A rendszerváltást megelőző időszakban a politizálás egyik legfontosabb színtere a munkahely volt. A politikai pártok, majd az állampárt is területi és munkahelyi elv szerint szerveződött. A kommunista párt hívei elsősorban a munkahelyeken, különösen a bázisuknak tekintett nagyüzemekben folytattak harcot politikai ellenfeleikkel szemben. Változást a 90-es évek hoztak, amikor az új típusú demokrácia kitolta a munkahelyről a politikát. Elvileg.

„Vannak olyan szakterületek, ahol a mai napig fontos, milyen elköteleződése van valakinek, vannak szakmák, amelyeket a politika érzékenyebben érint” - mondta Balogh László, az ELTE Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének igazgatóhelyettese. Nem beszélünk róla, de a politika jelen van a munka világában. Elég a közszolgálati médiára, a nagy állami vagy önkormányzati fenntartású vállalatokra gondolnunk, ahol a botrányok mögött általában politikai érdekek csatája húzódik meg, de beszédes az állami kitüntetésekre jelöltek listája is, legyen szó a művészeti vagy a tudományos életről. Hol nincs helye a politizálásnak? A cikk folytatását itt olvashatja.

Tartalmi partnerünk a HR Portal.