Sokszor szemtanúi lehetünk annak, hogy éles eszű, agresszív menedzserek gyorsan felkapaszkodnak a szervezeti ranglétrán, aztán egyszer csak váratlanul légüres térbe kerülnek. A képességek, amelyeknek addig oly sok hasznát vették, hirtelen már nem elégségesek az adott feladat megoldásához. Az is gyakran előfordul, hogy az alkalmazottak összesúgnak a főnök háta mögött: „nem igazán bánik jól az emberekkel”, „nem látja a fától az erdőt”, vagy „nincsenek túl eredeti gondolatai”, amiből az tűnik ki, hogy mégsem tartják őt vezetőnek valónak.

Ennek oka Julia Middleton, a Hatáskörön túl című könyv szerzője szerint az, hogy ezek az emberek nem látják át a problémákat a maguk komplexitásában, és ha kikerülnek a megszokott környezetükből, nem tudnak mit kezdeni a megváltozott körülményekkel.

Ajánló

Julia Middleton Hatáskörön túl című könyvébe beleolvashat a hvgkonyvek.hu oldalon.

Sokan úgy gondolják, hogy a vezetőknek minden körülmények között a posztjuk által körbehatárolt területen kell maradniuk és e határok között kell működniük. Ezzel az a baj – írja Julia Middleton könyve bevezetőjében –, hogy a problémák átugorják vagy semmibe veszik a határokat, így hiába állnak elő a vezetők valamiféle megoldási módozattal, nem fog működni a dolog.

A vezetésről óriási tévedések keringenek – emelte ki Julia Middleton a könyvének magyar nyelvű megjelenése alkalmából rendezett panelbeszélgetésen. Az a vélekedés, hogy ha valaki kellőképp összpontosít valamire, akkor megtalálja a megoldást, hatalmas hazugság. Ha ugyanis túlságosan egy dologra összpontosít az ember, akkor könnyen elmehet fontos dolgok mellett, vagy esetleg nem látja a fától az erdőt – mondta a könyv szerzője. 

Rácsokban élünk és a megoldás mindig kívül van - reflektált Julia Middleton felvetésére Kiss Ulrich jezsuita szerzetes a panelbeszélgetésen. A jó megoldásokra mindig akkor lehet rájönni, amikor eltávolodunk egy feladattól és szünetet tartunk. Ha ez nem történik meg, akkor jön létre az a bizonyos rossz fókusz, amiről Julia Middleton beszél – jegyezte meg.

A mai világban, amikor korábban nem tapasztalt módon elmosódnak a határvonalak az állami, a magán- és a nonprofit szektor között, szükségessé válik, hogy a vezetők kilépjenek a saját kis köreikből, illetve ne hagyják, hogy beskatulyázzák őket, és csak azt tehessék, amire „felhatalmazták” őket a pozíciójuk alapján – véli a könyv szerzője.

Az ideális vezető pragmatikus, képes szövetségeket kötni, és hálózatok létrehozásában és működtetésében is jártas. Annak viszont, hogy valaki jó vezetővé váljon, egy előfeltétele van – hangsúlyozta a könyvbemutatón az írónő: alapvetően érdeklődni kell más emberek iránt. Enélkül rövid távon még lehet boldogulni, de középtávon már nem. A vezetés néha azt jelenti, hogy ismételten felfedezzük azokat a nagyon alapvető dolgokat, amelyekről megfeledkezünk, amikor egy rendszer rabjaivá válunk – tette hozzá Julia Middleton.

Az írónő szerint a vezetés összefüggésben lehet az alázattal is, ami még az igazgatótanácsokban helyet foglaló emberek esetében is fontos lenne. Az elmúlt év ékes bizonyítéka volt annak, hogy az alázat hiánya a legfelső vezetői körökben – illetve ennek folyományaként az, hogy ezek a vezetők képtelenek figyelmesen végighallgatni másokat – sok bukásban játszott szerepet, miközben az „erősségek” egyik napról a másikra „gyengeségekké” váltak – írja a bevezetőben. A szerző elengedhetetlennek tartja, hogy a hatékony vezető alázatos legyen, de hinnie is kell magában.

Továbbá elég bátornak kell lennie ahhoz is, hogy kilépjen a saját kereteiből, az általa nem ismert dolgokról kérdéseket tegyen fel másoknak, és hogy merjen hibázni vagy a hibáival együtt élni – hangsúlyozta Julia Middleton. Az írónő úgy gondolja, hogy túl sokan maradnak a saját belső köreikben, és nem fogják a kívülről érkező üzeneteket.

Arra a beszélgetésen elhangzott kérdésre, hogy Magyarországon milyen realitása lehet ennek a fajta gondolkodásnak, miközben nálunk szinte hagyománya van a kifogáskeresésnek a dolgok megvalósítása helyett, Julia Middleton azt mondta: többször jár Magyarországon, valóban sok a frusztráció, de úgy véli, mi túl sokat is beszélünk róla. Véleménye szerint a frusztráció globális, és nem magyar sajátosság. Kiss Ulrich tapasztalatait összegezve ehhez annyit tett hozzá: nem igaz, hogy itthon semmit sem lehet csinálni, csak a hozzáállást kell megváltoztatni.

Sz. Zs.