Pebble okosóra, Oculus Rift szemüveg, 3D-és nyomtatótoll. Csak néhány azok közül a technológiai fejlesztések közül, amik közösségi pénzből valósulhattak meg, de a sort olyan abszurd tételekkel is lehetne folytatni, mint a rekordösszeget begyűjtő, többfunkciós hűtőtáska, bajuszvédő sörhab ellen, vagy az a projekt, melynek célja mindössze egy egyszerű krumplisaláta volt, aminek elkészítésére 13 millió forintot dobtak össze.

„Kívülről nézve nagyon vonzó a crowdfunding (magyarul közösségi finanszírozás) körül kialakult felhajtás, de nem való mindenkinek” – mondja a mostanára már-már divathóborttá lett pénzszerzési projektekről Szesztay Péter, a gyerekek biciklijére innovatív fékrendszert fejlesztő MiniBrake egyik alapítója. Mint meséli, az egyik legismertebb, legnagyobb forgalmú közösségi finanszírozási oldalnak számító Kickstarteren elindult projektek körülbelül 47 százaléka nem éri el a 20 százalékos finanszírozási szintet sem. A MiniBrake 75 ezer dolláros célt kitűző kampányát a másik népszerű oldalon, az Indiegogón indította, amely végül csak alig több mint 6 ezer dollárt tudott összegyűjteni, így szintén a sikertelen pénzszerzési akciók táborát gyarapítja. A dologhoz hozzátartozik, hogy amíg a Kickstarteren a kitűzött célt nem teljesítő projekt elesik az addig összegyűjtött támogatásoktól is, addig az Indiegogo rugalmas finanszírozása lehetővé teszi, hogy a pénzgyűjtő akkor is hozzájusson az összedobott pénzhez, ha a kampány elbukik.

Rosszul lőtték be azt, hogy kit érdemes célba venni

A MiniBrake annak ellenére folyamodott a közösség pénzéhez, hogy nem sokkal a kampány indítása előtt jutottak 40 millió forint kockázati tőkéhez. „Tudtuk, hogy egy hosszú fejlesztés áll előttünk és úgy gondoltuk, miért ne kavarjunk egy kis port a startupunk körül, pláne, ha a kampány során lehetőségünk lesz elő-értékesíteni a terméket” – írta le a tapasztalatait korábban egy cikkben Szesztay.

A MiniBrake-kampány kudarcát Szesztay a nem megfelelő célközönség kiválasztásában látja, míg ugyanis a tipikus crowdfunding-támogatók inkább technológiai érdeklődésű férfiak, a gyerekbicajfék főleg anyukákat célzott volna meg, akik általában kevésbé nyitottak az új technológiák iránt, és sokkal kevésbé hajlandóak interneten fizetni. Aztán a sajtót is félreértették, legalábbis azt hitték, hogy a nemzetközi sajtó átveszi a jelentősebb, aktuális magyar híreket, de csalódniuk kellett, mert a magyar sajtóreferenciáink sajnos kint nem jelentettek nagy előnyt.

A kampány sikertelensége ellenére a cégnél mégis úgy látják, hogy megérte a dolog, pozitív hozadéka is volt a kalandnak: „Azóta rengetegen kerestek meg minket, hogy szívesen foglalkoznának a MiniBrake viszonteladásával, és jelenleg 12 országban zajlanak tárgyalások Hollandiától kezdve Ausztráliáig potenciális viszonteladókkal” – mondta el a hvg.hu kérdésére Szesztay.

Hinteni kell az információt szerteszét

Csepella Olivér viszont valamit nagyon jól csinált. Mindössze egy napra volt szüksége, hogy összegyűjtse a meglepő témát boncolgató képregényének megrajzolásához szükséges 3 millió forintot. A képregény elkészítéséhez, amelyben a nyugatos írók széklábakkal küzdenek a zombiapokalipszis ellen, Csepellának egy évi rezsi- és kajapénzre volt szüksége: „Ha már kész lett volna a képregény, valószínűleg elfogadom a legjobb kiadói ajánlatot. Azonban a munka nagy része még hátra volt, a tartalékaim pedig körülbelül csak 2 hónapra voltak elegendőek, nem akartam szülői támogatásból fenntartani magam, és a grafikai munkám mellett sose tudtam volna befejezni a képregényt. Megfelelő pályázatot sem találtam, így egyszerűen csak nem találtam más lehetőséget” – indokolja, hogy miért döntött a közösségi finanszírozás mellett.

A grafikus megfigyelt sok kickstarteres és indiegogós kampányt, majd elindította a Nyugat+Zombik Facebook-oldalt, hogy azon keresztül fogja össze és tájékoztassa az érdeklődőket. Szerencséjére a Cink.hu ráharapott a témára, és onnantól kezdve sokan megkeresték, a cikkek nyomán pedig már a kampány elején sok támogatás érkezett, majd egyre többen értesültek a kampányról. A nyugatos írók ilyen újszerű ábrázolása egy külföldi számára nem sok izgalmat rejt, így a végére 7 millió forintot is jócskán meghaladó támogatási összeg magyar zsebekből érkezett. És hát a képregény magyar nyelvű.

Csepella magánszemélyként indította a kampányt, így adóügyi szempontból csak személyi jövedelemadót kell fizetnie, bár kérdésünkre elmondta, hogy az adózással kapcsolatos részéről nem tud biztonsággal nyilatkozni, mert annak intézéséhez egy ismerőse segítségét kérte.

Nagy kaszálás

A Nyugat+Zombikhoz hasonlóan zajos sikert aratott az automata sörfőző géppel piacra lépő Brewie csapata, amely a magyar viszonylatban elég borsos, 4-500 ezer forintos találmányával inkább a külföldi támogatók pénztárcáját nyitotta meg. A közösségi finanszírozás nagyszerű, mert a tulajdonrész kiárusítása nélkül lehet tőkéhez jutni, és a vásárlóinkról, a célpiacunkról is szerzünk információkat – mondja Pál Marcell ügyvezető. „Ahogy várható volt, az Egyesült Államokból, Nyugat-Európából és Ausztráliából érkezett a legtöbb támogatás. Ezekben az országokban nagy kultusza van a házi sörfőzésnek, a közösségi finanszírozásban pedig nagyobb bizalommal támogatják a számukra szimpatikus projekteket” – mondja.

Egy sikeres gyűjtőkampány, meg az arról szóló cikkek miatt Dániától Panamáig rengetegen keresték meg őket viszonteladói szándékkal. Bár eredetileg 100 ezer dollárt, vagyis úgy 25 millió forintot akartak összegyűjteni, végül meg sem álltak 60 millióig. „A statisztikák azt mutatják, hogy azok a kampányok, amelyek 48 óra alatt nem gyűjtik össze a kitűzött cél harminc százalékát, elbuknak. Nekünk 40 óra alatt volt meg a 30 százalék” – eleveníti fel Pál. Az adózási szempontból az előrendelésekből származó jövedelem után 10 százaléknyi személyi jövedelemadót fizettek, az áfát pedig a tengerentúlon – ahonnan a legtöbb megrendelés jött – a vevőnek kell fizetnie a bevallása alapján.

„Nem nagyon bíztunk benne, hogy működhet”

„Miután a weboldalunkon elkezdtük árulni a táskáinkat, ki akartuk próbálni a közösségi finanszírozást is, a cél 19 ezer dolláros (úgy ötmillió forintos) tőke összegyűjtése volt” – eleveníti fel Kocsis Dániel, az univerzális biciklistáska, a Bigó egyik megálmodója. „A Kickstarteren próbáltunk szerencsét, amihez szükséges, hogy legyen egy amerikai bejegyzésű cég is" – meséli Kocsis, kinti ismerősük azonban Nevadában jegyezte be a céget, és mivel a pénzgyűjtő oldal úgy van beállítva, hogy a helyi hirdetéseket előre sorolja, nagyrészt a nevadai netezők látták a hirdetést, azt pedig el lehet képzelni, hogy a sivatagban mekkora igény van kerékpáros kiegészítőkre.

A kampány végül nem sikerült. Eladtak ugyan közel 40 táskát, amivel 5000 dolláros (bő egymillió forintos) árbevételt generáltak, de bármennyire is jól hangzik ez, igen sok energiabefektetéssel járt. A Bigot megalkotó csapat egyébként egy reklámügynökséget visz, így úgy gondolták, hogy rutinból megoldják a reklámozás kérdését. Aztán az Indiegogón indított kampányuk oldalára irányították a forgalmat Google AdWords-, Youtube- és Facebook-hirdetésekkel, és bár sokan el is jutottak az oldalra, azonban gyengébb konverziós rátát értek csak el, mint a saját weboldalukon, vagyis kevesebb látogatóból lett vásárló. Ezután megbíztak egy nemzetközi PR-ügynökséget, ami véleményük szerint igazából semmit nem tett hozzá a kampányhoz.

Így érkeztek el az egyedüli, működő eszközhöz: saját erőből kezdtek el sajtóközleményeket kiküldözgetni, főleg bringás tematikájú oldalaknak. Ennek nemcsak az volt a hozadéka, hogy a kampányon keresztül érkezett néhány megrendelés, de sokan ezeknek a sajtómegjelenések a kapcsán ismerték meg a márkát, és ezek a mai napig generálnak vásárlásokat – mondja az alapító.

A kampányvideó a legfontosabb

„Létrehoztam egy Facebook-oldalt, ahol bemutattam a terméket, vagyis a Deska Boardot, és a fejlesztés alatt álló projektet. Beneveztem a HP Design versenyére, ahol meg is nyertem a közönségdíjat. Ezt követően csináltam egy landing page-t, ahol elkértem a potenciális támogatók e-mail címét. Készítettem egy Twitter rajongói oldalt is, ami az amerikai piacon jól működött, illetve egy Behance portfóliót a projektről, és egy Prezi-prezentációt. Csináltam egy saját Youtube-csatornát, és persze a kampányvideót, amit már az első nap 9 ezren megnéztek. A jó kampányvideó a legfontosabb. Ezen kívül több blognak is elküldtem, akik így első kézből értesülhettek a projekt sikeréről, és a kampány indulásáról. És persze felépítettem egy kampányoldalt az indiegogón. Rengeteg apró trükkje van minden egyes lépésnek” – sorolja fel Tölgyessy Csaba, a Deska Board alkotója, hogy mi minden előzi meg egy kampány indítását. A Deska Boardnak így is éppen csak sikerült összegyűjtenie a szükséges támogatásokat, amit az utolsó kritikus egy-két napban sikerült kedvezményes ajánlatokkal felpörgetnie.

„Az indulás előtt néhány héttel csináltunk weboldalt, amelyen egy visszaszámlálót állítottunk be. Nem árultuk el, hogy pontosan miről van szó, csak amolyan sejtető képeket, szövegeket helyeztünk el az oldalon. Csináltunk Facebook-, Instagram- és Twitter-profilt, melyeken keresztül népszerűsítettük a landing page-ünket és folytattuk az információk csepegtetését egészen a rajtig” – ezt már Somlyó Tamás, a Feel Flux ügyességi játékot gyártó cég társalapítója mondja, aki szintén egy sikeres kampányt tudhat a háta mögött. „Próbálkoztunk sajtóval is, de az volt a tapasztalat, hogy ameddig nem egyértelműen sikeres a projekt, addig nem nagyon érdekel senkit. A siker után már persze számtalan sajtómegjelenésünk volt, értékes piaci kapcsolatokat szereztünk, és tulajdonképpen bekerültünk a magyar startup-körforgásba. Jelenleg tárgyalunk akcelerátorokkal és befektetőkkel is” – teszi hozzá.

A kampány indulása előtti kalkulációk során könyvelők és adótanácsadók segítségével a játékot tervezők arra jutottak, hogy a magyar adórendszer még nincs a közösségi finanszírozásra felkészülve, ennek megfelelően nincsenek kifejezetten erre a tevékenységre kialakított sémák. „Több kérdésben is állásfoglalást kellett kérnünk, végül úgy kezeltünk minden egyes támogatást, mint egy elővásárlást, annak minden adóvonzatával együtt.”

Az adózásról hasonlóképpen nyilatkozik a Deska Board atyja is: „Aki kampányt akar indítani, annak azt javaslom, hogy mindenképpen forduljon adótanácsadóhoz, mert minden közösségi finanszírozásra vonatkozó adózási szabály teljesen kampányspecifikus, tehát attól függ, hogy mi a kampány célja, mit ad a támogatóknak, és hogy a projektgazda cég, magánszemély, vagy esetleg nonprofit.”

Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, hírlevelünkre feliratkozva megteheti!