Az oktatás élő folyamat, amelyet leginkább a növénytermesztéshez lehet hasonlítani. A kertészek tudják, hogy ők nem képesek megnöveszteni a növényeket - azok maguktól nőnek. A kertész feladata megteremteni a lehető legjobb körülményeket, hogy ez megtörténhessen. Így van ez a tanítással is. A jó tanárok megteremtik a tanulás feltételeit, a gyenge tanárok nem. A jó tanárok emellett azzal is tisztában vannak, hogy nem mindig tudják kontrollálni ezeket a körülményeket.

Az oktatásban állandó és gyakran ellenséges vita zajlik a hagyományos és a progresszív tanítási és tanulási módszerek között. A sztereotípiák szerint a hagyományos tanítás arra összpontosít, hogy tényeket és információkat adjon át az egész osztály számára. A progresszív tanítás a felfedezés általi tanuláson, az önkifejezésen és a kiscsoportos tevékenységeken alapul. Ez a látszólag éles határ azonban a legtöbb iskolában inkább csak elméleti. A gyakorlatban a tanárok a különböző tantárgyak tanításakor – nagyon helyesen – olykor tényeket ismertetnek és információkat adnak át, máskor felfedezésre késztető, csoportos tevékenységeket mentorálnak.

A tanítás művészete ezek egyensúlyának megtalálásán alapul. Az egyensúly megteremtéséhez a felkészült tanároknak négy fontos szerepet kell betölteniük: motiválás, felszabadítás, elvárás és önállósítás.

Motiválás

A jó tanárok tudják, hogy nem elég a tantárgyukat tudniuk. Ugyanis nem a tantárgyat, hanem a tanulókat kell tanítaniuk. Motiválniuk, inspirálniuk és lelkesíteniük kell őket olyan körülmények megteremtésével, amelyek között a tanulók tanulni akarnak. Ha ez sikerül, diákjaik túl fogják szárnyalni saját elvárásaikat és mindenki másét is. A jó tanárok úgy érnek el eredményeket, hogy változatos módszerekkel kihozzák a legjobbat tanulóikból.

Felszabadítás

A közvetlen utasításnak lényeges szerepe van a tanításban: olykor frontálisan, az egész osztályban, máskor csoportmunkában vagy éppen egyéni foglalkoztatás keretében történik. Ám a jó tanárok a készségek és technikák egész repertoárjával rendelkeznek. A direkt instrukció csak az egyik ezek közül, és a tanítás azt jelenti, hogy a tanár tudja, miképp és mikor használja a megfelelő technikákat.

Akárcsak minden szakembernek, neki is értenie kell a mesterségéhez, hogy pontosan kiszámítsa, az adott helyzetben mi fog a legjobban működni. Az orvosunktól elvárjuk, hogy sok mindent tudjon az általános orvostudományról, valamint legyen egy speciális szakterülete. De azt is elvárjuk, hogy tudását személyesen ránk alkalmazza. Így van ez a tanítással is. A jó tanárok folyamatosan a pillanatnyi szükségletekhez és lehetőségekhez igazítják stratégiáikat. A hatékony tanítás az alkalmazkodás, az ítéletalkotás, illetve a tanulók energiájára és motivációjára való reagálás állandó folyamata.

A gyerekek természetes módon kíváncsiak. A tanulás elősegítése annyit jelent, hogy ébren tartjuk a kíváncsiságukat. Ezért van olyan nagy hatása a gyakorlati, felfedezésen, kutatáson alapuló tanulásnak. Ahelyett, hogy olyan kérdéseket válaszolnának meg, amelyeket a gyerekek fel sem tettek, az igazán jó tanárok kérdéseket ébresztenek bennük, amelyek kutatásra ösztönzik őket.

Elvárás

A tanárok elvárásainak fontos következményei vannak tanulóik teljesítményére nézve. Ha a tanárok azt közvetítik a diákok felé, hogy jó eredményeket várnak tőlük, ők sokkal nagyobb eséllyel fognak jól teljesíteni. Ha azt várják tőlük, hogy úgyis rosszul teljesítenek majd, valószínűbb, hogy így is lesz.

Rita F. Pierson 1972-től kezdve több mint negyven éven át dolgozott pedagógusként és oktatási szakértőként az Egyesült Államokban. Meg akarta ismerni a tanulókat, éreztetni akarta velük, hogy fontosak, és segíteni akarta őket a fejlődésben. Az oktatásban dolgozva sok reformot látott – jókat és kevésbé jókat egyaránt –, amelyek a korai iskolaelhagyást próbálták csökkenteni.

Az a helyzet, hogy tudjuk, miért morzsolódnak le, miért nem tanulnak a gyerekek. Sokszor mondjuk: ennek oka a szegénység, a sok hiányzás és a társak negatív hatása. Ám egyvalamit ritkán említünk: az emberi kötődések, kapcsolatok értékét és fontosságát. A teljesítmény növelésének kulcsa, hogy felismerjük: a tanítás és a tanulás kapcsolat. A tanulóknak olyan tanárokra van szükségük, akik kapcsolatot teremtenek velük. És mindenekfelett olyanokra, akik hisznek bennük.

Rita például a gyengén sikerült dolgozatokra a helyes válaszok számát írta a rossz válaszok száma helyett (például amikor egy húszkérdéses tesztből az egyik diák tizennyolcat elrontott, –18 helyett +2-t írt a lapra, és még egy nagy smiley-t is rajzolt hozzá). A tanulók így is tudják, hogy rosszul teljesítettek, de a pozitívumra összpontosítva Rita adott nekik valamit, amire építhettek, és ami további próbálkozásra ösztönözte őket.

Önállósítás

A legjobb tanárok nem csupán oktatók, hanem mentorok és segítők, akik növelni tudják tanulóik önbizalmát, és erőt adnak nekik, hogy higgyenek önmagukban. Sergio Juárez Correa ezt mindenkinél jobban tudja. Ötödikeseket tanít a mexikói Matamorosban lévő José Urbina López Általános Iskolában. Ez az amerikai határhoz közeli nyomorúságos város drogháborúk állandó színtere. Correa rájött, ha csak beszél a tanulókhoz, annak továbbra sem lesz sok eredménye. Olvasott a gyerekek veleszületett tanulási képességéről, és olyan szakemberek munkáit tanulmányozta, akik emellett érveltek, beleértve Sugata Mitrát is. Rájött, hogy úgy tudja elősegíteni tanulói fejlődését, ha képessé teszi őket az önálló tanulásra.

Ezért aztán bevezette a kiscsoportos munkát az osztályban, és arra biztatta a gyerekeket, hogy higgyenek nagyszerű adottságaikban. Végigvezette őket a felfedezés folyamatán, megmutatta nekik, hogyan jelennek meg a törtekről tanultak az ő világukban, és hogyan tehetik kézzelfoghatóbbá a mértant. Óráit nyílt végű kérdésekre alapozta, és arra bátorította a tanulókat, hogy gondolkodva tanuljanak, és ne próbálják bemagolni az információkat. Ösztönözte a párbeszédet és az együttműködést, és nem aggódott, ha a teremben látszólag nem volt rend.

Tanítványai önállósodtak, és az önállóság érzése addig ismeretlen szenvedéllyel töltötte el őket a tanulás iránt. Egyik tanítványa, Paloma Noyola Bueno ösztönösen megértett olyan matematikai fogalmakat, amelyekkel a diplomával rendelkezőknek is meg kell küzdeniük. Amikor Juárez Correa megkérdezte Palomát, eddig miért nem érdekelte a matek, a lány azt felelte, hogy azelőtt senki nem tette olyan érdekessé, mint ő. A legközelebbi ENLACE-felmérésen Paloma a legmagasabb pontszámot érte el matematikából egész Mexikóban. Paloma teszteredményei rendkívüliek voltak, de nem teljesen egyediek: Correa osztályából tíz gyerek ért el 99%-os eredményt a matekteszten.

Juárez Correa megdöbbent az eredmények láttán – hiszen ezek a gyerekek soha nem értek el sikereket a standardizált teszteken, amelyek inkább a bemagolt ismereteket kérték számon, semmint azt a kollaboratív, kreatív, kutatásalapú tanulást, amellyel ezt az áttörést elérte. Megmutatta, mire képesek a gyerekek, ha lehetővé tesszük számukra az önálló tanulást.

A fenti cikk szerkesztett részlet Ken Robinson Kreatív iskolák című könyvéből.

Mi a baj az iskolákkal? Milyen oktatás lenne képes felkészíteni gyerekeinket a változó jövőre? Könyvében Ken Robinson sorra veszi az elavult oktatási rendszer problémáit, és olyan gyakorlati megoldásokat javasol, amelyekkel alulról szerveződő módon, forradalmi változásokat lehet elérni. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.