Immár két évtizede működik Veresegyházon a GE repüléstechnikai üzletágának, az Aviationnak az üzeme. Casey Ott-tal, a helyi vezetővel több közt arról beszélgettünk, hogy milyen hatással volt a 2001 szeptemberi merényletsorozat a magyarországi gyárra, illetve hogyan küzdenek meg a munkaerőhiánnyal.
hvg.hu: Miért pont Magyarországra települt a GE Aviation?
Casey Ott: Az üzem egy zöldmezős beruházással jött létre, az építkezés 1999-ben fejeződött be, az első egységet 2000-ben szállították ki. A hely kiválasztásában az is közrejátszott, hogy a GE felsővezetők egyike innen származik, és ismerte a környéket.
Nagyon vonzó volt a magyar vállalati kultúra és a gazdasági növekedés, és tudtuk, hogy a következő években nagyon gyorsan fog növekedik a szolgáltatási üzletág is. A képzett munkaerő, a költségszint, valamint az Európához és Ázsiához való közelség hozott ide minket.
hvg.hu: Milyen elemeket javítanak?
Casey Ott: Nagyon komoly fejlődésen ment át az üzem a húsz évvel ezelőtti alapítás óta, s mivel nem sokkal az indulás után történt a 2001 szeptemberi USA-beli merényletsorozat, sokan tartottak a repülés üzletágra gyakorolt hatásától, illetve attól, hogy a tragédia után ez a gyáregység nem lesz sikeres. A cég túlélte ezt az időszakot, s azóta a GE egyik vezető kompozit-javító központtá nőtte ki magát.
Részben a nem-forgó elemek javításával foglalkozunk, az úgynevezett méhsejtes elemekkel, amelyek megakadályozzák a forgó elemek elhasználódását. Emellett javítunk szerkezeti elemeket is, a hajtóművek forró, és hideg részegységeit, valamint kompozitelemeket és a jól felismerhető hajtóművek forgólapjait is. Gyorsan fejlődünk, ennek egyik jele az is, hogy 2015-ben megnyílt a második csarnok is.
Globális hálózatunkban a GE és a CFM hajtóművek nagyjavításával foglalkozunk; a megjavítható hajtómű-alkatrészeket közvetlenül az alkatrész-javító üzemek helyszíneire küldjük el, mint például a Veresegyházon található gyáregységünkhöz. Mivel üzemünk gyakorlati tapasztalattal rendelkezik a hajtóműalkatrészek javításával kapcsolatban, munkánk részét képezi, hogy megoldási javaslatot biztosítsunk az Egyesült Államokban és Európában található mérnökeinknek, hogy segítsék a javítási folyamatok fejlesztését a flotta stabil fenntartásának érdekében.
hvg.hu: Magyarországon szinte minden vállalat amiatt panaszkodik, hogy nem talál elég munkavállalót. Önöknél mi a helyzet?
Casey Ott: Éppen akkor kezdett csökkenni a munkanélküliségi arány, amikor érkeztem, akkor érte el a mélypontot, 3,8 százalék körül. Tavaly februárban kezdtük el érezni a munkaerőhiányt, s mindent elkövettünk azért, hogy a minőségi munkaerőnek számító alkalmazottjaink jobb bért és béren kívüli juttatást kapjanak, versenytársainkhoz képest.
Sokat tettünk azért, hogy megőrizzük a versenyképességünket, de felismertük annak a szükségességét is, hogy partneri viszonyt létesítsünk az iskolákkal is. Annak érdekében, hogy a legjobb tehetségeinket megtartsuk, részletes utánpótlási tervet dolgoztunk ki, amelyben biztosított a karrier építése, valamint az oktatási lehetőségek. Vannak olyan alkalmazottaink, akik a nyitás óta velünk vannak, tavaly ünnepeltük együtt a „18. születésnapunkat”.
Inkább azon fiatalok miatt aggódom, akiket az utóbbi öt évben vettünk fel, s akik naponta látják a szép színes óriásplakátokat, amelyek a különféle IT-cégekhez próbálják elcsábítani az embereket. Ahogy én, úgy ők is mérnökök, s azt szoktam mondani nekik, ott van az igazi érdekes munka, ahol a termelés folyik.
Még mindig van problémánk, hosszabb ideig tart megtalálni az új alkalmazottakat, különösen a hegesztőket és gépkezelőket. Mindenki vadászik a szakképzet munkaerőre, az a stratégiai célunk, hogy mindig legyen tartalékunk: legyünk folyamatosan kapcsolatban a munkára alkalmas személyekkel, vagy éppen alkalmazzunk több embert, mint amennyire éppen szükségünk van.
Attól tartok ez a probléma a jövőben is megmarad.
hvg.hu: Magyarországon szokatlan, hogy egy nő gépészmérnökként dolgozzon. Mennyire fontos önnek, hogy a nők is jelen legyenek a szakmában?
Casey Ott: Amikor idekerültem a HR-vezetőt és a pénzügyi vezetőt leszámítva egyetlen egy nő sem dolgozott a közvetlen csapatomban. A saját pályám során megtanultam, mennyire fontos a vállalati sokszínűség, és itt nem csak a férfiakról és nőkről van szó, hanem különféle kultúrák találkozásáról is. Az volt a célom, hogy legyenek nők az üzemben, illetve a mérnökök között.
Most már van egy nő részlegvezetőnk, van egy tervezőnk, és azt a feladatot adtam a csapatomnak, hogy a tavalyi év végére legyen legalább egy teljes állású női mérnökünk is. Meg is csinálták, felvettünk egy fiatal hölgyet, aki hamar beilleszkedett, és nagyon jó munkát végez.