A tapasztalatlan interjúztató elriasztja az álláskeresőket
Egy brit felmérés szerint számos munkaadó árt saját cégének, mivel a nem megfelelő állásinterjúval elriasztja az oda jelentkező legtehetségesebb jelölteket.
A Reed HR-cég által készített felmérés szerint tízből nyolc álláskereső szerint a cégeknek komolyabb erőfeszítéseket kellene tenniük, hogy megbízható vállalat látszatát keltsék. A megkérdezettek úgy vélekedtek, hogy ez legalább annyira fontos, mint az, hogy az állásra jelentkező jó benyomást tegyen az interjún.
Ennek ellenére sok esetben a munkáért kilincselők lekezelő, udvariatlan, vagy egyszerűen közönyös modorral találkoznak az asztal túloldalán. Leggyakrabban a várakozásra panaszkodnak az álláskeresők, nem egyszer a vállalati étkezdében, rosszabb esetben a konyhában kell kivárniuk a sorukat. Ha egyáltalán sorra kerülnek, ugyanis szintén gyakran előfordul, hogy az interjúztató meg sem jelenik, esetleg a rossz szervezésnek köszönhetően az interjú helyszínéül szolgáló tárgyalót nem foglalták le időben.
Szintén kevéssé bizalomgerjesztő, ha az állásinterjút rosszul öltözött, ápolatlan személyek tartják, ennél is rosszabb, ha a beszélgetés során dohányoznak, étkeznek, telefonokat fogadnak, horribile dictu flörtölnek a pozícióra pályázókkal.
A Reed felmérése szerint az álláskeresők elfogadhatatlan viselkedésként könyvelték el továbbá, ha az interjúztató nem olvassa át a jelölt önéletrajzát az interjú előtt, rágózik, napszemüveget visel, illetve ha folyamatosan elfelejti a jelentkező nevét.
Ezeknél is súlyosabb probléma – amelynek elkövetése esetén akár a bíróságon is találhatja magát a felelőtlen interjúztató, vagy akár az egéz cég – a tanulmány egyik női résztvevője által említett kérdés, mely szerint az állásinterjún szó szerint arról érdeklődtek, hogy „aktív-e még a méhe”. Ez a – meglehetősen faragatlan – kérdés elegendő alapot szolgáltat az EU diszkriminációs törvényei értelmében a vádemeléshez.
A jó benyomás fontosságát is alátámasztja a felmérés, ugyanis háromból legalább egy megkérdezett azt mondta, azért vállalta el jelenlegi munkáját, mert az állásinterjún úgy érezték, leendő főnökük olyan személy, akivel szívesen dolgoznának együtt.
„Felméréseink szerint az álláskeresők rengeteg energiát és időt fordítanak azokra a vállalatokra, amelyekről úgy gondolják, hogy legalább annyit visszakapnak a cégtől, mint amennyit ők belefektetnek” – nyilatkozta a management-issues.com weboldalnak Dan Ferrandino, a Reed munkatársa. „Ez teljesen érthető, hiszen ki vásárolna autót egy olyan szalonban, amely úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna, ahol az alkalmazottak udvariatlanok, vagy sokáig kell várakozni. Bár egy munkahely nem jelentheti mindenkinek az életét, mégis jelentős részét képviseli a mindennapjainknak, éppen ezért nem mindegy, hogy mire számíthatunk a munkaadók részéről.”
Ennek ellenére sok esetben a munkáért kilincselők lekezelő, udvariatlan, vagy egyszerűen közönyös modorral találkoznak az asztal túloldalán. Leggyakrabban a várakozásra panaszkodnak az álláskeresők, nem egyszer a vállalati étkezdében, rosszabb esetben a konyhában kell kivárniuk a sorukat. Ha egyáltalán sorra kerülnek, ugyanis szintén gyakran előfordul, hogy az interjúztató meg sem jelenik, esetleg a rossz szervezésnek köszönhetően az interjú helyszínéül szolgáló tárgyalót nem foglalták le időben.
Szintén kevéssé bizalomgerjesztő, ha az állásinterjút rosszul öltözött, ápolatlan személyek tartják, ennél is rosszabb, ha a beszélgetés során dohányoznak, étkeznek, telefonokat fogadnak, horribile dictu flörtölnek a pozícióra pályázókkal.
A Reed felmérése szerint az álláskeresők elfogadhatatlan viselkedésként könyvelték el továbbá, ha az interjúztató nem olvassa át a jelölt önéletrajzát az interjú előtt, rágózik, napszemüveget visel, illetve ha folyamatosan elfelejti a jelentkező nevét.
Ezeknél is súlyosabb probléma – amelynek elkövetése esetén akár a bíróságon is találhatja magát a felelőtlen interjúztató, vagy akár az egéz cég – a tanulmány egyik női résztvevője által említett kérdés, mely szerint az állásinterjún szó szerint arról érdeklődtek, hogy „aktív-e még a méhe”. Ez a – meglehetősen faragatlan – kérdés elegendő alapot szolgáltat az EU diszkriminációs törvényei értelmében a vádemeléshez.
A jó benyomás fontosságát is alátámasztja a felmérés, ugyanis háromból legalább egy megkérdezett azt mondta, azért vállalta el jelenlegi munkáját, mert az állásinterjún úgy érezték, leendő főnökük olyan személy, akivel szívesen dolgoznának együtt.
„Felméréseink szerint az álláskeresők rengeteg energiát és időt fordítanak azokra a vállalatokra, amelyekről úgy gondolják, hogy legalább annyit visszakapnak a cégtől, mint amennyit ők belefektetnek” – nyilatkozta a management-issues.com weboldalnak Dan Ferrandino, a Reed munkatársa. „Ez teljesen érthető, hiszen ki vásárolna autót egy olyan szalonban, amely úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna, ahol az alkalmazottak udvariatlanok, vagy sokáig kell várakozni. Bár egy munkahely nem jelentheti mindenkinek az életét, mégis jelentős részét képviseli a mindennapjainknak, éppen ezért nem mindegy, hogy mire számíthatunk a munkaadók részéről.”
