Miközben az orvosi kamara az önkéntes túlmunka-szerződések felmondását lebegteti, addig az orvosok többsége e nélkül is kizsigereli magát. Ha nem tennék, az egész rendszer bedőlne. Zavaros viszonyok, de a jéghegy csúcsa láttán is világos, hogy a végletekig agyonhajszoltak az orvosok.
Az orvosok jelentős része messze túlteljesíti a rabszolgatörvényben jóváhagyott, négyszáz órás túlmunkát. A közalkalmazott orvosok többnyire vállalkozóként hajszolják magukat, önkéntesen, hiszen bérüket így tudják feltornázni. 2021-től, a kisadózókra vonatkozó, épp a színlelt foglalkoztatást kiszűrni hivatott szigorítás után ez annak ellenére nehéz helyzetet idézhet elő, hogy az új rendelkezések alól mentesülnek az egészségügyi alapból finanszírozott vállalkozások.
Néhány területen kreativitásra lesz szükség, ha a törvényben előírt ügyeleti sort ki akarják majd állítani, de az is előfordulhat, hogy egészségügyi ellátások sora szűnhet meg, hiszen így fokozottan jelentkezhet a munkaerőhiány.
Nappal közalkalmazott, éjjel vállalkozó
„Ha nem akarok életem végéig a szüleimnél lakni, akkor kénytelen vagyok hajtani” – válaszolja a fiatal orvos, akitől azt kérdeztük, hogy miért vállal még pluszban havonta akár húsz ügyeletet is a rendes, és az „önként vállalt” túlmunkán túl. A kezdő kórházi szakorvos a munkahelyén, a napi nyolcórás beosztása mellett kötelezően ügyel havonta kétszer, ezzel tulajdonképpen majdnem el is éri a törvény szerint, évente kiadható 416 órás limitet. Ezt fejelik még meg az intézményben az önkéntes túlmunkaszerződéssel, amellyel a szóban forgó fiatal sebész újabb havi két ügyeletet visz, és ezt tolja még meg a szabadidejében annyi vállalkozásban végzett háziorvosi ügyelettel, amennyit csak elbír. Ugyanis ez utóbbival keres annyi pénzt, amennyiből még akár egy lakásvásárlási hitel önerejére félre tud tenni.
A nemrég szakorvossá avanzsált harmincas férfinak abból lett elege, hogy éveken át rezidensként 180 ezer forintért gürcölt, ezt kellett kiegészítenie, de most, hogy szakorvos lett, továbbra is szüksége van a pluszpénzre, hogy az albérletét és a megélhetését finanszírozni tudja. Sokan járnak a fiatal orvoshoz hasonló cipőben, ezért is morajlottak fel többen az első körben, amikor a kisadózókra vonatkozó szigorításról jöttek az első hírek. Az időközben elfogadott törvénymódosításból az állami finanszírozású tevékenységre, így az egészségügyi ellátásra sem vonatkozik, így az érintettek továbbra is nyugodtan kizsákmányolhatják magukat.
Szabadság, vagy kényszer?
A fiatal szakorvos a végletekig kizsákmányolja magát, de nagyon sok rezidens és kezdő szakorvos lép erre a kényszerpályára. A Magyar Orvosi Kamara a közelmúltban hozta nyilvánosságra, hogy egy rezidens órabére 900, egy kezdő szakorvosé 1700 forint, ami egy mezőgazdasági napszámos órabérével egyenértékű. A túlmunkára kereslet is van, hiszen ha a túlóra mellett nem dolgoznának még vállalkozóként is a szakemberek, valószínűleg összedőlne a háziorvosi ügyeleti rendszer, és a kórházak egy részénél is problémák lennének.
A kórházaknak és az önkormányzatoknak ugyanis törvényi kötelezettségük az ügyeletek kiállítása, az utóbbiaknál az alapellátás részeként kell megoldani ezt. A kórházakban a törvényben előírt évi 416 órán túl nem testálhatnak ügyeletet az orvosokra, a háziorvosoknál is be kell tartani a pihenőidőket.
Itt rögtön óriási lyukakat kell betömni, amit a kórházak esetében az önként vállalt túlmunkával kiegészíthetnek, vállalkozóként pedig már senki nem számolja, hogy hány órát is dolgozott egy orvos a munkaidő és a túlóra után.
Nagy a bizonytalanság a kisadózókat érintő szigorító tervezet miatt több olyan cégnél, amelyek más egészségüggyel összefüggő tevékenység mellett egy adott kórház ügyeletszervezését is végzik. Ez azt jelenti, hogy az ügyeletet ellátó orvosok a cégnek állítják ki a számlát. A háziorvosi ügyelet szervezését is sok helyen nagy, országos lefedettségű cégek végzik, de mivel az önkormányzatoktól a feladatátadásra kötöttek szerződést, így az állami finanszírozás náluk landol, ezért őket a kataváltozások nem érintik. A kórházakkal kapcsolatban álló cégeknél viszont egyelőre fogalmuk sincsen, hogy vajon mentesülnek-e a pluszadó alól. Ha nem, akkor sok vidéki kórház ügyeleti rendszere beborulhatna, és kiderülne, hogy közel sincs annyi orvos, ahány a törvényileg kötelező ügyeletet biztosítani tudná.
Megkerestünk egy adószakértőt, Alexy Miklós szerint elég egyértelműen vonatkozik a tervezet eddig megismert részlete a közbeiktatott cégekre is. Az egyik vidéki kórházat kiszolgáló cég szerint, ha minden marad a jelenlegiek szerint, akkor is lehet kreatív megoldást találni, így vélhetően maradhat minden a régiben, és a továbbiakban is annyit dolgozhatnak az orvosok, amennyit csak bírnak, mivel az egészségügyi dolgozók, nem csak az orvosoké, totális kizsákmányolása, úgy tűnik, hogy közérdek. Megkerestük az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületét, hogy vajon hogyan csapódhat le az intézményeknél a szigorítás, egyelőre nem kaptunk választ.
A szigorítás nem fogja átrendezni az egészségügyi struktúrát
A Magyar Orvosi Kamara csak a járványhelyzet idejére jegelte a bérköveteléseit, amelyeket már novemberben nyilvánosságra hoztak. Most viszont kampányt is indítottak a követeléseik nyomatékosítására, hogy az „önként” vállalt túlmunkaszerződéseiket helyezzék letétbe az orvosok, ezenkívül pedig az egészségügyi intézményvezetőknek küldtek levelet, hogy a hosszú távú, közös érdekekre tekintettel ők is támogassák a kamarai kezdeményezést.
A MOK álláspontja az, hogy napi nyolcórás munkával kereshessenek tisztességes bért az orvosok, és ne a napszámos bérek alatti órabérért foglalkoztassák a legfiatalabb orvosokat, akik sok esetben éppen emiatt mennek inkább külföldre, vagy maradnak itthon, és „beilleszkednek” a kaotikus rendszerbe. Nagy Marcell, a MOK egyik titkára szerint a kata szigorítása nem fogja felszínre hozni az egészségügy égető problémáit, hiszen azt kifejezetten a bújtatott foglalkoztatás felszámolására találták ki, az orvosok jelentősebb része pedig főállású alkalmazott. A leterheltségről ennek ellenére sem lehet azonban valós képet alkotni, hiszen ha vállalkozásokon keresztül kötnek szerződést a túlmunkára, nem is rendelkeznek önként vállalt túlmunkáról szerződéssel. Arról nincs semmiféle kimutatás, hogy valójában mennyit is dolgozik egy orvos. A nagy struktúraváltás viszont még várat magára, a MOK szerint ennek első lépése lehet a béremelés, aztán jöhetne a rendszer letisztázása.