© Marton Szilvia

"Honnan tudjam előre, hogy mi lesz még idén?" - fakadt ki egy evás kisvállalkozó, akit könyvelője figyelmeztetett a nyári adótörvény-változásokban szereplő újabb kötelmére, miszerint ezentúl december 20-áig rendeznie kell az éves adó teljes összegét. Eddig ugyanis ráért február 15-éig, illetve ha kettős könyvvezetésű, május végéig befizetni ezeket az összegeket az államkincstárba. A vállalkozó kínjait tovább növelte annak megértése, hogy az evatörvény szerint hogyan is kell megállapítani a bevétel megszerzésének, vagyis az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját, hiszen ezen is múlik, hogy az idén leszámlázott tételekből mit kell 20-áig leadózni.

Más szabályok vonatkoznak ugyanis a kettős könyvvitelt vezetőkre, és mások az evás bevételi nyilvántartást alkalmazókra. Az előbbieknél a kibocsátott számla teljesítési időpontja a mérvadó, tehát akár kifizették a számla összegét, akár nem, azt a december 20-ai adókötelezettség kiszámításakor mindenképpen figyelembe kell venni. A bevételi nyilvántartást vezetőknél viszont a járandóság jóváírásának, tehát a pénz beérkezésének a napja a döntő. Azzal a megszorítással, hogy ha a számla kiállítását (de nem a teljesítést) követő 30. napig sem érkezne meg az ellenérték, akkor ezen a napon már mindenképpen be kell számítani az adó alapjába.

Az államháztartás pénzforgalmi képét nyilvánvalóan még karácsony előtt kikozmetikázni akaró törekvés, amely az esetleg még meg sem szerzett jövedelem után is beszedni rendeli az adót, nem új keletű ötlet. Régebben minden kettős könyvelést vezető vállalkozás társasági- és iparűzésiadó-kötelezettségére vonatkozott ez a szabály, hogy azután e könyvelési mód szinte kizárólagossá válásával kivegyék a feltöltésre kötelezettek köréből azokat, akiknek a tárgyévet megelőző évben 50 milliónál kisebb volt az árbevételük. Az iparűzési adó feltöltéséről szóló törvény pedig úgy rendelkezik, hogy ebből az adónemből (valamint a vállalkozók kommunális adójából) a kötelezettség csak azokra érvényes, akiknek ezt a társasági adó vonatkozásában is előírja az adózás rendjéről szóló törvény (art).

A december 20-ai határidő egyébként azokat is érinti, akik előző évi adófizetési kötelezettségük mértékéből következően különben a negyedéveket követő hónapok 20-án kötelesek társaságiadó-előleget fizetni, ugyanis náluk a különben januárban esedékes fizetést is előrehozták erre a napra. Jó tudni azt is, hogy a feltöltési kötelezettségtől függetlenül az előre kirótt negyedéves (illetve havi) társaságiadó-előleget mindenképpen át kell utalni, függetlenül az éves kalkulált nyereségtől vagy veszteségtől.

Nem járnak jól az óvatos duhajok, aki biztos, ami biztos alapon december 20-án többet fizetnek a kelleténél. Ők ugyanis csak az éves adóbevallás beadási határidejétől - bevételi nyilvántartást vezetőknél február 15-étől, kettős könyvvitelűeknél pedig május 31-étől - foghatnak hozzá a túlfizetés visszaigényléséhez. Hogy a túlfizetés lehetősége életszerű legyen, arról az art gondoskodik, amelynek egyik paragrafusa szerint az adóhatóság kalkulációs hibaként maximum az éves adó 10 százalékát tolerálhatja.

Ezért aki a feltöltési kötelezettség alá eső adók valamelyikéből az ominózus decemberi dátumig az éves összeg 90 százalékánál kevesebbet fizet be, annak a különbözet után 20 százalékos mulasztási bírságot kell lerónia. Az idén ráadásul egy újabb ötlettel is előrukkolt az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal: a feltöltés ellenőrzésének meggyorsítása érdekében a befizetendő társaságiadó-, valamint a szintén feltölteni rendelt, pénzügyi vállalkozásokat terhelő különadó-különbözetről bevallást is be kell adni december 20-áig. Ezzel a módszerrel tehát részben fény derülhet az esetleges turpisságra, hiszen a végleges adatokat csak a február közepén, illetve május végén esedékes bevallások tartalmazzák majd.

Hogy a vállalkozóknak mekkora jóstehetséggel kell rendelkezniük, ha el akarják kerülni a büntetést, azt még az is felmérheti, akinek csak felületes képe van a hazai üzleti világ év végén szokásos sürgölődéséről-forgolódásáról. A kavarásban sokszor maguk az állami szervek járnak elöl, a különféle tartalékok, elköltendő, elkölthető, váratlanul "felbukkanó" összegek hirtelen kiszámláztatásával, vagy éppen ellenkezőleg, a következő évre történő áttolásával. A nagy állami pénzek ilyen hektikus mozgása a dominóelv alapján végigsöpör a vállalkozók széles körén, nem beszélve arról, hogy az úgynevezett számlagyárakat is ilyenkor járatják csúcsra működtetőik.

Pedig a cégek számviteli és adószakemberei ezek nélkül is afféle sokváltozós egyenlet megoldására kényszerülnek, becslési tudományuk teljes latba vetésével. Leggyakrabban a készletek ügye okoz dilemmát. A kettős könyvvitelű kisebb vállalkozások különféle okok miatt nem vezetnek folyamatos készletnyilvántartást. Így ők többnyire csak az évente egyszer kötelező december 31-ei leltárral állapítják meg felhasználatlan, eladatlan készleteiket, amelyek viszont komoly hatással lehetnek a cég éves eredményére és ezzel a tíz nappal korábban esedékes adófeltöltési kötelezettségére.

Nem egységesek a nyári adótörvény-változásokkal szeptember 1-jétől bevezetett 4 százalékos különadó feltöltésének szabályai sem. Ezt az adót ugyanis az egyéni vállalkozóknak csak 2007. február 15-én, a rendes éves bevallásukkal egyidejűleg kell befizetniük. Ezzel szemben (bár különadóra adóelőleget az idén még nem kellett fizetniük) a társas vállalkozásoknak, ha büntetlenek szeretnének maradni, december 20-áig ezt az adófajtát ki kell egészíteniük az éves végleges összegre, illetve annak legalább a 90 százalékára, méghozzá árbevételük nagyságától függetlenül.

MICHNAI ATTILA