Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem igazán tudta, hogyan kell egy butikot jól üzemeltetni, így kapóra jött, hogy egy gyorséttermet irányíthat. Korábban másfél évtizedet dolgozott pszichológusként, emiatt is érdeklik az elesettek – és nemcsak foglalkoztatja a problémájuk, hanem segít is nekik, két siketet vett fel, és hajléktalanoknak is ad munkát. Húsz éve ezt csinálja Szabó Gabriella, két üzlete is van Nyíregyházán, ő a harmadik magyar, akit kitüntetett a McDonald's. Azt vallja, egy jó vezető előbb elvégzi azt a munkát, amit beosztottaitól megkövetel – hogy tudja, mit várhat el.
„Már a gimnáziumban kiderült, hogy jól tudom magam köré szervezni az embereket. Tol előre magából a közösség, amelyben vagyok, kvázi vezetőként hallgatnak rám” – jellemzi magát a két nyíregyházi McDonald’s éttermet vezető Szabó Gabriella. Az üzletasszony lett a McDonald’s legjobb franchise partnere a világon: nemrég vehette át a nemzetközi vállalat emblémájának arany íveit idéző Golden Arch Award díjat.
Nem hétköznapi utat járt be. Az idei év egyedüli magyar díjazottja a debreceni egyetem pszichológus szakán végzett még a rendszerváltás előtt, ezt követően pedig 14 évet töltött a szakmájában, előbb a Pedagógiai Intézet Pályaválasztási Tanácsadójánál, majd iskolapszichológusként dolgozott. Innen került át egy csapásra 1995-ben az üzleti világba.
Hogy lesz pszichológusból menő vállalkozó?
A kilencvenes évek közepén örökség útján egy kis pénzhez jutott, és szeretett volna valami mást is csinálni. Akkor mindenki butikot nyitott. Tanakodtak a férjével, mihez is kezdjenek, arra gondoltak, talán nyithatnának ők is egyet. De nem voltak ismereteik arról, hogyan kell ennek nekifogni, honnan lesz majd áru, és honnan fogják tudni, mennyiért kell eladni. És akkor meglátott egy hirdetést, ami az akkori Nyírfa Áruházra volt kiplakátolva: „Itt hamarosan McDonald’s étterem nyílik, melyhez üzemeltetőt keresünk.” Azt már tudta, hogy ez egy óriás gyorsétterem-lánc kidolgozott rendszerrel, itt nem lesznek beszerzési gondjai, nem fő majd a feje, hogy milyen árrést alkalmazzanak – idézi fel a kezdeteket a hvg.hu-nak Szabó. Ez az évek alatt be is bizonyosodott, olyan szinten álltak mögé, hogy a sikerei egyik kulcsa szerinte biztos, hogy ebben rejlik.
| A harmadik magyar |
A Meki „Oscar-díját” kétévente ítélik oda azoknak a franchise átvevőknek, akiket erre a sokéves teljesítményük komplex értékelése alapján az egyes országok menedzsmentje érdemesnek tart. A jelölést végül a részvényesek és a felsőbb vezetők fogadják el. A magyarországi 22 fős franchise partneri körből eddig mindössze ketten vehették át a díjat: 2004-ben a debreceni, 2006-ban pedig a kecskeméti üzemeltetők. A világon több mint 3600 franchise partnere van a McDonald’snak. A 36 idei díjazott 24 országból került ki. A megtermelt nyereséget visszaforgatják az üzletbe, ennek eredményeként a 18 év alatt mindkét üzletüket felújították, a belvárosi étterem palettáját pedig a McCaféval színesítették. A forgalom jelentős részét évről évre új gépek beszerzésére fordítják. A nyíregyházi vállalkozó társadalmi felelősségvállalásáról a McDonald’s, illetve független szervezetek által korábban odaítélt elismerések tanúskodnak („Az Év kereskedelmi Vállalkozása” díj 2011, „Legnagyobb Támogató” díj több alkalommal is). A jelölés alapjául szolgált az itt mért folyamatosan kiemelkedő vendég elégedettségi, dolgozói elégedettségi-mutató, illetve a kiemelkedően magas dolgozói elkötelezettség is. |
A legjobbak közé azért is kerülhetett, mert az általuk működtetett KisSzabó Kft. megalakulása óta minden évben nyereségesen gazdálkodik. De a kiváló üzleti teljesítmény csak egy feltétel volt a világra kiterjedő versenyben. A díj odaítélésénél a nyíregyházi vállalkozó társadalmi és közösségi felelősségvállalását is értékelték.
Különösen büszke arra, hogy hajléktalanoknak adott munkát, próbált nekik máshogy is segíteni. Mint elárulja, mindig is izgatta a hajléktalanok sorsa is, az ördögi kör, melybe kerülnek: nem tud munkát vállalni, mert nincs hol megmosakodnia és rendesen felöltöznie, de nem tud megmosakodni és felöltözni, mert nincs munkája. Érdekelte, milyen módon lehetne ezt a kört megszakítani. Előfordult, hogy szóltak a vezetői, egyik alkalmazottjuk napok óta az utcán alszik, mert eljött otthonról. Beindult a ruhagyűjtés, hova menjen aludni, ki fogadná be. Bankszámlát nyitottak neki, és a fizetéséből minden hónapban tízezer forintot félre is tudott tenni egy alszámlára. Majdnem nyolc hónapig maradt náluk. Aztán úgy érezte, megerősödött, mást is kipróbálna, felmondott. Igaz, Szabó Gabriellának nem minden próbálkozása végződött hepienddel.
Az is régóta foglalkoztatja, hogy a nála dolgozó fiatalokat hogyan tudná nagyobb toleranciára nevelni. Abban az időben kereste fel a helyi hallássérültek vezetőjét, amikor még semmilyen támogatás nem járt a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásáért. Végül két jelentkező akadt. Az egyik lány nagyon sokáig velük maradt. Ez volt az első munkahelye, és olyan magabiztosságot szerzett, hogy aztán a szülővárosában, egy helyi kisboltban helyezkedett el. A másik fiú a mai napig náluk van, anyja, apja siket, ő is siketen született. Itt olyan a munkafolyamat, hogy muszáj csapatban dolgozni, ezért aztán nála nem elég a szóbeli közlés, oda is kell fordulniuk hozzá, hogy szájról is tudjon olvasni.
A jó vezető előtte megcsinálta azt, amit most elvár másoktól
Az éttermi menedzserek nagy része, 4-5 fő lassan húsz éve dolgozik nála. Legfontosabbnak azt tartja, ha egy vezető rábíz egy másik személyre egy feladatot, akkor azt előtte ő is végezze el. Nézze meg, milyen erőfeszítésbe kerül, mennyi idő alatt lehet jól teljesíteni, milyen eszközökre van szükség, és mi az eredmény. Amikor ez megvan, akkor már tudja, mit várhat el a dolgozótól.
A női vezetői szerep előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban elárulja: mikor egy dolgozótól meg kell válni, már a kollégák figyelmeztetik: „Gabi, ezt muszáj megtenned. Már mindent elkövettél, kipróbáltad egyik üzletben, másik üzletben, egyik műszakban, másik műszakban.”
Empatikus a dolgozóival
Bár gazdasági ismeretek szempontjából nagy segítséget jelentett neki a Meki nyújtotta majdnem egyéves tréning, pedagógus szakpszichológus végzettsége már a kezdeti időkben is nagy előnyt jelentett számára vezetőként. Az étterem dolgozói csapatát leírása alapján ugyanis úgy kell elképzelni, mint egy iskolai osztályt. „Ide a fiatalok jellemzően a középiskola elvégzése után jönnek. Többségében ez az első munkahelyük, egy állomás az életükben egy új, másik munkahely, vagy felsőbb iskolák felé. Itt ugyanazok a problémák fordulnak elő, mint egy fiatal felnőttnél. Szerelmes, vagy elhagyták, összeveszett a szüleivel, bulizott és megfázott, így másnap nem tud jönni dolgozni – akad tehát bőven olyan helyzet, amit meg kell oldani. Mint meséli magáról, arra gondosan ügyel, hogy nem keveri össze a szerepeket: a nála alkalmazott fiataloknak nem a pszichológusuk és nem is az anyjuk, hanem a munkáltatójuk, a vezetőjük. Ettől függetlenül nem tagadja, egész biztos, érzékelhető a megnyilvánulásaiban a végzettsége. „Mindig mondom a vezetőimnek, ha panaszkodnak egy-egy dolgozóra, hogy nem úgy végzi a dolgát, ahogy kell, hogy olyan ez, mint a hárfaművészet: egy vezetőnek is meg kell tanulnia munkatársai 'húrjain' játszani.”
Abban is visszaköszön a szakmája véleménye szerint, hogy már 15 évvel ezelőtt szervezetfejlesztő tréningeket szervezett, amikor még sem a rendszerben, sem máshol nem volt olyan elterjedt. Külső előadót, pszichológust hívott, akik időgazdálkodást, konfliktuskezelést, döntés-előkészítést tanítottak. Átvették a különböző csoport-struktúrákat, hogyan válhatnak egyének csoporttá.
Mivel vállalkozásuk egy családi vállalkozás, sikerének alapjait abban látja, hogy a férjével egész életükben felváltva biztosították a hátteret egymásnak akár gyereknevelésről, akár üzletvitelről legyen szó. Az elkövetkező tíz évben tervei között szerepel a régi hagyományok szerint az elsőszülött lánynak továbbadni a vállalkozást. Ő érez kedvet ehhez három lánya közül.
