Igencsak eltorzult társadalmunk, nem figyelünk egymásra, sem a kimondott, sem a kimondatlan szavakra, így a segélykiáltások sem jutnak el az érintettekhez. Természetesen szocializációnkon sok múlik, hogyan kezeljük a problémákat, amelyek akár így, akár úgy, önálló életre kelnek: fizikai éslelki betegségekhez, tragédiákhoz vezethenek. Ezen segíthetnének a szakemberek és a környezet. A közöny és a felelősség hárítása azonban sokszor győzedelmeskedik. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy az egészségügy és a családvédelem, szociális szféra is megérett már a változásra.

Gazdasági válság és társadalmi feszültség

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a gazdasági válság kapcsán arra figyelmeztetett, hogy miként az 1929-33-as világválság idején, a növekvő munkanélküliség, a teljesítménykényszerből adódó nyomás hatására közvetve megnőhet az öngyilkosságok száma. A gazdasági válság után egyre nagyobb méreteket ölt a szociális válság: az álláskeresők 40 százaléka több mint egy éve munkanélküli, ami azt jelenti, hogy körükben nagy a demoralizálódásnak, az önbecsülés elvesztésének és a mentális problémák megjelenésének a kockázata. A cikk folytatását itt olvashatja.

Tartalmi partnerünk a HR Portal.