egyszer már készítettek valamilyen műanyagszerű anyagot. Férjével, Rédey Somával gondolkozni is kezdtek azon, mit lehetne kezdeni ezzel az információval.

Annál is inkább, mert az akkoriban második és harmadik gyermekével gyesen lévő édesanya eleve érdeklődött a mindennapi életben megvalósítható környezetbarát megoldások iránt, és aggodalommal töltötte el a műanyagok mind szélesebb körű használatával járó környezetszennyezés, különösen a mikroműanyagokhoz kapcsolódó, egyelőre beláthatatlan problémák. Aggasztotta, hogy erre hosszú távon nem megoldás a szelektív gyűjtés vagy a tartós műanyagok használata sem.

Mi lesz ezekkel az anyagokkal a használatuk végén?

“Ez a gondolat volt nagyon erős motiváció: hogyan lehet olyan terméket előállítani, amitől a használat végén káros hatás nélkül lehet megszabadulni – magyarázta a hvg.hu-nak a Vilhemp Kft. egyik alapítója, hogy miért látták meg a lehetőséget az ipari kenderrostban és kezdtek keresni egy, a műanyagokhoz hasonlóan felhasználható, természetes összetevőkből álló, olyan komposztálható anyagot, amelynek az életciklusa végén nem marad nyoma, és akkor sem okoz problémát, ha bekerül a táplálékláncba.

Műszaki egyetemen végeztem, irodai munkakörben dolgoztam, de már a kezdetekkor, a pályázatokon való elinduláskor kulcskérdés volt, hogy valamilyen kézzelfogható terméket tudjuk előállítani – egészítette ki történetüket férje, a vállalkozás társalapítója, Rédey Soma. A műegyetemi kapcsolatok a kísérleti fázisnál is jól jöttek, amikor teszteknek és vizsgálatoknak vetették alá a politejsavval (PLA) kevert kenderrostból készülő bioműanyagot.

Narancslevet öntünk az óceánba a lebomló műanyagokkal

Egy átlagos háztartásban keletkező hulladék akár fele is komposztálható lehetne, ám egyelőre kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Az EU 2023-tól kötelezővé teszi a biohulladék szelektív gyűjtését, azt viszont még nem látni, ezt hogyan fogjuk itthon megvalósítani.

Ahhoz, hogy idén tavasszal az InterSparok polcain is elérhetővé váltak komposztálható termékeik, ha nem is túl kanyargós, de néhány bukkanóval tarkított út vezetett.

Nem volt túl kanyargós, mert uniós és hazai innovációs pályázatokon és startup-programokon keresztül végül is két év alatt létrejött vállalkozásuk és kereskedelmi forgalomba került a termék. Az első, saját márkajelzésű, logóval, a csomagoláson anyagösszetétellel is ellátott komposztálható villát és kést 2021 márciusában foghatták kézbe. Némileg rögös volt azonban, mivel több, nem várt problémát is le kellett közben küzdeniük, és persze a koronavírus-járvány is késleltette a folyamatot.

Az ötletet előbb az Európai Innovációs és Technológiai Intézet Climate – KIC (Knowledge and Innovation Community) ötletpályázatán mérettették meg, ahol be is válogatták őket egy féléves mentorprogramba, innen egyenes út vezetett az Accelerator-programba. A végén elvitték a Startup Plastic Surgery program fődíját is, egy Fast Track Hiventures-befektetést. “Ez komoly fordulópontot jelentett. Innentől már visszafordíthatatlan lett a folyamat” – mondta Fülöp Villő. Ötletükkel bekerültek a Cápák műsor 3. évadába, ott ugyan nem jutottak befektetéshez, de megnyerték a Spar különdíját, és a lehetőséget részt venni a Hungaricool programban.

A programok során kaptak segítséget az ötlet kidolgozásához, a célcsoport meghatározáshoz, versenytárselemzéshez, majd ahhoz, hogy anyagokat, eszközöket szerezzenek be, elvégezzék a szükséges kísérleteket, vizsgálatokat – itt jól jöttek Rédey Soma műegyetemi kapcsolatai –, és a végén legyártsák a próbaterméket. Ennek bemutatása hozta meg a fődíjat, ezután alapították meg a cégüket tavaly decemberben.

vilhemp.hu

A tőkebefektetés révén nem csak a cég állhatott fel, de legyártatták a fröccsöntőszerszámokat, beszerezték a szükséges gépeket – például a PLA-hoz kevert növényi rostot előállító ipari darálót, és felkereshették a gyártókat. Saját gyártókapacitással ugyanis nem rendelkeznek. Az alapanyagként szolgáló granulátumot a tiszaújvárosi Inno-Compnál kompaundálják (ez egy műanyagipari szakkifejezés, ami az alapanyagok megfelelő arányú elegyítését és granulátummá alakítását takarja), a Biopolimer Kft. segítségével fejlesztik, a fröccsöntést pedig egy debreceni céggel végeztetik bérmunkában.

Ez persze plusz költséget jelent a gyártásban, és így a végtermék árában is. Ha lenne saját gyártósoruk, ezt a költséget megspórolhatnák, de egy ilyen berendezés telepítéséhez szükséges több százmillió forintos beruházást nem. Ehhez jelentős piaci igényre volna szükség – mondta Rédey Soma, aki szerint sok nagy gyártó is bérgyártókkal dolgoztat.

Bukkanók

Voltak persze más bukkanók is: a kendernövény rendkívül szívós rostjának megőrléséhez speciális daráló kellett, az Inno-Compnál pedig ipari méretekben is ki kellett kísérletezni a próbatermékeknél már működő vegyítő eljárást.

Aztán jött a hidegzuhany: le kellett mondaniuk az oly ígéretes kenderrostról.

Az anyag ugyanis nem szerepel azon az uniós listán, amely felsorolja, hogy milyen adalékanyagokat szabad felhasználni az élelmiszerrel érintkező műanyagtermékek gyártása során. Így a jelenleg gyártott termékekben kender helyett farostzúzalékot használnak.

A kenderrosttal kapcsolatos hiányosságra akkor döbbentek rá, amikor a Sparral kezdtek tárgyalni, mert nagyon szigorú minőségbiztosítási előírásoknak kellett megfelelniük. “A vonatkozó 2010-es uniós rendeletben még nem számoltak azzal, hogy ilyen célra is fel lehet használni az ipari kendert. Majd, ha utoléri magát a jogszabály, és felkerül a listára, akkor vissza tudunk térni rá, de addig a kender nem jó növény. 2010-ben még csak kevés országban volt engedélyezve az ipari termesztés, például az USA-ban is csak 2018 óta lehetséges.”

Az alapító ettől függetlenül úgy gondolja, szerencséjük volt. “Úgy látszik, jókor voltunk jó helyen, jókor tettük fel a megfelelő kérdéseket.” Azt tapasztalta ugyanis, hogy előretörőben van a biopolimerekre való átállás, amit a gépgyártók is észrevettek, és kezdenek ráállni az ilyen összetevőket is feldolgozni képes gépek előállítására. Az Inno-Comphoz is csak pár hónappal azelőtt került egy ilyen eszköz, hogy ők is megjelentek volna a speciális granulátum előállítására vonatkozó kéréssel. Amikorra pedig végre polcra került a Vilhemp-féle lebomló kés, villa, fagylaltkoskanál és szívószál, életbe lépett a műanyagtörvény is, ami száműzte a hagyományos műanyagból készült termékeket ebből a szegmensből.

Déry Studio

A cégalapítók célja most az, hogy felfuttassák az eladást – fő célpiacuk a fesztiválok és rendezvények, a vendéglátás –, ami a járvány miatt kissé lassan indult be idén. Később bővítenék a termékpalettát – első körben pohárral és tányérral – majd nyitnának a szépségipar felé tégelyekkel és flakonokkal. Utóbbiakhoz azonban fejleszteni kell a technológiát, és nagyobb mennyiségben előállítani az alapanyagot.

Körülbelül 25 millió forint van eddig a cégben

Ehhez persze további tőkeinjekcióra is szükség lesz. Bár az alapító nem zárkózik el attól, hogy finanszírozási kölcsönt vegyenek fel, jelenleg nem szorulnak rá. Az EIT programjában 20 ezer eurónyi (kb. 7 millió forint) vissza nem térítendő támogatáshoz jutottak, ezt összesen 9+6 millió forint kockázati tőke egészítette ki. “Ebből tudtunk odáig eljutni, hogy ott legyünk a Sparban.” A cégbe saját pénz is került: 4–5 millió forint körüli megtakarítást emésztett fel a legelején. Meg persze rengeteg saját munkát.

Fülöp Villő három gyerek mellett dolgozta ki az alapötletet, Rédey Soma pedig munkája mellett dolgozott a megvalósításon. A cég alapításakor egy régi közös ismerősüket – Szűts Gergelyt – is bevették, akit eleinte tulajdoni hányaddal és ígéretekkel tudtak kecsegtetni, majd a befektetések érkeztével ő lett az első fizetett alkalmazott. Rédey Soma úgy látja, hamarosan ő maga is teljes munkaidőben tud majd a cégügyekkel foglalkozni, már most is csak félállásban dolgozik munkahelyén. Sőt éppen most is keresnek valakit értékesítési területre.

Az idei, részben még covidos évre optimista becsléseik szerint 5–10 millió forintos bevétellel terveztek a havi egytonnásra becsült eladások révén, és várakozásaik szerint 10 millió forint alatti veszteséggel zárhatnak. 2022-re már 30–40 millió forintos nyereségre, két év múlva pedig ennek is a kétszeresére számítanak.

Most, hála annak, hogy vannak megrendelések és van saját bevétel, az üzleti modell hozza azt a hozamot, amit szeretnénk.

A vállalkozás eközben több szinten is törekszik a fenntarthatóságra. Nem csak az alapanyag-választással, amivel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy mezőgazdasági, élelmiszeripari melléktermékek, vagyis előállításuk nem jár plusz terheléssel. “Nem más elől veszi el a termőterületet.”

Az egyszer használatos műanyag kés, villa és szívószál olyan termékek, amelyek szerepelnek a betiltott termékek listájában. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek – amire a Covid-járvány is rávilágított –, amikor higiéniai szempontból szükség van az olyan evőeszközökre, amiket saját magunk veszünk ki a csomagolásból, tisztán. A jelenleg kínált megoldások pedig sokszor nem a legjobbak, sőt hosszú távon kevésbé fenntarthatóak. Gondoljunk a papír szívószálra, vagy fa evőeszközre. Erre a problémára igyekszünk egy fenntartható megoldást kínálni – hangsúlyozzák a Vilhemp alapítói, akik arra biztatnak mindenkit, hogy bátran használják újra a termékeiket, amiket úgy terveztek, hogy tartósak és könnyen tisztíthatók legyenek.

vilhemp.hu

Plusz szolgáltatásként visszagyűjtést is kínálnak ipari komposztálás céljából. Ezzel tudják garantálni, hogy valóban megfelelő időn belül lebomlik az anyag – bár az alapítók szerint ez a természetben vagy házi komposztban is megtörténik, csak kissé lassabban, illetve így biztosan nem kerül a szelektív gyűjtőbe a termék, a nem lebomló műanyagok között ugyanis nem lehet újrahasznosítani. A Vilhemp eszközei esetében szerencsére látványosabb a különbség a “hagyományos” műanyagtermékekkel szemben: a belekevert növényi rostok miatt a színe világosbarnás, természetes árnyalatú. Ez ugyan nem szándékosan alakult így, de az alapítók örülnek neki, mert szerintük jól is néz ki, és ránézésre is megkülönböztethető.

A távolabbi cél, hogy a régiós terjeszkedést nem az áru hazai előállításával, és külföldre fuvarozásával szeretnék elérni, hanem helyi gyártással a kinti partnerek révén. Ezeket már keresik.

Fontos szempont, hogy minél kisebb ökológiai lábnyoma legyen a gyártásnak, ezért az itthoni termelést igyekeznek hazai beszállítókkal és termelőkkel összefogva végezni. Ez még nem működik minden alapanyag esetében. PLA-t ugyanis senki nem gyárt itthon, ezt külföldről kell beszerezniük. A fontos alapanyag hazai előállításában látnának fantáziát, de ehhez sokkal jelentősebb, állami szerepvállalást is feltételező mértékű beruházásra volna szükség.

A hazai döntéshozóknak is nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a PLA-ra és a benne rejlő lehetőségekre, és segíteni egy ilyen üzem esetleges felállítását. Ez az egyetlen olyan elérhető alternatíva, amivel műanyagmentesen lehetne kielégíteni az ilyen termékek iránti igényeket, de ehhez a szabályozás módosítására is szükség van, mint ahogy azt számos európai országban meg tudták lépni.

Bár hasonló termékeket olcsóbban lehet Kínából is rendelni, az alapítók szerint ez nem jelent számukra komoly kihívást: azokat célozzák, akinek fontos, hogy hazai terméket vegyenek. Ráadásul a cég azt is garantálja, hogy valóban természetes anyagokból készül, és valóban lebomlik a termék. Ezt nem csak a közelmúltban megszerzett Hazai Termék címke bizonyítja, de már folyamatban van a TÜV Austriánál az „OK Compost” minősítés megszerzése is. Abban bíznak, hogy ezeket a garanciákat hajlandóak lesznek megfizetni a hazai vevők, akik tisztában vannak azzal, hogy a környezetvédelemnek ára van.