Ha valaki járt már Ukrajnában, az tudja, hogy szinte képtelenség átjutni a határon anélkül, hogy ne fizessen érte az ember – mondja egy záhonyi vámügynökség neve elhallgatását kérő munkatársa. Aki nem hajlandó jattolni, azt egyszerűen félreállítják, és akár órákat is tölthet várakozással, az egyébként is gyakran zsúfolt határátkelőn. Akik rendszeresen járnak át a határon, előre készülnek valami kis „ajándékkal”, például egy üveg borral – mondta el forrásunk.

Ha az ember azt akarja, hogy a dolgok olajozottan működjenek, jobb, ha véletlenül az útlevelében felejt egy öt vagy tíz euróst, mikor átnyújtja a határőrnek. A vámügynökség munkatársa hallomásból úgy tudja, hogy a határőröknek is „adózniuk kell” felfelé – vagyis intézményesült a korrupció rendszere.

Nem hivatalos költség

A Transparency International tavalyi korrupciós jelentése szerint, ahogy megyünk keletre, úgy nő a valószínűsége, hogy korrupciós visszaélés tanúi vagy elszenvedői leszünk. A kereskedelemben az engedélyezési- és vámeljárásoknál felbukkanó korrupció a legjellemzőbb. Ha egy vállalkozó Ukrajnában, Oroszországban vagy például Szerbiában szeretne megjelenni termékével a piacon, számolnia kell egy kis többletköltséggel, ha kellemetlen meglepetések nélkül akarja beindítani az ottani tevékenységét.  

Egy szállítmányozási cég munkatársa szerint változó a teher mértéke, függ a szállítmánytól, illetve a vámos személyétől is. „A sofőrök már ismerik a vámosokat, tudják kinek mi a heppje, van aki megelégszik 2 üveg borral, van akinek több tíz eurót is le kell adni.” Fizetni kell az útlevél ellenőrzésnél, a vámeljárásnál. Ha elégedett a vámos a kapott összeggel, nem is babrálja a rakományt. Az útengedély kiváltásánál is kérik a jussukat, anélkül nincs tovább. „Az ökológusnak, aki azt ellenőrzi, hogy például nem csöpög-e a benzin, ugyanúgy kell jattolni, mint a fitológusnak, aki azt vizsgálja, nem kerül-e be növényi kórokozó. Ha valamilyen terményt vagy jószágot visznek, akkor többet kell fizetni. Ha nem egyféle a szállítmány, vagyis különböző tarifakódú termékéket szállítanak, akkor a papírmunka is nagyobb, fizetni is többet kell. Legvégül „a katonaság” vagyis a határőrök is a markukat tartják." – mondta a speditőr.

Meg kell fizetni az árát

Túry Gergely

A gyakorlott sofőrök tudják, miért mennyit várnak el, de ha nem elég az iratok közé vagy az útlevélbe tett pénz, akkor a dokumentumokat  visszaadják, így lehetősége van a sofőrnek, hogy kiegészítse a kenőpénzt, mielőtt visszafordítják a kamiont – mondta a korábban sofőrként dolgozó szállítmányozási munkatárs. Szerinte mire átjut a szállítmány az összes ellenőrzésen, akár 150 euróval is vékonyabb lehet a sofőr tárcája. A cég az így felmerülő kiadásaikat beépíti az árba.

A szerb határon is hasonló a helyzet, bár itt jelentősen kisebb összeggel is meg lehet úszni: 5-10 eurót szokás adni a vámosnak - mondta egy Szerbiába is szállító szállítmányozási cég munkatársa. "Ez egy alapár, azért kell fizetni, hogy jó szemmel nézzenek az emberre" - teszi hozzá a szakember. Ha nincs gond a papírokkal és minden szabályos, akkor ennyivel meg lehet úszni. Ha gyűjtőárut szállít az ember, az sok papírmunkával jár, azért többet szoktak kérni. Ha csak minimális az eltérés a fuvarlevélen szereplő súly és a termék valódi súlya között, akkor azt néhány tízeuróssal meg lehet úszni. Ennyit pedig bevállalnak, mert nem kockáztatnák a kamion visszafordítását, ami jóval nagyobb összegű kötbérfizetési kötelezettséggel járna. 

Ennek van egy kis korrupciós íze

Tóth Imre, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar-Orosz tagozatának tiszteletbeli elnöke három szóval jellemzi az orosz piacot: nehéz, költséges, időigényes. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy jó terméket  forgalmazó erős középvállalatoknak van keresni valójuk a piacon. Jelenleg 6-800 magyar cég szállít az orosz piacra, de a kamara véleménye szerint ez a szám akár 1600 is lehetne. A korrupciós csapdákat az erre a piacra készülő vállalatok számára a vámeljárások és a minősítői tanúsítványok jelenthetik (Az uniós tanúsítványokat nem fogadják el - szerk. ). Tóth szerint mindenképpen érdemes igénybe venni szakszolgáltatásokat végző cégek segítségét.

„Angolul tárgyalni manapság már lehet az orosz üzletemberekkel, de üzletet kötni nem.  – magyarázta Tóth, aki szerint a helyi piac ismerete nagyon fontos. Egy jó partner abban is tud segíteni, hogy mennyi az a tarifa, amivel el lehet hárítani az egyébként elkerülhetetlen buktatókat. Szerinte érdemes ellátogatni szakmai vásárokra is, ahol a szakemberekkel lehet találkozni és személyes kapcsolatokat építeni. Az Iparkamara elengedhetetlennek tartja a magyar cégek piacra jutásának segítségét, erre még a nagy cégeknek, létező kapcsolatokkal is szüksége van.

Szerződésben kell kikötni

Egy adóügyekkel és számvitellel foglalkozó cég tanácsadója szerint az orosz és ukrán piacon a vámszabályzás rendkívüli adminisztrációs hercehurcával jár. Amíg a vámnál az aprólékos adminisztrációt le nem folytatja a szállítmányozó, addig félreállítják és nem engedik tovább: ha el akarja kerülni a hosszas papírmunkát, akkor kénytelen kifizetni a rögtönzött díjat.

Lassú előrejutás

MTI

A tanácsadó egy korábbi ügyfele mindig vállalta a szállítást a vevő telephelyéig. Egyszer az orosz vevő kérésére megváltoztatta ezt az eljárást, és még Magyarországon átadta az árut a vevőnek, aki vállalta a szállítást illetve a kiviteli vámeljárás lefolytatását és a terhek megfizetését. A magyar cég jóhiszeműen adómentesen állította ki a számlát, és várta az export vámeljárásról szóló dokumentációt. Ez azonban nem érkezett meg, mivel a vevő feltételezhetően illegális úton jutatta a terméket Oroszországba – az értékesítés adómentességének igazolhatósága miatti adókockázatot az eladó viselte. Az ilyen esetek ellen az nyújthat védelmet, ha már a szerződéskötéskor kikötik, hogy amennyiben az orosz vagy ukrán fél 90 napon belül nem küldi el a kiviteli vámeljárást igazoló dokumentációt a magyar eladónak, akkor kötelezhető az értékesítés utáni áfa megfizetésére. Ez visszatartó erő lehet, hiszen a magyar áfa az Unióban a legmagasabb.

Előfordulhat, hogy nem közvetlenül a vevő országába szállítják az árut, hanem először – költséghatékonyság céljából - egy gyűjtő logisztikai központba kerül az áru Hollandiába vagy Belgiumba, és onnan egy gyűjtőkonténerben megy tovább. Az ilyen esetekben a visszaélések valószínűsége megnőhet, csakúgy, ahogy légi szállításnál. A szakértő szerint, ha valaki említett országok piacán készül értékesíteni termékét, két dolog közül választhat: vállalja a szállítás lebonyolítását, ebben az esetben fel kell készülni a vámeljárás extraköltségeire. B-verzió esetén a vevőre bízza a szállítást, de ebben az esetben érdemes a szerződésbe beleírni a fent említett kitételt.