„Ha mosolyogsz az interjúztatóra, nem fog megszivatni. Akármit mondasz, úgyis talál fogást rajtad, legjobb, ha csak arra válaszolsz, amit kérdez” - az ilyesfajta jó tanácsok szinte minden állásinterjú előtt a jelentkező emlékezetébe ötlenek. Ezek egy része valós tényeken, negatív élményeken alapul, nagyobb hányada azonban csak híresztelés.  Mivel a világban évente több millió állásinterjú zajlik, a tapasztalatok megoszlanak: sikertörténetekről, kínos lebőgésekről egyaránt hallhatunk.  

Mindig a legképzettebb jelentkező kapja az állást

Sokan evidenciaként kezelik, hogy aki a legjobban teljesít az állásinterjún és a legjobb ajánlólevéllel érkezik, azé lesz a meghirdetett poszt. Nem biztos, hogy a legképzettebb szakembereket alkalmazzák, mert hiába a tökéletes referencia, ha a jelölt kommunikációs képességei nem állnak egyenes arányban elméleti tudásával. Sok vállalat inkább a kevésbé képzett, ám kommunikációs képességeit, készségeit tekintve alkalmasabb jelöltet választja – ez a szempont természetesen munkakörtől is függ. Ki tudod vágni magad a kényes helyzetekből, megtalálod a közös hangot az interjúztatóval? Nyert ügyed van!

Fej vagy írás? © Stiller Ákos

A trükkös, lényegretörő, kifejtős kérdések fontos velejárói az állásinterjúnak, ám ezek nem garantálják, hogy a jelentkező, aki tökéletesen megfelel mindegyikre, valóban a legmegfelelőbb személy az állás betöltésére. Az interjú több kérdések özönénél, a válaszokon kívül magatartásod, viselkedésed is befolyásolja az interjúztatókat, a vállalatvezetőket döntés-hozatalkor.

Az interjú írásbeli része fontosabb, mint a szóbeli

Előfordulhat, hogy öt-hat állásinterjú-körben is részt kell vennie a jelentkezőnek, míg övé lesz a megpályázott poszt. Az első néhány körben írásbeli teszteket kell kitölteni, ezt követően szóbeli beszélgetésen vesz részt a jelentkező – leendő feletteseivel, a vállalati pszichológussal, stb. A teszte(k)en nyújtott írásbeli teljesítmény mellett a szóbeli értékelés, elbeszélgetés is ugyanolyan súllyal esik a latba a jelentkező elbírálásakor. Ha teljesítményed nem felel meg várakozásaidnak, ne keseredj el, mert lehet, hogy így is túlteljesíted a vállalati követelményeket.

A szakmai tapasztalatok nem helyettesítik a szakképzettség hiányát

Akadnak olyan munkakörök – például kézműves tevékenység, kommunikációs képességeket igénylő munkakörök – ahol a szakmai tapasztalatokat nem pótolja a papír: a mesterségbeli tudás, kompetencia elengedhetetlen. Előfordulhat, hogy olyasvalaki kapja meg az állást, akinek nincs diplomája, ezzel szemben évtizedes szakmai tapasztalata van és referenciái elismert cégektől, ahol az évek során megfordult (a személyes kapcsolatokról már nem is beszélve.) A munkaerőpiaci trendeket figyelembe véve azonban nem ez a legjellemzőbb tendencia Magyarországon.

A HR-es, vagy a toborzásért felelős munkatárs dönti el, kié lesz az állás

A HR-eseknek nagy szerepük van a kiválasztásban, de általában az előszűrés után – az első fordulót követően – a vállalat vezetője vagy a megbízott munkatárs dönt arról, hogy melyik jelentkező jut tovább az állásinterjú második, illetve harmadik körébe. A végső döntés többnyire a cégvezető kezében van. Egyes vállalatoknál a HR-es véleményét is kikérik döntés előtt, de ez a gyakorlat Magyarországon még nem általános.