A bőrcipő készítése az 1600-as évekig nyúlik vissza, és annak kézi előállítása a 19. századig tartott, amikor is az egész folyamatot gépiesítették. Egy méretre készített cipő hagyományos módon való előállítása 2-3 hétbe telik még egy gyakorlott cipészmesternek is, így aztán nem meglepő, hogy egy teljes egészében készített cipő nem olcsó mulatság. „Egy pár néhány ezer dollárba kerül, így csak egy igen szűk réteg számára elérhető” – magyarázza Keith Poh, aki öt évet utazott, hogy elsajátítsa az ősi cipőkészítés mesterségét, és biztos bankszférában felépített egzisztenciáját adta fel, hogy belevágjon az enyhén szólva is rizikós vállalkozásba – számol be a Mashable.

Először a Fülöp-szigeteki Manila városának ipar negyedeit kereste fel, de inkább alkalmi cipőket szeretett volna készíteni, így az indonéziai Bandung városába ment, ahol azonban rá kellett ébrednie, hogy jellemzően tömeggyártott alapanyagokból dolgoznak. „Ahol csak lehet szintetikus anyagokkal helyettesítik a bőröket, és mindent gépesítenek.” Így felkerekedett, hogy Európában utazzon, ahol a bőr nyers formájával dolgoznak, de Párizsban nehezen engedték a kulisszák mögé, mert a mester, akinek ajtaján kopogtatott azt hitte kínai, és attól félt, csak a technikáját akarja ellopni. Végül csak maga mellé vette a mester, így egy évig tanulta tőle a szakmát, miközben esténként pincérkedett. Ezután Firenzében is eltöltött egy tanulóévet, míg végül úgy nem érezte, hogy visszatérhet Szingapúrba, hogy saját boltot nyisson.

„A probléma, hogy Szingapúrt még nem érte el a kézzel készített termékek iránti áhítat, így kérdéses, hogy vegyem rá őket, hogy a 90 dolláros cipő helyett egy 900 dollárosat válasszanak” – mutat rá a kihívásra Poh. Ezért aztán először egy Hong Kong-i vásáron fog előrukkolni cipőivel, ahol számottevő érdeklődés van a luxustermékek iránt, majd az itt szerzet tapasztaltok alapján megpróbálja meghatározni célpiacát. Nézzegessen fotókat a cipészmesterről munka közben.