Csepelyi Magda szervezetfejlesztő trénert és grafológust, illetve dr. Spronz Júliát, a Habeas Corpus Munkacsoport jogvédő egyesület vezetőjét kérdeztük arról, hogy mit gondolnak a munkahelyi „kicsinálás” – angol eredetű szakszóval: „mobbing” –jelenségéről.

– Önök a mindennapi praxisuk során találkoznak ilyen esetekkel. Mi a tapasztalatuk, milyen következményei vannak a mobbingnak?

– Csepelyi Magda: A mobbing célpontja a konfliktusfolyamat során lelkileg sérül, ezért pszichoszomatikus tünetek alakulhatnak ki, melyeket szervi megbetegedések is követhetnek. Általában igaz, hogy a mobbing elszenvedőjének megrendül az önbizalma, csökken a teljesítménye, fokozódik a baleset vagy bármilyen hiba lehetősége. A lezajlott mobbingfolyamat végén pedig kiszorul a csoportból, majd a munka világából, egzisztenciális helyzete megrendül. A mobbing jelenléte befolyásolja a csoporttagok pszichés állapotát és a csoport teljesítményét is, ilyenformán a szervezet egészére hatással van.

– dr. Spronz Júlia: A külföldi statisztikák szerint a mobbingot elszenvedő nők nagy valószínűséggel otthon is áldozatok – családon belüli erőszak áldozatai –, a munkahelyükön mobbingot elszenvedő férfiak viszont családon belüli erőszak elkövetőjévé válhatnak.

– Ezek megdöbbentő állítások. Mi teszi egyáltalán indokolttá a nemek megjelenítését a mobbinggal kapcsolatos vizsgálódásokban?

– Dr. Spronz Júlia A munka világában a férfiak – mint társadalmi csoport – alaphelyzetben hatalmi pozícióban vannak a nőkkel szemben. Gondoljunk bele, hogy a vezető beosztásúaknak hány százaléka nő, hány százaléka férfi, és hogy számos olyan munkakör van, ahova eleve nehezebb bekerülni nőként, mint férfiként. Tehát a férfiak ebben a társadalmi struktúrában sokkal inkább számíthatnak előnyös munkakörökre és pozíciókra, és ez beépül a világról alkotott tapasztalataik sorába, megszokják ezt a helyzetet, és az esélybeli előnyüket természetesen adottnak veszik. Ha mobbing célpontjává válnak, hirtelen szimbolikusan kikerülnek hatalmi pozíciójukból, és a korábban természetesnek hitt társadalmi állapot egyszerre meginog. Gyakran nem tudják kezelni az alávetettség merőben új érzését, mivel ritkán tapasztalták meg addigi pályafutásuk során. Vagyis nehezebben kezelik az ellenük irányuló erőszakot. Ebből adódik az, hogy a mobbing-áldozat férfiak nehezebben beszélnek a problémájukról, szégyellik, nagyobb eséllyel betegednek bele. Vagy épp ellenkezőleg, nagyon is levezetik a munkahelyen felgyülemlett feszültségeiket: továbbadják azoknak, akiknek tovább lehet adni. És nyilván azoknak lehet tovább adni, akik a társadalmi hierarchiában alattuk állnak, mert kevésbé képesek megvédeni érdekeiket: elsősorban a nőknek és a gyerekeknek.

– És azt mivel magyarázza, hogy a mobbing-áldozat nők nagy valószínűséggel családon belüli erőszak áldozatai is?

Dr. Spronz Júlia: Először is, nem minden mobbing-célpont válik áldozattá, vagy nem feltétlenül éli meg úgy a folyamatot, hogy áldozat lett. Egyfelől – nemektől függetlenül – azoknak a mobbing-célpontoknak van nagyobb esélyük áldozatként megélni az atrocitásokat, akiknek nincs támogató, megértő magánéleti hátterük; másfelől pedig azoknak – sajnos, ez utóbbiak aránya Magyarországon kiemelkedően magas –, akik nem eléggé jogtudatosak, állampolgári, illetve általános emberi jogokról való tudásuk kialakulatlan, és ezért kevesebb magabiztossággal tudják visszautasítani az ellenük irányuló erőszakot. Azok a nők, akik családon belüli erőszak áldozatai, sokkal nehezebben tudják megvédeni magukat egy munkahelyi konfliktusban, mivel a támogató magánéleti háttér helyett otthon is terrorban élnek. Nem tudják megosztani a problémát partnerükkel, mi több, partnerük folyamatos terrorja lerombolta a biztonságról szerzett korábbi tapasztalataikat és az önbecsülésüket, ezért könnyebben fogadják el, hogy értéktelenebbek másoknál.

– Mi a pszichoterror oka? Miért fordul elő a mobbing munkahelyeken?

– Csepelyi Magda: A kutatások és a tapasztalatok azt mutatják, hogy szervezeti hiányosságok szempontjából a vezetői tapasztalatlanság, a stresszhelyzet nem megfelelő kezelése áll a munkahelyi pszichoterror hátterében, illetve a mobbinggal kapcsolatos általános tájékozatlanság, a mobbing következményeinek, a mobbing által okozott károknak a helytelen felmérése. Nincs szignifikáns különbség nők és férfiak között abban a tekintetben, hogy kik válnak inkább mobbing-folyamatok szereplőivé. Elsősorban a munkahely szervezeti struktúrája határozza meg, hogy a mobbing szereplői férfiak-e vagy nők. Ugyanakkor az mindenképpen igaz, hogy a férfi vezetők beosztottjai gyakran kerülnek szexuális zaklatás szituációjába. A mobbing ugyanis gyakran szexuális zaklatás képében jelenik meg, illetve a két zaklatási forma párhuzamosan is folyhat.

– dr. Spronz Júlia: Én úgy gondolom, hogy a mobbing alapvetően társadalmi jelenségnek tekinthető, a csoporterőszak egy formája, a társadalmunkban meglévő strukturális erőszak része, vagyis a hierarchiában előnyösebb helyet betöltők pozíciójának a demonstrálásáról szól, az alárendeltebb helyet betöltők ellenében. Ilyen értelemben válhatnak nagyobb eséllyel mobbing-célponttá a diszkrimináció hagyományos áldozatai: a melegek, a romák vagy a nők.

– Milyen tapasztalataik vannak a magyarországi helyzetről: mennyire elterjedt jelenségről van szó?

Csepelyi Magda: Kutatások szerint Magyarországon a helyzet e tekintetben olyan, mint másutt Európában. Vannak olyan ágazatok, ahol akár a tíz-tizenegy százalékot is elérheti az érintettek száma, például ott, ahol a szervezeteket erős hierarchizáltság jellemzi. A mobbingra visszavezethető társadalmi szintű veszteségek is hasonló arányúak Magyarországon, mint Nyugat-Európában: ezt a veszteséget a gyógykezelések, a betegállományok, a korai nyugdíjazás, a munkanélküli-segélyek megugró költsége okozza. Mindeközben tetemes és kézzelfogható veszteség mutatkozik az érintett szervezeteknél is. A nagy arányú fluktuáció megnöveli a humán-erőforrás költségeit, a kieső munkaidő termeléskieséshez vezet, romlik a munka minősége, csökken a teljesítmény, sérül a vállalat imázsa: ez mind vállalati veszteség.

– Dr. Spronz Júlia: Minél magasabb egy jelenség kapcsán a tudatosság szintje a társadalomban, annál nagyobb a megjelenő áldozatok száma. A mobbing esetében igen erős a látencia, statisztikai adatok nincsenek.

– Hova fordulhatnak segítségért a sértettek?

– Csepelyi Magda: Az olyan szervezeteknél, ahol a mobbing kérdését nem söprik a szőnyeg alá, ott a vezetők foglalkoznak ezzel a kérdéssel, igyekeznek megoldani a konfliktusokat. De az lenne az ideális, ha léteznének olyan szervezetek, bizottságok a vállalatokon belül, amelyeknek az lenne a feladata, hogy segítsenek, melyekben részt vehetnének a helyi szakszervezetek vagy a humánerőforrás-gazdálkodási részleg munkatársai. Létrejöhetnének vállalati „panaszbizottságok” is, illetve a munkahelyi vezetők kötelességévé lehetne tenni a mobbing tudatos és hatékony kezelésére való felkészülést.

– dr. Spronz Júlia: Információátadásra, esetleg jogi képviseletre számíthatnak például azok a nők, akik a nőket érő diszkriminációval foglalkozó társadalmi szervezetekhez fordulnak, mint például a Habeas Corpus Munkacsoport vagy a NaNE Egyesület. Elvi szinten az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz lehet vinni az ilyen ügyeket, mert az antidiszkriminációs törvényben szereplő „zaklatás” tényállás alkalmas arra, hogy lefedje a mobbing egyes eseteit, de csak a törvényben tételesen felsorolt, védett tulajdonságú személyek élhetnek ezzel a lehetőséggel (például nem, családi állapot, szexuális orientáció miatt mobbing helyzetbe került emberek esetében van a hatóságnak hatásköre az eljárásra).

- Tudnak nyilvánosságra hozott mobbing esetekről Magyarországon?

– Csepelyi Magda: Ritkán kelti fel egy-egy ilyen támadás a média figyelmet, holott az lenne a megoldás, hogy az érintettek maguk is felismerjék a mobbing jelenségét, és ne váljanak feleslegesen áldozattá. Börtönben, katonaságnál pattan ki néha egy-egy olyan mobbing-ügy, amelyre érzékenyen reagál a média.

– dr. Spronz Júlia: Munkahelyi zaklatásos esetek elvétve kerülnek napvilágra. Egy esetben honvédségi alkalmazottak indítottak büntetőeljárást a laktanyaparancsnok ellen szexuális zaklatás miatt, egy másik ismert ügyben egy főorvost panaszoltak be ápolónők. Egy-két éve nagy port kavart egy munkahelyi szexuális zaklatásos eset az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalban. Szervezetünk a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordult egy munkajogi ügyben, ahol egy katonai ügyészségi titkárnőt zaklatott a főnöke.

– Csepelyi Magda szakkönyvet írt a mobbing témájában. Mit tud ajánlani szervezetfejlesztőként: mit tehet egy cég? Van-e már Magyarországon példaértékű gyakorlat a mobbing jelenségének kezelésére a cégvezetés részéről?

– Csepelyi Magda: A hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Ami szükséges ehhez, az a szervezeti rugalmasság, a vezetői alkalmasság, illetve a vezetők felkészültsége, valamint egy olyan belső szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy a megtámadott emberek segítséget kapjanak. Ezáltal a vállalat nyereségtermelő készsége is megnő. Nem hanyagolható el a humánerőforrás-gazdálkodás szakembereinek tudatos felkészítése. Egyre több vállalatnál merül fel az igény a vezetők, illetve a munkatársak ezirányú képzésére. A munkahelyi pszichoterror kérdésköre remélhetőleg itthon is egyre szélesebb körben lesz ismert.

Süvecz Emese

MONA Alapítvány

A mobbingról szóló cikksorozatot az Európa Tanács Daphne programja támogatja