Egy-két apró hiba mindenkinek, még a rutinos, sokat tapasztalt munkavállalóknak is becsúszhat az állásinterjún. Attól még nem kerülsz tiltólistára, ha fut a harisnyád vagy látványosan izzadsz. Ám akadnak olyan „apróságok”, amelyek fölött az interjúztatók sem hunyhatnak szemet.

Önéletrajz mindenkinek?

Ne küldd szét önéletrajzodat válogatás nélkül minden cégnek, amely többé-kevésbé alkalmas munkalehetőséget kínál! Válaszd ki azokat az ajánlatokat, amelyeket egy sikeres állásinterjút követően szívesen el is fogadnál, és ejtsd ki a rostán azokat, amelyek csak vészmegoldásként jöhetnek szóba! Energiádat ne pazarold, inkább két-három nívósabb cég állásajánlatára jelentkezz, minthogy nap mint nap állásinterjúkra futkoss, mondván, az egyik csak bejön.

Kilóg a lóláb? Kerüld a bizarr ruhadarabokat! © sxc.hu

Az interjúztatók rémálma a jelentkező, akinek fogalma sincs arról, milyen pozícióra jelentkezett, mégis megjelenik az állásinterjún, mert hallotta, hogy értékesítési menedzsert, könyvelőt, stb. keresnek, és próba szerencse-alapon megpályázta az állást, anélkül, hogy bármit tudna a cégről, a meghirdetett posztról. Tájékozódj, mielőtt megjelensz a felvételi beszélgetésen, így nem érhet kellemetlen meglepetés, ha fölmerül a kérdés, miért jelentkeztél az adott állásra.

Bizalmaskodsz az állásinterjún?

Alapvető hiba, hogy a jelentkezők egy része - ösztönösen - bizalmasan a keresztnevén szólítja az interjúztatót. Ha a felvételi beszélgetésen így fordul hozzád az interjúztató: „Kedves Tamás/Kedves Eszter, mesélje el nekem, hol dolgozott eddig”, soha ne élj hasonló formulával, vagyis ne szólítsd keresztnevén a kérdezőt! Maradj a hivatalos hölgyem, asszonyom, uram  megszólításnál!

Nyitott könyv az életed?

Magánéleted apró-cseprő eseményei nem tartoznak az interjúztatóra! Problémáidat hagyd magad mögött, amikor a felvételiztető elé állsz! Később, a sikeres állsinterjút követően, ha elhelyezkedsz a cégnél, törekedj arra, hogy szétválaszd magánéletedet a munkádtól! Ne traktáld kollégáidat aktuális nyűgjeiddel, és ne tárold a családi nyaralás képeit céges számítógépeden, ahol bárki hozzáférhet.

Megjelenésed kifogásolható?

Ezerszer hallottad, mégis fittyet hánysz a szabályra: kihívóan öltözöl, ahelyett, hogy  a megpályázott pozíciónak megfelelően visszafogott, elegáns ruhát öltenél magadra? Csiricsáré ékszereket viselsz, és tömény illatfelhőbe burkolózva robbansz be a felvételi beszélgetésre? Ha a vállalati szabályokat, etikettet figyelmen kívül hagyod öltözködéskor, ne csodálkozz, ha elesel a vágyott állástól!

Túl sokat beszélsz?

Ha túl sokat beszélsz, egyfolytában kérdezel, miközben az interjúztató szóhoz sem jut, szinte biztos, hogy kihúzod a gyufát. Az okoskodó, mindent részletesen taglaló munkavállalóról a kérdező joggal feltételezheti, hogy nem látja a lényeget, nem képess arra, hogy pár mondatban összefoglalja gondolatait, ezért aztán hamar kieshet a rostán. Az sem szerencsés, ha tőmondatokban válaszolsz az interjúztató kérdéseire, mert így nem derül ki, valójában mit gondolsz, a kérdező pedig kénytelen feltételezésekbe bocsátkozni jellemedről, képességeidről, rátermettségedről. Legjobb, ha mindig arra felelsz, amit kérdeznek, de nem bocsátkozol hosszas magyarázkodásba.

Kérj segítséget, ha nem boldogulsz!

A legtöbb jelentkező úgy véli, a gyengeség jele, ha mások segítségét kéri. Valójában igen nehéz rászánni magunkat arra, hogy másokhoz forduljunk – ezzel beismerve, hogy egyedül nem boldogulunk –, ezért biztosan nem tartanak majd kezdőnek, sem tehetségtelennek. Ha az állásinterjún kellemetlen helyzetbe kerülsz – például nincs nálad a szemüveged, ezért nem látod jól a papírt, amit eléd tolnak –, nyugodtan kérd meg az interjúztatót, hogy segítsen!

Maradj lojális!

Ne mondj rosszat előző főnöködről, kollégáidról - személyes sérelmeidet ne teregesd ki az állásinterjún -, mert előfordulhat, hogy leendő munkaadód ismeri a szóban forgó személyeket, és teljesen más véleménnyel van róluk. Negatív tapasztalataidat röviden, tényszerűen vázold, ha úgy érzed, leendő munkaadódnak feltétlenül tudnia kell ezekről!