Évekkel ezelőtt megírtuk, miért különleges hely a Hokedli. Tulajdonosa, Sinkó Bori most éles blogbejegyzésben fejtette ki, mik lehetnek az étteremnyitás buktatói.

„Szinte minden második ismerősömtől azt a korszakalkotó ötletet hallom, hogy a pályáját otthagyva, egy új irányba nyit: a vérverejtékkel összespórolt vagy örökölt pénzét belefekteti egy étterembe, kávézóba, mert az majd milyen jó lesz” – kezdi Bori a blogbejegyzést. A legnagyobb probléma azonban éppen a hozzáértés hiánya lesz; Bori évekig nem merte magát szakácsnak hívni, pedig saját ételfutár cége, számtalan receptje, illetve érdemleges főzési és rendezvényeztetési tapasztalata volt. A piac azonban rengeteg olyan szereplőt termelt ki, akik féltve őrzik kis receptjeiket – holott ez a legnagyobb séfekre nem jellemző, hiszen ők rendszeresen újabbakkal állnak elő –, köpenyükre arannyal hímeztetik bele a nevüket, és külföldi blogokról nyúlt ételeket főznek, de „egy 16 órás műszak első negyven perce után már kinn bőgnek a dohányzóban, mert nem bírják ezt a stresszt”. Bori szerint azért, mert valaki online marketinges, közgazdász vagy netán gasztroblogger, még nem jelenti azt, hogy sikeresé tud tenni egy éttermet.

„Mert ugye mindenki úgy képzeli el a dolgot, hogy na, akkor nyitok egy hangulatos kis kávézót, kiválasztom a Macemről, hogy melyik szám duruzsoljon, miközben cuki tányérdesszertekkel meg haboskakaóval kényeztetem az engem istennek tekintő, csillogó szemű vendégeket.” A hajtásról, a magánéletet ellehetetlenítő 16 órás munkanapokról – melyekből hat van egy héten –, illetve az alkalmazottakkal kapcsolatos problémáról viszont kevesebb szó esik. „Közben a melletted levő helyen telt ház, és eljön az a pont, hogy nem érted, mi a baj, te tényleg elvégezted a tanfolyamot, meg el is olvastad a Gordon Ramsey-könyvet, és azt mondják, hogy a muffinod is isteni, hogy lehet, hogy nem a Dining Guide címlapján pózolsz valami modoros pózban, mint az év felfedezett titánja?”

Bori szerint sokan a családra támaszkodnak ahelyett, hogy leülnének, és bemagolnák a HACCP-t, illetve minden forintnak megterveznék a helyét az üzleti tervben. „Sok embernél ugyanis azt érzem, hogy az étteremnyitás nem egy hivatás, egy álom, amiért bármennyit hajtanának, hanem egy szexi illúzió, amit az, akinek van pénze, megszerez magának. Láttam már családi vagyonokat elúszni értelmetlenül” – írja Bori, aki arra is figyelmeztet, hogy sokan valójában magukat szeretnék a vendéglőben látni, nem a vendégeket, pedog utóbbiak érzékenysége akkora, „mint az orvosi műhibánál a pácienseké”. A teljes blogbejegyzés itt olvasható.