A kínai selyem érintésétől nincs az a bőr, amely ne libabőrözne a gyönyörűségtől. Annak ellenére, hogy ez Kína egyik szimbóluma, nem menekülhetett meg az exportra január 1-jétől kivetett új vámok alól. A kínai kormány ugyanis átmenetileg 148-féle, kivitelre készülő textiltermékcsoportra extra adót rótt ki, ami kabátokra, trikókra, ingekre, pizsamákra és fehérneműkre darabonként 0,2-0,3 jüan (5-7,5 forint). Azokra az árucikkekre pedig, amelyeket súlyban mérnek - mint amilyen a selyem is -, kilónként 0,5 jüan (12,5 forint). Az átlagosan 1,3 százalékos adó bevezetésére azért szánta rá magát a kínai kormány, hogy elejét vegyék a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által feloldott, a fejlett országokba irányuló, 2400-féle textilipari cikkre vonatkozó kvótarendszer megszűnését követő világpiaci félelmeknek.

A textilipar felvirágzása a kommunista ország gazdasági nyitása után nagyban enyhített a hirtelen megugró, tömeges munkanélküliségen, s ma az ágazat 19 millió embert foglalkoztat, elsősorban falusiakat. A havi átlagkereset 1000-1100 jüan (25-27,5 ezer forint) körüli, egy átlagos textilgyári dolgozó nyugdíja havonta 400 jüanos (10 ezer forint). Kínában 30 ezer nagyvállalat van, mintegy 10 ezer kisüzemben pedig elítélteket foglalkoztatnak. Tavaly a kivitel a kínai Nemzeti Textilipari Tanács szerint összesen 98 milliárd dollárnyi volt, amellyel az ország a világpiacon 22 százalékos részesedést ért el. Ez akár 50 százalék fölé is ugorhat a WTO-kvótarendszer eltűnése után - tippelt Patrick Norton, az O'Melveny & Myers amerikai jogászcég pekingi irodájának munkatársa a Bloomberg hírügynökségnek.

Amióta Kína 2001-ben csatlakozott a WTO-hoz, 26 tagország 177 esetben hozott dömpingellenes intézkedéseket. A távol-keleti ország a protekcionizmus újabb formáit szeretné kivédeni az önszabályozó lépésekkel, mint amilyen például a termék ázsiai származására utaló, színes címkézés lenne. A kínai kereskedelmi minisztériumban elismerik, hogy az exportadó nem nagy, de arra elég - állítják -, hogy megakadályozza az árak további esését, és azt is, hogy az igazán olcsó, bóvli termékeket megérje exportálni.

A kvótarendszer megszűnésével azonban nem csupán a kínaiak gazdagodnak. Az országban található textilipari vállalatok 35 százaléka ugyanis külföldi tulajdonú, s épp a nyomulás ellen leginkább hadakozó országokból való multik kezében van. De azokról a vásárlókról sem szabad megfeledkezni - vallják a világ legnépesebb országában -, akik kedvelik az olcsón megszerezhető kínai termékeket. Ezt támasztja alá a Zogby International piackutató felmérésének minapi eredménye, mely szerint az amerikai állampolgárok 59 százalékának - 13 százalékkal többnek, mint tíz évvel ezelőtt - van jó véleménye Kínáról a gazdasági fejlődés és a megfizethető áruk miatt.

A kínai termékek zöme ma már a legtöbbször a nyugati megrendelő márkaneve alatt fut. A pekingi kasmírpulóvereket gyártó, a londoni Harrods áruháznak is szállító Alphatex Beijing Knittingnél például arra számítanak, hogy a forgalmuk az idén 30 százalékkal nő, s ezért az utóbbi 6 hónapban 500 ezer dollárért új szövőgépeket vásároltak, és megkétszerezték alkalmazottaik számát is. A textilgyártók 91 százaléka gondolkozik hozzájuk hasonlóan: a meglévő kapacitásukat épp bővítik, vagy új üzemeket építtetnek.

GECSE MARIANN / PEKING