Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Emlékszik a „dunaholdingos” Tamás Istvánra, esetleg a „caolás” Benkő Lászlóra, netán a „vegyépszeres” Nagy Elekre? Megkerestük őket.
A HVG megpróbálta feltérképezni, hogy mi lett a kilencvenes évek mára szinte elfeledett milliárdosaival. Azok, akik megszólaltak, és akiket most bemutatunk négyrészes sorozatunkban, főként a politikai környezet megváltozását, illetve saját üzleti hibáikat nevezték meg visszahúzódásuk okaként. Mi lett a sokak által irigyelt vagyonokkal, mi maradt meg a pénzből, hírnévből?
Tamás István
Mintegy 10 milliárd forintos vagyont rakott össze Tamás István, a kilencvenes években privatizációs tanácsadó cég-ként működő Dunaholding egykori elnök-vezérigazgatója. A rejtélyes „tizek” néven emlegetett vállalkozócsoport – bevallása szerint baráti társaság – egyik tagja volt, mások közt Lupis József, Dicső Gábor, Várszegi Gábor, Széles Gábor és Vadász Péter mellett. Ez a csapat tett 3,5 milliárd forintos ajánlatot a Centrum Áruházak többségi tulajdonrészére. A Dunaholding egyik befektetése 1991-ben az International Business School (IBS) alapítása volt, s egészen pár évvel ezelőttig az intézmény rektori tisztségét is Tamás István viselte. Eredetileg a Számalkkal közösen tulajdonolta a Dunaholding az IBS-t, s pár évvel később azért vette át az iskola vezetését – eredetileg egy évre -, mert az eredeti egyezség értelmében a Dunaholdingnak kellett finanszíroznia az intézmény hiányát. „Úgy éreztem, feneketlen, lyukas zsákba öntöm a pénzt” – mondja a HVG-nek a milliárdos. 1999-ben aztán kiszállt a Dunaholdingból, amelyet Klubrádió-tulajdonos Arató András visz azóta tovább.
A vagyona nagy részét Tamás István az IBS-t, valamint a Csodák Palotáját üzemeltető nonprofit cégeibe tolta bele – vallja. Az iskolát a Számalk Kelenföldi pályaudvar melletti épületéből 1996-ban a II. kerületbe, a Tárogató útra költöztették át, ám miután nem tudott megegyezni bankjával a törlesztés további részleteiről, 2014-ben átvitte az IBS-t a Graphisoft Parkba, ahol Bojár Gáborék három épületet hoztak létre az iskola számára. A Tárogató úti, időközben többször is gazdát cserélt ingatlancég felszámolás alá került. „Kérdezték tőlem, mit hagyok a gyermekeimre, ha tíz évig fizettem a törlesztőrészleteket, most pedig elbukom az épületet” – meséli, hozzátéve, hogy valójában nem járt rosszabbul így sem, mintha sok éven át bérelte volna az ingatlant az iskolának. Állítása szerint ez volt az egyetlen hitel, amit életében felvett.
„Ha csak arra jók voltak a befektetéseim, hogy néhány családtagomnak legyen munkája, már megérte” – szögezi le Tamás. Márpedig első házasságából született gyermekei mindketten a Csodák Palotájában dolgoznak. A tudományos-interaktív játszóházat működtető Csodák Palotája Nonprofit Kft.-ben ma is 49 százalékos tulajdonos Tamás. Lánya, Mizda Katalin évek óta az intézmény ügyvezetője, azt megelőzően pedig az IBS-en volt apja személyi asszisztense. Mizda Katalin több családtagja, valamint fivére szintén a Csopában dolgozik vezető beosztásban. (Második házasságából született nagyobbik lánya Londonban divattervezést tanít, kisebbik, 14 éves lánya még Budapesten, egy angol anyanyelvi iskolában tanul.)
Tamás István 2002-ben még 10 milliárd forintos vagyonnal szerepelt a leggazdagabb magyarok listáján, legutóbb azonban már nem érte el a bekerülési küszöböt. Tartalékai azért valószínűleg vannak: a nyarakat a saját spanyolországi nyaralóban tölti a család. „Csak azért szemlélem nyugalommal a hazai politikai-gazdasági fejleményeket, mert megengedhetem magamnak, hogy bármikor felüljek a repülőgépre és elmenjek innen családostól” – mondja.
Benkő László
Bár valószínűleg megtehetné, mégsem valamely üdülőparadicsomban tengeti nyugdíjas napjait a milliárdos-ranglisták egykori szereplője, Benkő László. A Caola Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Zrt. jelenleg 84. évében lévő többségi tulajdonosa ma is minden nap hét órakor már irodájában található. „Engem nem lehet visszafogni, a családom megérti, hogy ma is ugyanúgy dolgozom, mint eddig” – válaszolta a HVG kérdésére, hozzátéve, hogy szülővárosában, Hódmezővásárhelyen „betyár emberek vannak”, génjeiben örökölte ő is a kitartást. A paraszt-Párizsból húsz éves korában elszármazó milliárdos közel egy évtizede a város díszpolgára lett.
Az egykor Nagy Imrével, a KISZ „utolsó első titkárával” közösen privatizált Caola ma már Benkő többségi tulajdonában van, útjaik öt éve elváltak egymástól. Az egykor a hazai kozmetikai piac közel felét birtokló Caola ugyanis a kilencvenes években jócskán veszett értékéből, csak úgy tudtak felszínen maradni, hogy eladogatták híres termékeiket, sőt még a nevüket is. „Sajnos nem törődtem annyit a céggel, mint kellett volna, s rossz emberismerő is voltam” – indokolta kérdésünkre Benkő, a multik térnyerése mellett mi vezetett a lejtmenethez. A kapcsolatait a sporton keresztül is ápoló Benkő ugyanis a Budapesti Honvéd egyik meghatározó vezetője volt, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke lett. 2011-ben, már a közel a nyolcvanhoz így nagy fába vágta fejszéjét, úgy döntött, megpróbálja életben tartani a Caolát. Így elváltak Nagytól, aki vitte közös cégük más üzleteit, például a szúnyogirtást, míg a Caola maradt Benkőé. Első körben visszavásárolta a cég márkanevét, majd megpróbálta stabilizálni a helyzetet. Ez mára úgy tűnik, sikerült, legalábbis több éves veszteséges működés után tavaly már nyereséget mutatott a cég mérlege. „A multi kereskedelmi láncokba nagyon nehéz bekerülni, de termelünk exportra, vannak bérmunkáink és új termékcsaládunk is” – vázolja Benkő, hogyan áll össze jelenleg a cég termelése. Nagyon bízik az állatkozmetikumokban, „ha ez sikerül, akkor fellélegezhetünk, a cég hosszabb távon is működőképes lesz”.
A cégvezető vagyonát már a szocializmus idején megalapozta, hiszen jeleskedett az akkor jó pénzt fialó tsz-melléküzemágak szervezésében, így például gomböntő vagy műanyagfröccsöntő üzemet is vezetett. De már akkor felismerte a sport társadalmi kapcsolatokat építő hatását, részt vett Kisorosziban az első hazai golfpálya megépítésében. Nem kérkedik vagyonával, ma is ugyanott lakik, mint amikor a céget megvette. Mint kérdésünkre elmondta, a már 15 éve Brazíliában élő fia naprakész a Caola ügyeivel kapcsolatban, segített a cégvezetésben, „ma már ez a számítógépek világában nem probléma”, így reméli, hogy a cég jelenlegi vezetőivel együtt lesz majd, aki továbbvigye a stafétabotot.
Nagy Elek
Éppen Budapest 300 ezer vállalkozásának készít stratégiát ezekben a hetekben az erdélyi származású milliárdos, Nagy Elek. Neve leginkább az első Orbán-kormány sztrádaépítő cégével, a Vegyépszerrel fonódott egybe. A nyilvánosságot következetesen kerülő Nagy önmagát meghazudtoló módon szállt be a tavasszal a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnökválasztási kampányába: még a jelölését is elfogadta, hogy lesöpörjék a porondról a Fidesz parlamenti képviselőjét, Szatmáry Kristófot. Amint azonban Szatmáry neve lekerült az indulók listájáról, Nagy is visszavonulót fújt, és egy tagozatvezetőt jelölt maga helyett. Ő maga lett viszont a BKIK stratégiai testületének elnöke, így kétség sem fér hozzá, hogy a fővárosi cégek érdekképviseletében jelenleg Nagy a megmondóember. Kérdésünkre ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a stratégiát meg is kell valósítani, és az lesz az igazi próbatétel.
A kamarai életbe nem először szállt be a vállalkozó. 1997-ben egy hasonló trükkel váltották le a BKIK – akkor a szocialista kormányhoz közel álló – vezetőségét, és az ifjú titánok között volt Nagy is. A következő évben kormányra került Orbán Viktor meg is hálálta az ellentáborba tartozók kigyomlálását: eljött a Vegyépszer aranykora. Azóta persze kétszer is nagyot változott a világ, a Vegyépszer hamarosan csődbe ment, 664 hitelezőjének 29 milliárd forinttal tartozott, amiből végül is a csődegyezség alapján csak 365 millió forintot fizetett ki. A szűkös esztendők elmúltával azonban Nagy cégbirodalma ismét erőtől duzzad: ingatlanbefektetőként, valamint a BÁV és a Főtaxi meghatározó tulajdonosaként is gyarapítgatja vagyonát. A válság elmúltával a cégek terjeszkedni is tudnak: a BÁV az idén felvásárolta az osztrák tulajdonban lévő Orex zálogüzletágát, és a tavaly 3,6 milliárd forint profitot termelő aukciósház és záloghitelező új üzletek nyitásával indult el az ékszerpiacon. A Főtaxi pedig a kormány segítségével egyelőre megnyerte a harcot a modern technológia kihívásával szemben: az Ubert kiüldözték Magyarországról.
Üzleteiben csak testvére, Sárkány Nagy Erzsébet jelenik meg időnként, gyermekek még nem. „Jelen pillanatban még nem, de reményeim szerint el fog jönni az az idő, amikor igen” – válaszolja arra a kérdésre, hogy van-e esély az utódlásra. A családról szólva sokkal szívesebben beszél művészet- és irodalompártolásáról. Édesapja az azóta elhunyt Méhes György regényíró, akit 2002-ben Kossuth-díjjal is kitüntettek. Mecenatúrája ugyanakkor vagyongyarapítással is jár. 2014 óta kastélytulajdonos, Erdélyben megvásárolta a XV. században épült gyalui Bánffy-rezidenciát, amelyből kulturális központot akar varázsolni.
Sorozatunk következő részében: Erős János a „káendhás kapcsolatépítő”, Princz Gábor, a „postabankos macis”, O. Nagy Imre, a „szökős yblbankos”.
