Fogd a pénzt és fuss – biztatják a tanácsadó cégek munkatársai a magyar kis- és középvállalkozásokat. Szerintük ma nem lehet arra hivatkozni, hogy azért nem exportál egy kkv, mert nincs rá pénze: van olcsó hitel, és még egy ideig uniós támogatás is. Csakhogy a vállalkozók vagy nem kérnek a hitelből, vagy kérnének, de nem kapnak. Ma Magyarországon több mint egymillió kkv működik, nagy részük mikro- és kisvállalkozás, a GDP több mint felét termelik, és csaknem 4 millió embernek adnak munkát.

Pedig maga Orbán Viktor is számszerűsítette a következő (következő 3?) kormányzati ciklusra meghatározott célt a legutóbbi újraválasztását követő első parlamenti felszólalásában. Mint mondta: a hazai tulajdonú társaságok arányát 50 százalékkal növelni az exportban. A jelenlegi tapasztalatok alapján a kormányfői óhajt nehéz lesz teljesíteni.

Facebook / Orbán Viktor

Pinczés Marianna 19 éves volt, amikor egy egyetemi dolgozat miatt hidegen sajtolt növényi olajokkal kezdett el foglalkozni. A feladatot nagyon komolyan vette: dolgozatából vállalkozás lett. Eleinte a borászatokban hulladékként kezelt törkölyből gyártott egészséges és természetes olajokat, majd magliszteket és természetes kozmetikai alapanyagokat is készített – mindezt saját fejlesztésű gépeken. „Volt egy biztosítás a nevemen, ami épp lejárt. Az volt a kérdés, mi legyen a pénzzel. Befektettem. Vettem belőle szőlőmagot” – mesélte.

8 millió forintot költött szőlőmagra. A présmaradványt egy takarmánycég szinte azonnal megvette, kétezer liter olaj viszont ott maradt. „Végül eladtam ezt is, sokkal könnyebben, mint gondoltam” – emlékezett vissza. Ahhoz azonban, hogy tovább tudjon lépni, külföldi partnerei legyenek, pénzre lett volna szüksége. „Nem volt kérdés, hogy külföld felé nyitni kell, Magyarország nem nagy piac, bár fejlődik, de a termékeimet nem ismerték. Hitelt kértem az egyik banktól a külföldi terjeszkedéshez. Nem kaptam” – idézte fel. Már annak is örült volna, ha a kért összeg tizedét megítéli neki a bank, de egy fillért sem látott. „Nem volt a cégem veszteséges, de nem is volt elég nagy ahhoz, hogy a bank fantáziát lásson benne” – magyarázta, hozzátéve, „kellett volna a segítség, hogy egyről a kettőre jussak”. Úgy látja, a magyar kisvállalkozások közül több még az előtt csődbe megy, hogy a termékéből akár egyetlen darabot is exportált volna. „Az esetek nagy részében a cégek az alapítástól számított egy évet sem élik túl, mert nem kapnak segítséget” – összegezte a tapasztalatait.

Gyengék és halmozottan hátrányosak – ezt már a magyar kis- és közepes vállalkozások hitelezésének elősegítéséért felelős KAVOSZ vezérigazgatója mondta a kkv-król. Krisán László szerint ezek a cégek történelmi okokból és a gazdasági válság miatt tőkehiányosak, gyenge a hitelképességük, exportban és versenyképességben uniós szinten a sor végén kullognak. Sújtja őket a munkaerőhiány, a bürokrácia és az 53 különféle adónem.

A kormány nem így látja: a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Magyar Levente idén márciusban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara budapesti, külgazdasági évnyitó konferenciáján azt mondta, 4 év alatt többszörösére nőtt az exportképes magyar kkv-k száma.

A Budapest Bank közben 500 olyan kis- és középvállalkozás vezetőjét kérdezte meg, amelyek legalább 10 milliárd forintos árbevételt hoznak. Kiderült, hogy a megkeresett cégek csaknem negyede lépett eddig külpiacokra, igaz, hogy nem az utóbbi 4 évben, hanem az elmúlt 14-ben. A vállalkozók mindössze 4 százaléka mondta azt, hogy exportálná termékét a közeljövőben, 77 százalék elzárkózik ettől. Azért, mert úgy gondolja, terméke, szolgáltatása nem exportképes.   

Bíró Márton biztos volt benne, hogy az, amit gyárt, külföldön is kelendő lesz: méhészeti termékekkel kereskedett volna Ausztriában. „Volt egy ismerősöm, aki többször ment kirándulni, ő vette észre, hogy mennyivel drágább ott a méz. Míg Magyarországon 2000 forint volt 1 kiló méz, Ausztriában 3000-4000. Úgy számoltam, ha 500-600 forinttal drágábban adnám, mint itthon, már megérné” – mesélte a hvg.hu-nak. Azüzletből végül nem lett semmi, mert több helyi szakember is a tudtára adta, „a régióban épp elég méhész és méz van”. Gond volt az is, hogy olyan, drága mézvizsgálatokat is kértek, amelyekre a kaposvári vállalkozónak nem volt pénze, hitelt pedig – bármilyen olcsó is – nem akart felvenni, „meggondolandó, sokan befürödtek már vele”.   

Nyakig hitelben

„Ennyire olcsók a hitelek soha nem voltak az elmúlt 28 évben, mint most. Rendkívül sok pénz van a piacon, a vállalkozóknak csak azt kellene mondaniuk, hogy vegyük fel, és csináljuk meg” – érvelt a hvg.hu-nak Essősy Zsombor, a Magyarok A Piacon Klub elnöke. A klub – német példára – 2010-ben alakult, azért, hogy a magyar vállalkozók külpiacra lépését segítse. Kereken 100 cég csatlakozott eddig, van köztük élelmiszer- és autóalkatrész-gyártó is. Közös bennük, hogy magyar a tulajdonosuk, és átlagosan 20-25 ember dolgozik ezeknél a vállalatoknál. „Kereskedő-, összeszerelő üzemek nincsenek közöttük, mert a külföldi versenyképességhez nagy hozzáadott érték, innováció, unikum kell” – indokolta az elnök. Szerinte az államnak is segítenie kell, bürokráciacsökkentéssel például, és sok múlik a kkv-kon is: „sokszor nem is a pénz számít, hanem az, hogy a vállalkozó mennyire nyitott. Sajnos nem eléggé, sokan úgy vannak vele, hogy elég az, amit Magyarországon megvesznek. Nem elég. Ahogyan a technológiának is világszínvonalúnak kell lennie, a mérnököknek nem elég Ohm-törvényét tudni.”

A győri Rábalux is tagja a klubnak. Tulajdonosa, Czigler Csaba világítástechnikai termékeket vinne Ausztriába, Németországba vagy Olaszországba, egyelőre hiába. „Vannak próbálkozásaink, de ezeket nem nevezném sikeresnek. Nyugaton más az üzleti kultúra, mi Magyarországon szocializálódtunk: ami itt előny, az ott hátrány” – mondta, hozzátéve, „itt mások a súlypontok, mint egy fejlettebb üzleti környezetben”.

Egy informatikus-mérnök, aki 2010-ben, nem sokkal a válság után fogott vállalkozásba Budapesten, a hvg.hu-nak azt mondta, „10 ember dolgozik a cégemnél, 8 év alatt nem jutottunk el odáig, hogy 30 millió forintot kivegyünk, és piacépítésre fordítsunk. 30 millió forint hatalmas összeg, egy külföldi üzlet beindításához viszont nem elég.”

Az állam a mellét veri

Juhász István

Az állami tulajdonú EXIM Bank operációs vezérigazgató-helyettese nemrégiben mégis azzal dicsekedett, hogy az idei első három hónap volt az első olyan negyedév, amikor több hitelt adtak a kkv-knak, mint a nagyvállalatoknak. Dancsó József beszámolója szerint 44 milliárd forintot helyeztek ki, ennek 57 százalékát kis- és közepes vállalkozásokhoz. Nemcsak az Andy Vajna és Garancsi István cégét is hitelező EXIM tolja a pénzt a kkv-knak, hanem az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank és a Mészáros Lőrinc érdekeltségének számító MKB Bank is: uniós támogatásokat közvetítenek, amiért cserébe több milliárd forintos jutalékot könyvelhetnek el.   

Egy gépészmérnök-vállalkozó a hvg.hu-nak mégis azt mesélte, hiába vannak ügyfélszolgálati pontok, a hitelhez nagyon nehéz hozzájutni. Ő azt a csarnokot vette meg végül hitelből, amit korábban bérelt. „Fél év alatt sikerült elintézni. Négyszer cseréltek a bankban ügyintézőt, négyszer kellett újra küldeni az adatokat. Ez a jó kis magyar bürokrácia. Mit tehettem volna? Csendben tűrtem” – mesélte.

A kkv-knak nem könnyű sem állami hitelhez, sem uniós támogatáshoz jutni – mondta Rapcsák Dániel, a Vanessia Vállalkozásfejlesztési és Pályázati Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. „Pályázni csak azok a cégek tudnak, amelyek több éve eredményesen gazdálkodnak, és több alkalmazottjuk is van” – emelte ki. Jelenleg is több olyan kiírás fut, amely a külpiacra lépést segíti: külföldi kiállításon, vásáron, bemutatón részvételre, marketingre, piackutatásra és online megjelenésre is ad pénzt az Unió. És ott vannak az innovációt, kutatásfejlesztést segítő pályázatok, képzések is. Rapcsák Dániel azonban úgy látja, „oké, hogy van pénz, de alaposan végig kell gondolni, hogy egy vállalkozó belevágjon-e vagy sem, mert a hitelek zöme utófinanszírozott, fel kell mérni a kockázatokat, nehogy visszafelé süljön el az ügylet”.   

A kormány keletre, a vállalkozók nyugatra indulnának

 „Nem a Nyugat fújja a passzátszelet a következő időszakban” – utalt a keleti nyitásra tavaly szeptemberben Orbán Viktor miniszterelnök. Csakhogy hiába hirdette meg előbb a keleti, aztán a déli nyitást, a KSH adatai szerint egyáltalán nem nőtt a magyar export az Európai Unión kívüli régiókba a teljes külkereskedelemhez viszonyítva. Továbbra is a kivitel csaknem négyötöde megy valamely uniós tagállamba, miközben a harmadik országokba az export mindössze ötöde. A június 1-jén közölt adatok szerint az export 79 százalékát bonyolítottuk le európai uniós tagállammal, a maradék 21 százalékot pedig EU-n kívüli országokkal. Összességében a kivitel 3,2, a behozatal 0,5 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakától.

Időközben a kormány sem erőlteti már sem a keleti, sem a déli nyitás politikáját: bezárta a több milliárd forintnyi közpénzt felemésztett, látható eredményt nem hozott kereskedőházakat, előbb az ázsiaiakat, majd az afrikaiakat és a dél-amerikaiakat. Sok programot azonban megtartott, ilyen például a Digitális Exportfejlesztési Stratégia, amely 2016-ban azzal a céllal indult, hogy az informatikai kis- és közepes vállalkozásokat segítse. Kérdés, hogy milyen céllal. Arra a kérdésünkre, hogy hány ilyen jellegű cégnek sikerült a kereskedőház közvetítésével piacot találnia, nem kaptunk konkrét választ. Ahogyan arra sem, hogy milyen hatékonysággal működik az Exportakadémia, ahol azt ígérik a vállalkozóknak, hogy 6 napos kurzus alatt megtanulnak mindent, ami egy sikeres külpiacra lépéshez kell. Azt sem tudtuk meg, milyen sikerrel szerepeltek azok a cégek, amelyeket azért gyűjtöttek egybe a Build Your City Program keretében, hogy külföldi városfejlesztési programban vegyenek részt. A Magyar Nemzeti Kereskedőház sajtóosztálya mindössze annyit írt, ”2017 végéig összesen 113 szakmai tréninget és képzést tartottunk, mintegy 3100 cég képviselőjének részvételével”.

Beszéltünk olyan vállalkozóval, aki a kereskedőház több programját is kipróbálta. Azt mondta, „az állami alkalmazottak is velünk együtt találgatták, mit, hogyan kellene csinálni. Van, aki feladatának érezte, hogy összehozzon egy nemzetközi céggel, nagyon pörgött, igyekezett segíteni, de a többség tapasztalatlan, nem tudja, mit kell csinálni.”

A Magyar Nemzeti Kereskedőházat 2012-ben alapította a kormány, fenntartása idén több mint 7 milliárd forintjába kerül az adófizetőknek.