A nők másként hazudnak című könyvében Catharina Lohmann német pszichológus azt írja, hogy a nők nem hazudnak többet, mint a férfiak - csak épp másként teszik. Elsősorban védekezésből hazudnak, saját maguknak, a partnerüknek, hogy elkerüljék a csalódást, vagy hogy ne bántsák meg a másikat. A füllentés kegyes vagy kegyetlen színjáték, valamely apróbb jelentőségű dologban az igazság torzítása, bagatellizálása. Kell hozzá egy cseppnyi ravaszság. A hazugság - vagyis az igazság torzítása - másik formája az elhallgatás, amellyel nem a másikat védjük, hanem önmagunkat. Kihagyjuk a mondandóból azt az információt, ami nekünk kellemetlen. Az elhallgatás nem feltétlenül bűn, de általában mindenki rossz néven veszi, ha rájön. Aki elhallgat valamit, valamilyen előnyre, de legalább is valamilyen hátrány elkerülésére számít. Az elhallgatás esetenként pontosan olyan káros, mintha hamis tényeket állítanánk - nyomatékosítja a szakember.

Mások viszont tudatos megtévesztésként, a manipuláció egyik fajtájaként definiálják a hazugságot, amely a hazai üzleti életben gyakran teljesen elfogadott: manapság már természetesnek számít a tények elferdítése annak érdekében, hogy az ajánlat jobb színben tűnjön fel a partner szemében. 

A krónikus hazudozás esetében meghatározó a félelem a következményektől - amit az őszinteség vonna maga után -, a konfliktuskerülés és a megfelelni vágyás, amelynek érdekében mindent megtesz az illető: mindenben egyetért a másikkal, soha nem tagad semmit, ritkán nyilvánítja ki valódi véleményét. E magatartás mögött általában szorongó személy áll, aki képtelen a vágyait összeegyeztetni a valóságos feltételekkel.

Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatódik. Kattintson ide.