Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban hosszú alkudozás után arról állapodtak meg a szociális partnerek és a kormány, hogy a legalább középfokú iskolai végzettséget, és/vagy szakképzettséget igénylő munkakörökben kétéves gyakorlatig 1,05, két év gyakorlat felett 1,1-szeres lesz az országosan kötelező minimálbérhez viszonyított szorzó. Az első félévben ez ajánlott, a második félévben viszont már kötelező. S kötelező a szorzók alkalmazása 2007-ben és 2008-ban is. Akkor 1,1 és 1,15 illetve 1,2 és 1,25 a szorzó a gyakorlati időtől függően. Az 50 év feletti munkavállalók esetében nem kell figyelembe venni a gyakorlati időt. A munkáltatói érdekképviseletek azzal a feltétellel fogadták el mindezt, hogy a szorzóktól a középszintű bérmegállapodásokban lefelé is el lehet térni.

Az Országos Érdekegyeztető Tanács ajánlotta továbbá, hogy a felsőfokú iskolai végzettséget és/vagy akkreditált felsőfokú szakképzettséget igénylő munkakörökben 2006-ban, 2007-ben, illetve 2008-ban lehetőleg a minimálbérhez viszonyított 1,4, 1,5, 1,6-os szorzót alkalmazzanak a munkáltatók. A 2005-ös országosan kötelező minimálbér 57 ezer forint volt. A minimálbér 2006-tól 62500 forint, 2007-ben 65500 forint, 2008-ban 69000 forint. A megállapodás újszerű abban is, hogy több évre határozza meg a legkisebb bért.

Más országokban is alkalmaznak különféle képzettségi szinteket elismerő bérminimumokat. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban készített elemzés szerint például Csehországban az egyes munkakörök szerinti 12 elemű kötelező bértarifa rendszert alkalmaznak. Ebben a rendszerben a legalacsonyabb tétel az országosan kötelező minimálbér, a legfelső kötelező tétel ennek több mint kétszerese. A minimálbér összegét nem az érdekegyeztető partnerek állapítják meg, mint Magyarországon, hanem a kormány az árindex alapján.

Az elemzés szerint nincs valamennyi európai uniós tagállamban jogszabályban előírt országos minimálbér. Több államban ágazati kollektív szerződések garantálják a legkisebb keresetet. Ilyen ország Ausztria, Dánia, Finnország, Németország, Olaszország, Svédország. Országos ágazatközi kollektív szerződésben rendezik a kérdést Belgiumban és Görögországban.

Az országosan kötelező minimálbért is különféle módon határozzák meg az egyes országokban. Franciaországban például évente, de nyáron igazítják a minimálbért az inflációhoz, illetve a fizikai munkavállalók órabér-emelkedéséhez.

Spanyolországban általában szintén évente emelik a minimálbért, de ha az infláció magasabb a tervezettnél, akkor ez félévente is lehetséges. Portugáliában ugyancsak évente a szociális párbeszéd bizottsággal konzultálva dönt a kormány az emelésről. Az Egyesült Királyságban az alacsony bérek bizottságának javaslata alapján döntenek a legkisebb bérről. Írországban a miniszteri rendelettel előírt minimálbér teljesítése alól a munkaügyi bíróság határozata alapján legfeljebb egy évre felmentést kaphat a munkáltató.

Lengyelországban a kormány a munkaadói és munkavállalói képviseletekkel együtt, a szociális és gazdasági bizottságban dönt az emelésről. Amennyiben nem sikerül megegyezni, a kormány önállóan dönt. A szlovák szisztéma hasonló, ahol szintén a közös döntés a cél, de például az utóbbi években nem sikerült kölcsönösen elfogadható mértékben megegyezni, ezért a kormány döntött az emelésről. Szlovéniában a gazdasági és szociális tanácsban az utóbbi években sikerült megegyezni a minimálbér emeléséről.