Nagyon úgy tűnik, véget ér a megpróbáltatásokkal teli időszak Jack Ma, Kína leggazdagabb embere számára. A kínai jegybankot vezető Ji Kang ugyanis belengette, hogyha Ma cége, az Ant Group betart minden szabályt, akkor mégis szó lehet arról, hogy a vállalat megjelenjen a sanghaji és hongkongi tőzsdén.

Úgy gondolom, hogyha követik a jogi előírásokat, akkor annak meglesz az eredménye

fogalmazott egészen pontosan Ji Kang.

Ez pedig elég komoly fordulat ahhoz képest, hogy november elején egy nappal a világ legnagyobb tervezett tőzsdére lépése előtt lefújták az egész akciót „megváltozott szabályozási körülményekre” hivatkozva.

Amikor valaki jó érzékkel, jó időben csodálkozik rá az internet nevű dologra

Jack Ma 1964-ben született egy szegény család gyerekeként, és hát nem az az ember volt, akit egyből megtaláltak a sikerek. Egy Bloombergnek adott interjújában beszélt arról, hogy csak negyedik próbálkozásra vették fel a helyi egyetemre (a Harvard állítása szerint 10-szer utasította el a jelentkezését), de munkát sem volt könnyű találnia.

„Legalább 30 állásra jelentkeztem és sehova se vettek fel. Elmentem a rendőrségre, ott annyit mondtak, hogy nem vagyok elég jó hozzájuk. Aztán, amikor a KFC megnyitotta az első üzletét a városomban, oda is jelentkeztem. Összesen 24-en voltunk, közülük 23-at felvettek, csak engem nem” – emlékezett vissza. Végül angolul tanult és tanárként tudott elhelyezkedni. Első, 1994-ben alapított cége is innen indult: egy fordítóiroda volt.

AFP / Peter Parks

A New York Timesnak mesélt később arról, hogyan lett a kínai internet megkerülhetetlen figurája: 1995-ben egy kínai cég képviseletében az USA-ba utazott, hogy egy ottani partnercéget rávegyenek, fizesse ki a tartozását. Ma állítása szerint elment a cégvezető malibui házába, ahol hamar kiderült, annak esze ágában sincs visszafizetni a tartozást. Sőt, fegyverével megfenyegette Mát, akit két napra be is zárt saját házába. „Úgy tudtam csak kiszabadulni, hogy megígértem, én leszek a kínai összekötője” – magyarázta, hozzátéve, azt is megígérte, hogy alapít egy internetes céget otthon, még akkor is, ha akkoriban fogalma sem volt, hogy tulajdonképpen hogyan is működik a világháló.

Innen Seattle-be repült, ahol elmesélte ottani ismerőseinek a megpróbáltatásait, majd azt kérte, hogy mutassák meg neki azt az internet nevű dolgot. Ekkor két szót ütött be a Yahoo keresőjébe:

sör és Kína.

Amikor semmilyen találatot nem dobott fel a kereső, eldöntötte, hogy weboldalakat fog készíteni kínai cégeknek. Hazatértekor felmondott tanári állásából, felvett kétezer dollárnyi kölcsönt és elindította a China Pages-t, az első piaci alapon működő kínai internetcégek egyikét.

Bár ez így egy hollywoodi történetnek tűnik, ő annyira nem szívesen emlékszik vissza az egészre: „Máig rémálmaim vannak, ha Los Angelesre gondolok. Ráadásul, mivel azóta minden kapcsolatot megszakítottam a fogvatartómmal, valószínűleg máig Malibuban vannak a csomagjaim” – emlékezett vissza.

Az állammal való felemás kapcsolata is ekkor kezdődött, hiszen első cége közös vállalkozásba kezdett az állami telekommunikációs vállalattal, ám ez, ahogy ő fogalmazott, „rosszul alakult”.

AFP

Az első igazán nagy, mondhatni világraszóló sikerét, az Alibabát 1999-ben alapította: néhány barátjával összeült, előadta az ötletét és kérte, hogy szálljanak be. Összesen 60 ezer dollár gyűlt össze, ami elég volt az online kiskereskedelmi cég elindításához. Fél év sem kellett, hogy a Goldman Sachs és néhány kockázatitőke-társaság 5 millió dollárt toljon a cégbe, majd nem sokkal később az őrült befektetéseiről is híres Softbank is beszállt 20 millió dollárral.

Innentől nem volt megállás, a kiskereskedelmi óriás napjainkban mintegy 700 milliárd dollárt ér, miközben az Alibabához tartozó – és Kínában messze a legnépszerűbb – fizetési rendszert, az Alipayt birtokló, 2014-ben alapított Ant Groupot is több százmilliárd dollár fölé becsülik a szakértők. A cég ezen felül pénzügyi szolgáltatásokat is kínál, például kölcsönöket, befektetéseket vagy akár hitelminősítő rendszereket is.

Az Alipayt csak Kínában mintegy 700 millióan használják, világszerte pedig közel 1,3 milliárdan, 80 millió kereskedőt szolgál ki, és a legutóbbi pénzügyi évében 17 ezermilliárd dollár értékű tranzakciót bonyolított le. Erre jön a hitelezés, aminek félmilliárd lakossági és 20 millió üzleti ügyfele van, és tavaly június 30-án 263 milliárd dollárnak megfelelő jüan volt a kintlevősége. Mindez már bőven megadta a hátteret ahhoz, hogy az Ant Group is nyugodt szívvel tervezze a tőzsdére lépést, mégpedig világrekordot jelentő 37 milliárd dollár értékben, ám ezt az utolsó pillanatban megfúrták a kínai hatóságok.

USA helyett Kína

Pedig eleinte minden úgy tűnt, sínen van. Ma az Alibabát a New Yorki-i tőzsdén vezette be 2014-ben (minden addigi rekordot megdöntve), az Ant Groupot Hongkongban és Sanghajban akarta elindítani a tőzsdei útján.

MTI / EPA

Itt persze nemcsak arról volt szó, hogy kedveskedni akart volna a kínai államhatalomnak. Egyrészt a Donald Trump által kirobbantott kereskedelmi háború rendkívüli mértékben megnehezítette volna számára az amerikai jelenlétet, másrészt a fent említett tőzsdék is sokat fejlődtek és erősödtek az utóbbi években, így már nem volt akadálya annak sem, hogy innen vonjanak be korábban elképzelhetetlen mennyiségű pénzt.

Ráadásul már itt is lehetőség van úgynevezett duális részvények kibocsátására, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az alapítóatyák továbbra is megőrizhessék döntéshozó jogaikat. Ha egy cég különböző részvényeket bocsát ki egy időben, akkor ezekre az A, B részvényekre különböző jogokat és osztalékokat határozhat meg – ezt akarta kihasználni Jack Ma, amikor november elejére megtervezte a tőzsdére lépést.

Túl sok kritika?

Bár Jack Ma a szabadpiac híve, így kapcsolata sosem volt zökkenőmentes a hatalmat vaskézzel fogó kínai kommunista párttal – amelynek egyébként tagja –, sokáig azonban, mondjuk úgy, eléldegéltek egymás mellett. A fordulatot egy októberi sanghaji gazdasági fórum hozta el, ahol Ma komoly szavakkal bírálta a kínai pénzügyi rendszert és az azt felügyelő szabályozó hatóságokat. Utóbbiakat többek közt azzal vádolta, hogy szándékosan kiölik a rendszerből az innovációt, de azt is hozzátette, ideje a nagyobb ívű reformoknak is a pénzügyi szektorban. Az állami ellenőrzés alatt álló bankokról pedig kijelentette: még mindig a „zálogházi mentalitás” jellemzi őket, mert túl sok biztosítékot kérnek a hitelekért cserébe.

A kritikát sosem bíró pekingi vezetés pedig lépett: a korábban közösségi fiókjain is meglehetősen aktív, sok szereplést vállaló Jack Ma legalább 3 hónapra eltűnt a színről, senki sem tudta, mi van vele. Ennek az időszaknak jellemző példája az is, hogy a milliárdos korábban zsűritag volt a saját nevét viselő alapítványa által indított Africa’s Business Heroes című tehetségkutató műsorban, amelyben üzletembernek alkalmas indulókat versenyeztettek, de az arcát később eltüntették a játék honlapjáról, a helyét pedig az utolsó epizódban az Alibaba másik alapítója, Lucy Peng vette át.

Aztán három hónapnyi szünet után egyszercsak a semmiből megjelent egy frissnek mondott videó, ahol Jack Ma a kínai angoltanárokhoz intézett egy beszédet. Ezt már lehetett jelként értelmezni, hogy valamennyire enyhült a viszony a hatalommal, ám Ji Kang szavai, miszerint mégis engednék tőzsdére lépni az Ant Groupot, már mindenképpen ebbe az irányba mutatnak.

AFP

A jegybankelnök szerint a korábbi, tőzsdére lépést elmeszelő döntésük „bonyolult kérdés”, majd arról elmélkedett, hogy a kínai fintech vállalatok megváltoztatták a kínai pénzügyi rendszert, és bár sokaknak nyújtottak lehetőséget arra, hogy kisebb hiteleket felvegyenek, de a változások „lehetséges kockázatot” is jelentenek a stabilitásra. „Ezen cégek előnye nyilvánvaló a kínai gazdaság számára, ugyanakkor kockázatot látunk az ügyfelek tájékoztatásában és a monopolhelyzetükkel való visszaélésben” – fogalmazott a kínai jegybank vezetője.

Ahogy korábban is megírtuk, az Ant egész egyszerűen túl nagyra nőtt, és ezért szakmailag érthető volt a szabályozó hatóságok azon javaslata, hogy ő és a hozzá hasonló fintech cégek a hitelnyújtásban 30 százalékos részt vállaljanak. Az Ant ugyanis jelenleg elsősorban közvetítő, a rajta keresztül felvett hitelek 2 százaléka származik tőle, a többi pedig a bankszektorból vagy a pénzügyi árnyékzónából érkezik, ahol a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalatok és önkormányzatok helyezik ki a pénzeiket. És az sem tetszett a hatóságoknak, hogy az Ant az Alipay miatt sokkal több adattal rendelkezett vetélytársainál a kínaiak fizetési szokásairól, ezt pedig könnyen fel tudta használni annak érdekében, hogy erősítse pozícióját a hitelezési versenyben.

Az is indokoltnak tűnik, hogy – szintén amerikai és európai mintára – a legutóbbi pénzügyi évében 71 milliárd dolláros bevételt elért Alibabával szemben is trösztellenes eljárás indult, nagyrészt arra a létező gyakorlatra építve, hogy a hatalmas online áruház hátrább sorolja vagy egyenesen kilistázza azon kereskedő cégek termékeit, amelyek a nagy riválisaival, a JD.com-mal és a Pinduoduóval is kapcsolatban állnak.

MTI / EPA

Persze ezek a hivatalos indokok, a színfalak mögött állítólag arról is zajlik a vita, hogy az Ant Group megossza az ügyfeleinek adatait az állammal. Az egyik napvilágot látott terv szerint az lenne a cél, hogy a hitelezési adatokat a cég ossza meg a kínai jegybankkal, vagy legalább egy hitelminősítővel – amit egyébként ugyancsak a központi bank irányít. Bár hivatalosan ezt a tervet senki sem kommentálta, a hírek szerint az állam így akarná csökkenteni a pénzügyi rendszerben lévő kockázatokat – mindezt persze könnyű úgy értelmezni, hogy az eddig is szinte mindent látó Nagy Testvér immár szinte mindenkinek a zsebébe is belelátna. Ne feledjük, az Alipayt több mint 700 millióan használják Kínában.

Hogy a mostani enyhülés ideiglenes csak, vagy végképp meg tud békélni egymással egy kommunista állam és a 65 milliárd dolláros magánvagyonával a világ 17. leggazdagabbjának számító Jack Ma, az még a jövő kérdése. Az viszont biztos, hogyha Kína valóban meg akarja előzni az USA a világ legnagyobb gazdasága elnevezésű versenyben, akkor szüksége lesz az olyan innovátorokra, mint Ma.