A munkaerő szabad áramlása egyike az EU alapintézményeinek. Németország viszont - más európai országokhoz hasonlóan - a régi és az új uniós országok közötti nagy kereseti különbségek miatt átmenetileg korlátozta a külföldiek szabad munkavállalását. A korlátozásokra - nem utolsósorban a magas munkanélküliségi ráta miatt - az olcsó bérű munkavállaló-beáramlás munkaerőpiaci torzító hatásának kiküszöbölése miatt volt szükség. A korlátozásokat legfeljebb hét évig lehetett érvényben tartani.

Az EU-ba 2004-ben felvett tagországokkal szemben életbe léptetett korlátozások az idén április végéig érvényüket veszítik: a német munkaerőpiac megnyílik az észt, lett, litván, lengyel, szlovák, szlovén, cseh és magyar munkavállalók előtt. Érvényben maradnak viszont 2013 végéig a korlátozások a román és a bolgár munkavállalókkal szemben, miután a két ország 2007-ben csatlakozott az unióhoz. A német munkaerőpiaci "határnyitást" a legnagyobb várakozások a szomszédos Lengyelországban előzik meg.

A lengyel politika már évek óta követelte a "blokád" feloldását Berlintől, és éles kritikával illetett minden olyan német politikust, aki rámutatott annak veszélyeire. Most viszont, alig négy hónappal a még meglévő sorompók megnyitása előtt, már Varsóban is lehet kivándorlás miatt aggodalmaskodó hangokat hallani. "Lengyelország Európa Mexikója" - mutatott rá Krystyna Iglicka, a varsói nemzetközi kapcsolatok intézete (CSM) társadalomdemográfiai szakértője, kihangsúlyozva, hogy a közép-európai ország már évszázadok óta Európa és Amerika munkaerő-tartalékának szerepét tölti be.

A szakértő jelenleg is magas kivándorlási hajlandóságot lát a lengyel lakosság körében. Az elsőszámú célország Németország - állapította meg Krystyna Iglicka, rámutatva a földrajzi közelség előnyeire. A két ország közötti nagy bérkülönbség a lengyelek kivándorlása mellett szól. Lengyelországban jelenleg az átlagjövedelem 3500 zloty körül van, ami nagyjából havi 875 eurónak felel meg. A lengyelek emellett már - minden korlátozás ellenére is - sűrű "kapcsolati hálót" szőttek Németországban: 2009-ben már több mint 400 ezer lengyel dolgozott legálisam az Odera túloldalán akár szezonális munkásként, vagy részmunkaidős alkalmazottként, vagy önállóan.

A szakértői megállapításokat a munkaközvetítők adatai is alátámasztják. A katowicei Work Express munkaközvetítő szakértője Artur Ragan meredek növekedést észlel németországi munkalehetőségek iránt ügyfelei körében. A pályázók legszívesebben már május elsején munkába állnának, hogy elébe vágjanak a honfitársaik által támasztott versenynek. Kereslet leginkább építőipari munkások és gondozók iránt van, de keresik az elektrotechnikai szakembereket is.

A lengyel média valóságos munkaerőpiaci paradicsomként tünteti fel Németországot: az ingyenes varsói Metro lap szerint például a vendéglátóiparban egyenesen jutalmat fizetnek üdvözlésképpen minden munkavállalónak. "Németország 300 ezer lengyel munkavállalót vár" - írja a Dziennik Gazeta Prawna, ami két oldalt szentel a német társadalombiztosítás előnyei ecsetelésének. "A Németországban fizetett családtámogatásról vagy munkanélküli segélyről egy lengyel dolgozó csak álmodhat."

Amennyiben május elsejét követően valóban tömeges munkaerő-kivándorlásra kerülne sor, az Krystyna Iglicka és kollégái szerint még a 2004-es uniós csatlakozásnál is nagyobb csapást mérne a lengyel gazdaságra. Akkor mintegy kétmillió lengyel hagyta el hazáját elsősorban Nagy-Britanniába és Írországba, abba a két országba, amelyik elsőként nyitotta meg munkaerőpiacát a kelet-európai munkavállalók előtt. Akkor azonban gazdasági válság tombolt 20 százalékot meghaladó munkanélküliséggel és elsősorban azok hagyták el az országot, akik nem találtak otthon munkát. Jelenleg azonban Lengyelország a "stabilitás szigetének" számít Kelet-Európában a maga több mint három százalékos GDP-növekedésével. A munkanélküliségi ráta a felére csökkent és ha most hagyják el tömegesen szakemberek az országot, az súlyos munkaerő hiányt okozhat és számos vállalatot csődbe juttathat.

Az emberi erőforrás tartós elvesztése súlyos veszélyt jelent a kivándorlással sújtott területeknek - mutat rá Krystyna Romaniszyn migrációkutató, és Lengyelország esetében például rögzítené az ország "perifériális uniós tagország" szerepét. A társadalom is nagy árat fizet a kivándorlásért. Az országot elsősorban fiatalok, erősen motivált és magasan képzett emberek hagyják el, akiknek a hiánya a Németországhoz hasonlóan gyors ütemben öregedő Lengyelországban nagyon is érezhető lesz. Gyors ütemben emelkedik majd a válások és az "euróárvák", a szülők által a nagyszülők felügyeletére hátrahagyott gyerekek száma.

A varsói munkaügyi minisztérium igyekszik lehűteni a kedélyeket: szóvivője szerint semmi sem utal arra, hogy "migrációs sokkra" kerülne sor. A minisztérium szerint az évek óta folyamatosan enyhülő korlátozások ellenére is csak csekély érdeklődés tapasztalható például a lengyel számítástechnikai szakemberek és mérnökök körében németországi munkahelyek iránt. Amennyiben azonban a legrosszabb forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok, Krystyna Iglicka szerint Lengyelországnak csak egyetlen lehetősége marad: meg kell nyitnia munkaerőpiacát külföldi, ukrán, fehérorosz és kínai munkavállalók előtt.