A jövőt nem könnyű megjósolni, de vannak olyan alapvető irányvonalak, amelyekre fókuszálva jobb készenléti állapotra emelhetjük a következő generációkat.
Miközben a technológiának köszönhetően a lehetőségeink exponenciálisan bővülnek az előző generációkéhoz képest, egyre inkább rövid távban, lecsökkent figyelemküszöbbel, szűkebb csőlátással figyelünk előre.
Így esik ki egymás után az ablakon a stratégiai érzékünk, a társadalmi, közéleti és politikai tudatosságunk. Egyre kevésbé tapad meg a bármire alkalmazható tudásalap (a józan paraszti ész, ahogy mondani szokás), a technológiai gyorsvonat okozta szociológiai, jogi, egészségügyi, pszichológiai változásokról pedig fogalmunk sincs.
1. Erősebb biztonságtudat
Az online léttel kapcsolatos egyik legfontosabb dolog, amit egyéni és társadalmi szinten is be kell vésni az emberek agyába, hogy az internet nem felejt. Bruce Schneiertől Troy Huntig biztonsági szakértők tömegei könyörögnek azért, hogy a lehető legkevesebb adatot osszuk meg magunkról, azt is ésszel. Amit ugyanis publikusan elérhetővé teszünk, az adatbázisokba kerül, és felhasználhatóvá válik arra, hogy jobban profilozzanak minket – akár rosszakarók, akár marketingesek, akár diktatórikus rezsimek.
Egy baseli és zürichi kutatók által idén májusban publikált tanulmány szerint négy új emberi jogot kellene preventív módon bevezetni, mielőtt megérkeznek az első precedensértékű esetek:
1. jog a kognitív szabadsághoz (jogunk van a manipulálatlan agyműködéshez és elmeállapothoz, vagyis hogy ne történhessen olyan, ahogyan a Facebook a közelmúltban manipulálta sok százezer felhasználó hangulatát).
2. jog a mentális privacyhez (hogy agyunknak csak azt a részét lehessen leolvasni és elemezni, amihez hozzájárulunk).
3. jog a mentális integritáshoz (hogy jogilag is védve legyünk attól az állapottól, amikor valaki feltöri az agyunkat és a gépeket összekötő úgynevezett BCI-interfészt, és átveszi testünk vagy agyunk felett az irányítást).
4. jog a pszichológiai kontinuitáshoz (azaz jogunk van saját tapasztalatainkhoz és az ezekből kialakult személyiségünkhöz).
Érdemes odafigyelni a dolgok internetének (IoT) térhódítására is – arra a koncepcióra, ami oda vezethet, hogy az okoshűtőnk táplálkozási szokásaink ismeretében magától rendel majd ételeket, a pótlást pedig drónok automatikusan kiszállítják. Az internetre kötött rendszerek ugyanis sebezhetők, tehát fel is fogják őket törni – és itt első körben nem a gépek közötti kommunikációval van baj, hanem a biztonsági protokollok nem elég jók.
2. A jog, a munka és a társadalom újragondolása
A jogalkotói mechanizmus nincs irigylésre méltó helyzetben, amikor elvárjuk tőle, hogy lépést tartson a rohamtempóban fejlődő technológiával és a fejlesztések során felmerülő jogi, etikai és társadalmi problémakörökkel. A munkamegosztáson alapuló crowdsourcing rendszerek (gondoljunk csak az Uberre) hatékonyságához és működőképességéhez kétség sem fér, a probléma inkább az, hogy a teljességgel új üzleti modellre tervezett rendszert már meghaladott jogrendbe próbálják beilleszteni.
A robotika és az automatizáció megjelenése tovább bontja az emberi munka szükségszerűségét. Egyre gyakrabban merül fel ezzel kapcsolatban az alanyi jogon járó havi állampolgári kérdése is – ezzel kapcsolatban érdemes meghallgatni Bruce Sterling médiateoretikus és sci-fi író beszédét a SXSW fesztiválról, vagy elolvasni Martin Ford jövőkutató gondolatait a témáról a Robotok kora című könyvben (Ford röviden ebben az interjúban is beszél az alanyi jogon járó alapjövedelemről).
A „jobb társadalom” alapjait illetően fontos a civil öntudat kérdése, a társadalmi életben a megjelenésünk ugyanis alapvető közösségformáló állampolgári jogunk. Ez bizonyos tekintetben egybevág a lokális technológiák térhódításával is, vagyis azzal a koncepcióval, miszerint „a lokális az új globális” – ezt gyakorlatilag lefordíthatjuk mikrokörnyezetünk vagy mikroközösségünk fejlesztésére.
Most akkor kell-e félnünk attól vagy sem, hogy elveszik a munkánkat?
A negyedik ipari forradalom gyökeres átalakulást hozhat a munkaerőpiacon is: a robotok, az algoritmusok és a mesterséges intelligencia elterjedése már az egyetemi végzettségű munkavállalók állásait is fenyegeti. Ha nem készülünk fel, a középosztály eltűnik, a jövedelemegyenlőtlenség tovább nő, sőt - mivel a munkavállalók egyben fogyasztók is - a piacgazdaság a ma ismert formájában fenntarthatatlan lesz - véli Martin Ford jövőkutató.
3. Oktatás és tudásmegosztás
Fontos kérdés a jövendő generációk oktatása is. Olyan korban, amikor bármi megtalálható online, a legfontosabb megtanítható képesség nem feltétlenül a tényleges tudás (bár annak visszahívhatósága, felhasználhatósága vitathatatlan), hanem az információ megszűrésének képessége. Ebből derül ki ugyanis, hogy meg tudjuk-e különböztetni a használható adatot a használhatatlantól, a legitimet a manipulálttól.
A jövőre készülődve mindenekfelett a kreatív, kritikus és absztrakt gondolkodás kombinációjára, valamint a hatékony kommunikáció elsajátítására érdemes fókuszálni. Amíg van internet, ezekkel a háttérképességekkel elég gyorsan felszedhetünk bármit, ha pedig – borúsabb jövőképet is felvillantva – nem lesz már se áram, se internet, ez a tudás segíthet bunkerhelyet és ételjegyet szerezni.
A jövőben boldogulni kívánó diákoknak nem (csupán) lokális, hanem nemzetközi és globálisan felhasználható képességeket kell szerezniük – adjon ilyenhez alapot a Coursera, a Lynda, a Masterclass, a Stanford Online vagy bármely más, ezekhez hasonló ön- és közképző rendszer. Ezek az információk viszont általában angolul vannak, úgyhogy az angol nélkül a világ tudásának nagy része egyszerűen el sem jut hozzánk.
Hogyan taníthatunk kritikus gondolkodást a gyerekeknek? Íme néhány svéd példa!
Svédországban a közeljövőben digitális ismeretek oktatásával bővítik az általános iskolai tananyagot. Ebben a programozás, a problémamegoldás és a digitális rendszerek használatának oktatása mellett helyet kapna a diákok forráskritikus képességeinek erősítése is.
4. Egészségfókuszú, önkímélő életmód
Bármennyire elpusztíthatatlannak hisszük is magunkat taurintartalmú Red Bull-fürdőben felpeckelt szemekkel, a négymilliárd évnyi evolúció arra nem készített fel minket, hogy egy gép előtt üljünk napi 12 órán át.
Emellett a mindennapossá vált stressz és alváshiány is stabilan pofozza le védelmi rendszerünket, az egészségügyi oldalak pedig átlag havonta hoznak ki új kutatásokat olyan dolgokról, amelyeket a múlt hónapban még károsnak vagy épp egészségesnek tarthattunk.
Egy érdekes adat azoknak, akik szerint ők mindent megtesznek egészségük megóvásáért: a Mayo Klinika tavalyi felmérései szerint az amerikai népességnek még a 3 százaléka sem felel meg az egészséges életmód kritériumainak.
A hosszú távú cél tehát – bármennyire nem hangzik tudományosan – a józan paraszti ész szerinti túlélés, mozgással, optimálisan tartott életkörnyezettel és anyagcserével. Ebben nagy segítségünkre lehetnek például a Quantified Self mozgalom hiperprecíz felmérései és infografikái, illetve a TrendWatching egészségügyi trendriportjai. Ha jól csináljuk, akár menni is fog.
Bari Máriusz cikke teljes terjedelmében elolvasható a HVG Extra Business 2017/2-es számában.
A magazin friss lapszámában kreatív szakmák gyakorlataiból mutatunk mintát azok számára, akik fejlődni szeretnének, vagy akár csapatot, vállalatot vezetnek folyamatosan megújuló környezetben. A lapban emellett kiemelten foglalkozunk a kreativitáshoz szorosan kötődő dizájntémákkal is. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel!
Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!
