Önelemzés
Az futhat be boldogsággal szegélyezett karrierutat, akinek a képességei, képzettsége és érdeklődése egybeesik. Ezért mielőtt valaki belép a munkaerőpiaci arénába, fel kell mérnie, hogy milyen árut is akar vinni a vásárba. Sorba kell venni, hogy a szakmai ismeretei, a munkatapasztalatai, a szakmai és más irányú kapcsolati tőkéje mennyire működőképes, mennyire értékes, milyen tapasztalatai származtak a civil jellegű tevékenységéből? Meg kell állapítania, hogy egész- vagy részmunkaidőben szeretne-e dolgozni? El kell döntenie, hogy eredeti szakmájában akar-e dolgozni, vagy az újrakezdés jó alkalom a váltásra? Meg kell tudnia önmagától, hogy miféle munkát végezne szeretettel vagy szenvedéllyel? EL kell döntenie, hogy a piacra való visszatérésének célja a pénzkeresés, karrierjének folytatása, újraépítése vagy új karriervonal megrajzolása, vagy pusztán értelmes elfoglaltság keresése?

A kapcsolatok aktivizálása
Különböző felmérések és becslések vannak arról, hogy az álláslehetőségek hogyan találnak gazdára. Abban azonban elég nagy egyetértés van, hogy bár ma már az állások többségét meghirdetik – méghozzá főleg az interneten – a pozíciók kétharmadát mégis személyes kapcsolatok felhasználásán keresztül töltik be. Ebből az következik, hogy ha valaki el akar helyezkedni, akkor a legjobb, amit tehet, ha minél több ismerősét tájékoztatja erről, akik további ismerőseiknek adják tovább a drótot. Ezen a módon nagyon sok lehetőségről kap értesüléseket az ember. Nem mindegyik vonzó, de amelyik az, azt fel lehet térképezni, s módszeresen be lehet cserkészni. Ha minden megfelelőnek tűnik, akkor már csak egy ajánlót, mentort kell találni (ha lehet a cégen belül) aki a megfelelő emberekkel létrehozza a közvetlen kapcsolatot. Az a helyzet, hogy az ilyen embereket (ismerősök ismerőseit) könnyebb megtalálni, mint egy ismeretlen személyzetist meggyőzni arról, hogy éppen mi vagyunk a megfelelő választás.

Készenlét itt és most
Aki munkát akar vállalni, annak nem csak a fizetést kell elfogadnia, hanem azt is ami azzal jár. Akinek nem volt állandó állása, hozzászokhatott, hogy akkor intézi az ügyeit, amikor akarja, akkor megy vásárolni, amikor eszébe jut, akkor dől le pihenni egy kicsit, amikor fáradtnak érzi magát, akkor fejez be egy munkát, ahogy a saját időbeosztása szerint az a legalkalmasabb. Nos ennek egy munkahelyen mind vége van. Azaz, a munkavállalásra a belépés pillanatában készen kell lenni. A munkaadók általában ki nem állhatják azokat a szülőket, akik állandóan késnek vagy szabadnapot kérnek, mert a gyerek beteg, iskolába kell vinni, nincs aki vigyázzon rá az óvodai szünetben, stb. Bár ezeket a problémákat megértik, de az ilyen gondokkal küzdő embereket munkaerőként egy idő után megbízhatatlannak minősíthetik. Azaz az újrakezdéskor meg kell győződni arról, hogy a családi háttér erős (például a nagyszülők vagy más rokonok, barátok besegítenek, ha kell), s a napi teendők nem fogják zavarni a munkavállalást. A főnököknek meg kell mutatni, hogy a munkahelyi elfoglaltság immár elsőrangú prioritás, s akár hosszú távon is számíthatnak ránk, talán olyannyira, hogy az előrejutásért folytatott versenyben nyugodtan felírhatnak bennünket a rajtlistára.