Érintett javaslataiban a brüsszeli bizottság egyrészt az úgynevezett kivonulási adóval foglalkozik (ez az adótípus olyan esetekre vonatkozik, ha egy magánszemély vagy vállalat másik országba helyezi át vagyonát anélkül, hogy értékesítené, illetve vagyonelemeit hátrahagyva maga települ át vagy helyezi át székhelyét), másrészt a veszteségek és nyereségek kölcsönös elszámolhatóságával. Kovács László, az uniós végrehajtó testület adó- és vámügyi felelőse a jelentés előző napi vitájában eszköznek nevezte a javaslatokat arra, hogy a kis- és középvállalatok piaci integrálódását segítsék, az akadályokat elhárítsák az uniós egységes piacról. 
   
Becsey Zsolt (Fidesz-MPSZ) a néppárti frakció vezérszónokaként felszólalva fontosnak tartotta, hogy "csak azért, mert az anyavállalat és a leányvállalat két különböző tagállamban fejti ki tevékenységét", ne kerüljenek hátrányba az egy tagállamban tevékenykedőkhöz képest. Ezért szerinte "akár elektronikus együttműködési mechanizmusok révén" ki kellene zárni a kettős adóztatást, és alkalmazni kellene a jóváírás vagy a mentesítés módszerét. Az EP 491 igen, 109 nem, 90 tartózkodó szavazattal fogadta el a jelentést, amely szerint az Európai Bizottság – az Európai Bíróság közelmúltbeli ítéleteiből, nevezetesen a Marks and Spencer ügyből kiindulva – olyan lehetőségeket vázolt, amelyek a határon átnyúló veszteségelszámolás hiányának egyedi problémájára nyújthatnak megoldást.

Az EU-ban alkalmazott összes adórendszer aszimmetrikusan kezeli a nyereségeket és a veszteségeket: míg a nyereségeket abban az adóévben adóztatják meg, amelyben keletkeztek, a veszteségeket nem azok felmerülésekor térítik vissza. A bizottság így emlékeztetett, hogy néhány kivételtől eltekintve nincs lehetőség a vállalatcsoporton belüli, határokon átnyúló veszteségelszámolásra.

A vállalaton belüli veszteségeknél a brüsszeli bizottság adórendszerük felülvizsgálatára bíztatja a tagállamokat annak érdekében, hogy a belföldi esetekhez hasonlóan tegyék lehetővé a veszteségek automatikus figyelembevételét a vállalatok nettó eredményében. A vállalatcsoporton belüli veszteségek esetében a pedig olyan belföldi adórendszer bevezetésére és fenntartására ösztönöz, amely a vállalatcsoporton belül felmerült veszteségeket ugyanúgy kezeli, mint az egy vállalaton belül keletkezetteket. 

A finn jelentéstevő egyetértett azzal, hogy a határokon átnyúló veszteségek eltérő kezelése hatással van a belső piac működésére: a belföldi, illetve a nagyobb tagállamokban tervezett beruházásoknak kedvez, a kis és közepes vállalatokkal szemben pedig a nagy cégeket részesíti előnyben. A jelentés alapvetően támogatja a brüsszeli javaslatokat, de például sürgeti a határon átnyúló adókedvezmény jelentőségének elismerését.
   
A szöveg szerint az EP „támogatja a bizottság erőfeszítéseit egy páneurópai egységes közös konszolidált társasági adóalap létrehozására”, ez ugyanis „nagyobb átláthatóságot és hatékonyságot eredményez, mivel lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy külföldön és belföldön azonos szabályok szerint működjenek, ezzel egyenlő versenyfeltételeket teremtve és növelve az EU vállalkozásainak versenyképességét”. 
   
Kovács László bejelentette, hogy a brüsszeli testület erről várhatóan még az idén hatásvizsgálatot készít. Becsey Zsolt e kérdés kapcsán úgy vélte, félő, "hogy nagy lesz a politikai nyomás arra, hogy legyen itt is minimum szint, mint az áfánál vagy a jövedéki adózásnál". Kérdésesnek mondta, milyen lesz a hatása az új, tőkeszegény keleti tagállamokra a belső piaci tőkeáramlás szempontjából, például fenn lehet-e majd tartani a hátrányos infrastrukturális helyzet ellensúlyozására az egyedi adóalap-kedvezményeket is.