Miről árulkodik a testbeszéded az állásinterjún?
Félelem? Pökhendiség? Bizonytalanság? Testbeszéded elárulja az interjúztatónak, amit te inkább elrejtenél előle. Készülj föl! Uralkodj gesztusaidon, nem verbális kommunikációdat hangold össze szóbeli megnyilvánulásaiddal! Ötletek izgulósoknak.
Sokszor, sok helyütt olvashattunk már a testbeszédről, az árulkodó jelekről, gesztusokról, amelyek olykor – szerencsétlenségünkre - többet árulnak el rólunk, mint amire verbális kommunikációnkból következtetni lehet. Akadnak élethelyzetek, ahol a testbeszéd kulcsfontosságú lehet. Az állásinterjún a szóbeli teljesítményen kívül sokszor a jelentkező gesztusait is górcső alá veszik. Ennek leginkább akkor van tétje, amikor az interjúztatók azt mérlegelik, hogy vajon a jelentkező alkalmas-e a meghirdetett poszt betöltésére.
Majd kiugrik a szíved a helyéről, amikor belépsz a helységbe, ahol az interjúztatón kívül három-négy szakember követi árgus szemmel minden rezdülésedet: hogyan ülsz a széken, tördeled-e a kezeidet, esetleg lesütöd-e a szemedet, ha elhangzik egy-egy kínos kérdés? Nem kell észrevenniük, hogy bizonytalankodsz, esetleg rettegsz a lebőgéstől! Félelmeid jogosak, még a legrutinosabb pályázóknak is kellemetlen perceket okozhat a bizonytalanság. Íme néhány hasznos ötlet, mire ügyelj, ha szemtől-szemben állsz/ülsz a felvételiztetőkkel.
Szarvashiba, ha csak arra koncentrálsz, mit mondasz, és figyelmen kívül hagyod, hogyan mondod azt, illetve mit üzensz testbeszédeddel. A szakmai hozzáértésnek – magabiztosságnak, ambícióidnak, lelkesedésnek - nem verbális kommunikációdból is sugároznia kell. Mert hiába bizonygatod az interjúztatónak, hogy csak az adott vállalatnál tudod elképzelni a jövődet, ha mindeközben görnyedten ülsz vele szemben, rágod a körmödet, és idegesen lóbálod a lábadat, valószínűleg nem fogod meggyőzni.
Hogy ne érjen készületlenül a helyzet, mielőtt bemész az interjúra, vértezd föl magad lelkileg, készülj fel a beszélgetésre! Ne csak arra figyelj, hogy helyes válaszokat adj, jó legyen a megjelenésed, arra is koncentrálj, hogy megnyilvánulásaid tükrözzék mindezt! A rutinos interjúztatók ugyanis nem egészen egy perc alatt kiszúrják, hogy a jelölt valójában milyen tulajdonságokkal bír, a valóságban is olyan-e, mint amilyennek mutatja magát (rátermett, laza, impulzív, stb.).
Kerüld!
Árulkodó jelek. A rettegés legyőzhető © sxc.hu |
- Bemutatkozásnál ne hebegj-habogj, értelmesen beszélj, és ügyelj az artikulációra!
- Kézfogásod ne a „döglött hal”- effektust idézze, ne csak nyújtsd a kezed, határozottan szorítsd meg beszélgetőtársad feléd lendített kézfejét.
- Szó nélkül ne dobd le magad az első üresen árválkodó székre, várd meg, míg hellyel kínálnak, ám akkor sem az ajtó felé fordulva foglalj helyet, testeddel fordulj az interjúztató felé.
- Az interjú alatt ne görnyedj össze, ne ülj karba tett kézzel, és ne hintázz a széken!
- Beszéd közben kerüld a kéztördelést, rángatózást, lábmozgatást, ujjropogtatást, hajtekergetést!
- Idegesítő lehet, ha nem tartod a szemkontaktust, miközben a felvételiztetővel beszélsz! Ne a falón lógó képet bámuld, nézz beszélgetőtársad szemébe!
- Türelmetlenségről árulkodik, ha ujjaiddal az asztallapon dobolsz, ezért kezeidet összekulcsolva ejtsd az öledbe vagy tedd az asztalra!
- Ne vakargasd a fejedet, orrodat, lábadat, míg az interjúztatóval beszélsz!
Tedd meg!
- Megjelenésed első perctől az utolsóig határozott legyen! Légy visszafogott, jól öltözött, kiegyensúlyozott.
- Bemutatkozás és kézfogás után egyenes derékkal foglalj helyet az interjúztató által kijelölt helyen!
- Lábaidat zárd össze, de lazán keresztbe is teheted, ha így kényelmesebb.
- Tartsd a kellő távolságot magad és az interjúztató között (Ne lépj be az intimszférájába, ne az arcába beszélj). Két-három méter távolság ideális lehet, ha egy íróasztal választ el egymástól titeket.
- Mosolyogj, ne legyél durcás vagy sértett, akkor sem, ha olyan kérdést tesznek föl, amire nem szívesen válaszolsz!
- Ne hadarj, és ne „énekelj”!