Az Institute for Public Policy Research (IPPR) által a 2004-ben EU-taggá vált nyolc ország – Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia és a balti köztársaságok – munkavállalóiról összeállított felmérés szerint ezekből az országokból a munkapiac megnyitása óta legalább egymillióan érkeztek Nagy-Britanniába, de hozzávetőleg félmillióan már vissza is tértek hazájukba.

A 71 oldalas kimutatás szerint a bővítés óta Nagy-Britanniában munkát vállaló kelet-európaiak pontosan kétharmada, 66 százaléka lengyel volt. A hazájukon kívüli EU-országokban élő lengyeleknek a 30 százaléka dolgozott Nagy-Britanniában.

Magyarország ugyanakkor a nyolc új EU-tagország azon csoportjába tartozik, amelyből a legkevesebben érkeztek Nagy-Britanniába dolgozni.

Az IPPR összesítése szerint 2004. május és tavaly év vége között összesen 25 755 magyar állampolgár munkavállalási bejegyzését hagyta jóvá a brit belügyminisztérium. Ennél kevesebben csak Észtországból (6845) és Szlovéniából (695) érkeztek.

Az intézet szerint látható összefüggés van a Nagy-Britanniában munkát vállalók száma és az egyes országok egy főre jutó GDP-értéke között.

Abban a három országban, amelyből a legtöbben érkeztek - Lengyelország, Litvánia és Szlovákia -, az új tagállamok közül a legalacsonyabb a fejenkénti GDP, ugyanakkor Szlovéniában, Magyarországon és Csehországban - ez utóbbiból 35 ezernél kevesebben érkeztek 2004 óta - "talán nem különbözik eléggé az életszínvonal a nagy-britanniaitól ahhoz, hogy (a különbség) jelentős migrációs nyomásként hasson", fogalmaznak az IPPR szakértői a szerdán Londonban kiadott elemzésben.

A Nagy-Britanniában dolgozó magyarok között ugyanakkor - alacsony számukhoz képest - feltűnően magas az orvosok aránya. Az IPPR grafikus kimutatása szerint 2005-2007 között a brit orvosi regiszterbe csaknem ezer magyar orvost jegyeztek be, miközben a sokkal nagyobb lengyel munkavállalói közösségből kétezernél alig több az orvosok száma.

Az intézet megjegyzi ugyanakkor, hogy a 2004 óta felvett új EU-tagállamok munkavállalóinak 89 százaléka heti 400 fontnál (130 ezer forintnál) kevesebb bruttó bért kap; ebbe a Nagy-Britanniában alacsonynak számító bérkategóriába a brit születésű munkaerő-állománynak az 57 százaléka tartozik.

Az IPPR szerint emellett meredeken csökken az újonnan érkezettek száma is. Az intézet adatai azt mutatják, hogy a tavalyi év második felében 17 százalékkal kevesebb kelet-európai munkavállaló jegyeztette be nagy-britanniai állását a brit belügyminisztériumnál, mint 2006 azonos időszakában.

A brit munkapiacon megjelent több százezer kelet-európainak több mint a kétharmada lengyel volt. A hazatért lengyelek körében külön elvégzett IPPR-felmérésből az derült ki, hogy 40 százalékuk szerint Lengyelországban most már jobbak a munkalehetőségek, mint Nagy-Britanniában, és szerintük ez a többi lengyelt is hazatérésre fogja késztetni.

Lengyelországban tavaly 6 százalék feletti éves növekedést mértek, miközben a brit gazdaság a mind gyakoribb szakértői figyelmeztetések szerint – jórészt a nem elsőrendű (subprime) amerikai jelzálogadósi körből kiindult globális likviditáspiaci válság miatt – akár a recesszió felé is irányt vehet.

A Centre for Economics and Business Research (CEBR) – az egyik legnagyobb független londoni gazdasági előrejelző intézet – április elején közzétett legújabb becslése szerint a brit gazdaság az idén, egész éves átlagban, alig 1,5 százalékkal fog növekedni, vagyis kevesebb mint a felével a tavaly mért 3,1 százalékos ütemnek.

A CEBR elemzői jövőre is mindössze 1,7 százalékos brit növekedéssel számolnak. Ráadásul a font is gyengül, a lengyel zloty ugyanakkor csúcsokon jár. A bővítés évében, 2004-ben egy font átlagosan 7,23 zlotyt ért; a jelenlegi árfolyam jóval 5 zolty alatt jár, vagyis a Nagy-Britanniában felvett munkabér hazai vásárlóereje komoly erózión ment át a lengyel csatlakozás óta.

Nem az IPPR új felmérése az első olyan jelzés, amely a munkaerő-beáramlási folyamat megfordulásáról tanúskodik. A londoni lengyel nagykövetség gazdasági tanácsosa már februárban azt közölte a brit sajtóval, hogy a múlt év végén átfordult az irányzat, és most már egyértelműen több lengyel utazik haza, mint ahányan jönnek.

Nagy-Britannia volt a legnagyobb olyan nyugati EU-tagállam, amely a négy évvel ezelőtti bővítés után átmeneti korlátozás nélkül megnyitotta munkapiacát az akkor uniós taggá vált nyolc kelet-európai ország előtt.

Az évi 5-13 ezer keleti betelepülővel számoló előzetes brit kormányzati becslés azonban igen óvatosnak bizonyult: a hivatalos adatok szerint csak az első másfél évben majdnem 300 ezer kelet-európai érkezett.