Tavaly 1 200 milliárd euró készpénzt bocsátottak ki az EU-ban, ez a mennyiség 4 százalékkal haladja meg az előző évit és abszolút rekord.
Az ember azt gondolná, hogy a kártyás és az egyéb elektronikus fizetési módok rohamos terjedésének következménye a "kápéforgalom" radikális visszaszorulása. De az adatok mást jeleznek. Kétségtelen, hogy az utóbbi tíz évben a kártyás fizetés értéke 67 százalékkal nőtt Európában és közben a készpénz használata 10 százalékkal visszaesett. De még nincs itt a készpénz halála, sőt.
Egy 2016-ban végzett európai vizsgálat szerint az öreg kontinens polgárainak 25 százaléka, vagyis a negyede még mindig otthon, a matracban vagy a ruhásszekrényben, bankjegyekben tartja a megtakarítását. Ez óriási összeg. Továbbá: az euróbankjegyek a kontinensen kívül is népszerűek, a. megtakarítások egyharmada Európán kívüli országokban pihen. Hogy ennek a ténynek köze van a bűnözéshez, az evidens. De a nagy készpénzforgalom vélhetően mégsem az illegalitás, hanem inkább a szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező kisemberek szokásainak a következménye.
A francia nemzeti bank közzétett egy felmérést a bankjegyek felvételéről. Ebből kiderül, hogy az automatákból kivett bankjegyek 40 százaléka 20 eurós címletű. A második hely a 10 eurósé és a harmadik az ötvenes. A nagy címletek, tehát a 100, 200, 500 eurós bankjegyek felvétele csak a teljes bankjegy kiadás 1,5 százalékát teszi ki. Belgiumban például sok boltban ki van írva: 100 eurósnál nagyobb címletű bankjeggyel nem lehet fizetni, mert a nagy címlet még akkor is gyanús, ha vélhetően nem hamisított –írja a Les Echos.
Persze a maffiózóknak nem a statisztika számít, és ők nem a kis boltokban vásárolnak. De a készpénzforgalom meglepő életben maradása vélhetően nem elsősorban az adóelkerüléssel, a zsebbe fizetéssel magyarázható, bár persze részben ezzal is. A 20 és 10 eurós bankjegyeket az automatákból milliárdos tételben felvevő emberek nem bűnözők, hanem nyugati sztenderdek szerint szerény, de kelet-európai mércével nagyon tisztes életszínvonalon élő, közepesen kereső munkavállalók vagy nyugdíjasok. Akik, nem csak a szupermarketekben, hanem azokban a helyi kis boltokban is vásárolnak, ahol csak készpénzzel lehet fizetni.