Hamarosan a kínai cipők behozatalára is bevezeti az EU azt az előzetes megfigyelési rendszert, amellyel jelenleg az uniós piacra zúduló ruhák importját igyekszik kordában tartani, miután idén január 1-jétől a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) teljesen megszüntette a távol-keleti országban gyártott textilipari termékekkel szemben négy évtizeden át működtetett importkvótarendszert. A textília- és cipőimportőröknek mennyiségi korlát nélkül ugyan, ám ezután is engedélyt kell kérniük, de azt automatikusan megkapják. "Az így készülő előzetes statisztikát könnyen elő lehet majd kapni egy esetleges piacvédelmi eljárás megindításakor" - fogalmazta meg a számbavétel célját Várkonyi Gábor, a gazdasági tárca osztályvezetője, aki szerint nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy az EU valamelyik tagországának textilipari szövetsége panaszt tegyen Brüsszelben amiatt, hogy a kínai import már jelentős mértékben fenyegeti a hazai gyártókapacitásokat, és drasztikus leépítésekkel jár.

Magyarország különösen veszélyeztetett, hiszen az újonnan csatlakozott tíz tagállam közül ide érkezik a legtöbb portéka, beleértve a textílián kívül az elektronikai alkatrészeket is. A kínai kereskedelmi minisztérium adatai szerint 2004-ben január-november között 2,4 milliárd dollár értékben szállítottak a magyar piacra (ugyanezen időszak alatt Lengyelországba 1,6 milliárd, Szlovákiába pedig mindössze 155 millió dollárt érő terméket exportált Kína). Ezzel szemben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2004 első tíz hónapjában 1,9 milliárd dollárnyi kínai áru landolt Magyarországon (lásd táblázatunkat). A különbség fő oka, hogy a KSH 2004-től nem a származási, hanem a feladó ország szerint követi nyomon a behozatalt. Márpedig az ázsiai importot olykor más EU-tagországok határán vámolják el, főként azóta, hogy a hazai vámkezelést megszigorították (ennek oka az volt, hogy az importőrök gyakran darabonként 100 forint alatti számlaáron hozták be a távol-keleti árut, jelentős bevételektől megfosztva a magyar költségvetést). A kínai import növekedése azonban még így is 235 százalékos volt a tavalyi év első tíz hónapjában 2003 azonos időszakához viszonyítva. További árulkodó adat, hogy a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz 2004-ben beérkezett 3500 textilipari importengedély-kérelem 80 százaléka Kínából származó árura vonatkozott.

"Semmit sem tehetünk nemzeti hatáskörben, már csak az EU tudja megakadályozni a könnyűipar teljes összeomlását" - fogalmazott a HVG-nek Molnár Sándor, a gazdasági tárca főosztályvezetője, hozzátéve, hogy Brüsszel már meg is kezdte a tárgyalásokat Kínával az önkorlátozásról. Ennek első, ám várhatóan nem túl nagy hatással járó eredményeként Kína január 1-jén exportvámot vezetett be a ruházati termékekre (lásd Ugrásra készen című írásunkat a 85. oldalon). Az egyre jobb minőségűnek tartott kínai könnyűipari termékek beáramlása miatt a magyarországi textil- és ruhagyártók belföldi eladásai egy év alatt csaknem 20 százalékkal csökkentek, és 2004 első tíz hónapjában már csupán 7,6 milliárd forintot tettek ki. Ugyanebben az időszakban a hazai fogyasztók az egy évvel korábbinál 35 százalékkal kevesebb itthon készített cipőt vásároltak, összesen 1,3 milliárd forint értékben.

HVG

Miután a kapacitásának 40 százalékát lekötő olasz megrendelője kivonult a magyar piacról, ma 85-90 százalékban hazai (például a Honvédelmi Minisztériumtól, a Magyar Államvasutak Rt.-től és a Magyar Posta Rt.-től kapott) megrendelésekből él a Tisza Cipőgyár Rt. Nem csoda, hogy a tavalyi 40 százalékos létszám- és kapacitáscsökkentés után 2004-ben minimális nyereséget váró társaságra nem akadt vevő a közvetett tulajdonos Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. tavalyi pályázatán. "A magyar piac nincs berendezkedve az itthon gyártott, jó minőségű, drága cipőkre" - véli Gyenge Zoltán, a martfűi Shoe Fashion Group Cipőipari és Kereskedelmi Rt. gazdasági igazgatója. A nemrég még a Salamander-csoport tulajdonában lévő, korábban veszteséges cég belföldön nem is próbál versenyezni: a német cég kivonulása (HVG, 2003. január 18.) óta minden pár cipőjét Nyugat-Európában értékesíti. Az osztrák Lorenz AG portfóliójába került társaság tavaly 42 millió forintos profitot ért el. Ennek azonban hatvanfős létszámleépítés volt az ára, a siker másik titka pedig az, hogy a cipőkészítéshez használt bőrök nagy részét Ázsiából szerzi be. A múlt hónapban újabb negyven dolgozóját küldte el a Marc cipőket készítő MSN Hungary Cipőgyártó Kft., pedig a tavalyi leépítések után a munkaügyi tárcától 100 millió forintot kapott a válság kezelésére. A tűzöde megmaradt alkalmazottai attól tartanak, hogy az olcsóbb indiai felsőrészek beáramlásával rájuk sem lesz szükség.

Takarékossági megfontolásokból, a nyugat-európai példát követve, a magyar cégek is Kínába tervezik telepíteni a gyártást. "A nyugati márkás cégektől megtanulták a know-how-t, kitűnő gépeket vásároltak, így ma már a gagyi mellett a legjobb minőségű ruhadarabokat is képesek legyártani, verhetetlen áron" - dicsérte a kínai ipart egy hazai ruhakereskedő. Távol-keleti együttműködést fontolgat például a német Bäumler AG tulajdonában lévő, minőségi öltönyöket gyártó szombathelyi Styl Ruhagyár Rt., amely a közelmúltban végrehajtott reorganizációs programja keretében 250 fővel csökkentette dolgozói létszámát, és szombathelyi telephelyére vonta össze a körmendi és vasvári üzem termelését. "Tavaly 600-700 millió forinttal lett kevesebb az árbevételünk a forint erősödése miatt" - mutatott rá a veszteségek egy további okára Kolozsvári Viktor, az igazgatóság elnöke. "A tömeg manapság az olcsó, divatos, gyorsan lecserélhető ruhákat vásárolja, az igényes, márkás holmik iránti kereslet alábbhagyott" - panaszkodott a trendre. Emiatt egyre kevesebb a márkahamisítvány is; a vevők tudják, hogy egyharmad árért szinte ugyanazt a minőséget kapják, csak felirat nélkül, így a gyártók nem kockáztatják a lebukást.

A bérgyártásból élő hazai varrodák legnagyobb félelme szintén az, hogy nyugat-európai megbízóik a termelést a Távol-Keletre helyezik át. "A fokozódó verseny miatt nagy nyomás nehezedik a tulajdonosokra, hogy csökkentsék az előállítási költségeket" - fejezte ki aggodalmát Keresztesi Ágota, az angol többségi tulajdonos neve után Berwin Ruhagyár Rt.-re átkeresztelt egykori Elit Ruhagyár Rt. kereskedelmi és marketingigazgatója. Az itthon az Öltönyház nevű boltjairól ismert piacvezető cég - amely évi 650 ezer eladott öltönyének 95 százalékát Angliában és Franciaországban értékesíti - minimális nyereséggel zárta a tavalyi évet, és viszonylagos sikere Keresztesi szerint a jó minőségű alapanyagoknak és nemes kellékeknek köszönhető. Szintén a világmárkákban bízik a magyar tulajdonú Roland Divatház Rt., ezért 2004 őszétől megszerezte a kizárólagos forgalmazói szerződést a Tomy Hilfiger márkára is.

"Csak az marad állva, aki nagyon jó minőségben, és nem a magyar piacra termel" - vonta le a tanulságot Neményiné Gyarmathy Margit, a Magyar Könnyűipari Szövetség elnöke. Bár az érdekképviselet kezdeményezésére az Országgyűlés tavaly novemberben elfogadott egy határozatot a "textil- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére", ám a gazdasági tárcánál leszögezték: az ágazat nem részesülhet megkülönböztetett elbánásban. A szövetség számításai szerint így az elkövetkező években akár 30-40 ezren válhatnak munkanélkülivé, a termeléscsökkenés következtében az export mintegy 80 milliárd forinttal, a társasági adóbevételek 1 milliárd forinttal zsugorodhatnak, személyi jövedelemadóból és társadalombiztosítási járulékból pedig 12 milliárd forinttal kevesebb folyhat be.

G. TÓTH ILDA