Minden munkahelyen találni olyan személyt, akivel valamilyen szempontból kivételez a munkaadó: ad hoc szabadnapok, rövidebb napi munkaidő személyes szimpátia, vagy egyéb elvek alapján. Élhet-e jogorvoslati lehetőséggel a többi munkavállaló, vagy tűrniük kell a kialakult gyakorlatot?
A munkaidő-kedvezmény – amelyet a Munka Törvénykönyve meghatároz - lényege abban ragadható meg, hogy a munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. A munkáltató más, egyéb esetben is engedélyezhet munkaidő-kedvezményt, illetve lényegében mentesítheti a munkavállalót a munkavégzési/rendelkezésre állási kötelezettség alól. A munkáltató kompetenciájába tartozik az is, hogy kötetlen munkavégzést engedélyezzen.
Ha a munkáltató tehát egyes munkavállalókkal kivételt tesz és számukra tágabb munkavégzési kereteket biztosít, lényegében minden további nélkül megteheti, hiszen a munkavállaló munkaidejét ő osztja be. Ugyan mozgásterét némi korlátok szűkítik, például az egyenlő bánásmód követelménye, azonban ezt nem minden önkényes lépés sérti. A bírói gyakorlat egyetért abban, hogy a személyes ellenszenv, rokonszenv nem jogilag védett tulajdonság vagy szempont, így a kivételezés általánosságban joggal való visszaélésnek sem minősül - állapítja meg az Adózóna munkajogi szakértője.