Tíz tipp huszonéveseknek
Amikor az ember a húszas éveit tapossa, sok nehézséggel szembesül a munkahelyén, különösen, mert nehezen akarja elfogadni az idősebb, konformistának és begyepesedettnek tűnő kollégák által uralt környezetet. Ez azonban csak addig tart, amíg a szervezeti játékok szabályait meg nem ismeri, vagy be nem látja a hasznukat. Íme tíz tanács a gyorsabb tanuláshoz.
1. Csak semmi kisebbrendűségi érzés. A fiatalabb alkalmazottak gyakran küzdenek skrupulusokkal. Az az érzésük, hogy mindenki őket figyeli, s a hiányosságaik azonnal kiderülnek, s emiatt nevetségessé válnak, nem jutnak komolyabb feladatokhoz, s egy életre elvágják az előrejutás lehetőségét. A gátlások például abból erednek, hogy nem a legjobb iskolákat végezték, nincsenek külföldi tapasztalataik, nincsenek neves mentoraik, stb. Ennek persze semmi értelme, sőt a fiatalokhoz az idősebbek, mint romlatlan (és még normális), következésképpen sokra hivatott reménységekhez közelednek. Érdemes ezt kihasználni. Persze a pofátlanság sem vezet semmi jóra.
2. Hallgatni arany. Nem kell mindig mindenbe belekotnyeleskedni. Nem kell mindig mindenhez érteni. Nem kell mindig mindent kommentálni. A hallgatás lehetővé teszi a különböző szituációk megfigyelését a keletkezésüktől, a lefolyásukon át a következményeikig. És persze más kárán tanul az okos. Vagy a saját bőrén, amikor egy felesleges megjegyzés után rá osztják ki a legrémesebb feladatot.
3. Jó haver, jó barát. A munkahelyeken sok haverság kötődik és barátság szövődik. A kettőt azonban nem szabad összetéveszteni. Aki a munkahelyi étkezdében a főnökkel ebédel, amikor csak teheti, még nem jelent semmi jót (a főnökre nézve sem). Érdemes azonban sok emberrel kapcsolatot tartani, különösen a nagyjából azonos szinten lévőkkel, mert közülük valaki majd előre lép, s viheti magával a neki szimpatikusakat is. Van azonban aki gyorsan emelkedik, s egyszer csak olyan magasra jut, hogy az egykori haverokat már nem is látja odalent, tán ezért néz keresztül rajtuk.
4. Ne legyél már annyira okos…! Az ifjú munkavállaló gyorsan megtanulja, hogy a cégnél szervezeti játékokkal múlatja az időt a nagytöbbség. S persze ebből nem akar kimaradni. Olykor egyenesen úgy érzi, hogy a friss eszével kicsit megkeverheti a kártyákat, s jól jöhet ki majd ebből a leosztásból. Aztán az esetek kilencven százalékában kiderül, hogy vannak olyan számára káros tényezők (például egy általa ismeretlen főnök a marketing osztályon, vagy a HR-részlegnél) akinek nem tetszenek egy ifjonc csetepatéi. S akkor arra is rájön, a szervezeti játékokban nem mindig a fifika dönt. Időnként az erő fontosabb.
5. Vállad be a felelősségedet! A sumákolás az egyik leginkább ellenszenvet ébresztő dolog a munkahelyen. Ha valaki valamit csinált azért a legjobb, ha nyíltan felelősséget vállal. Előbb-utóbb úgyis mindenre rájönnek. A hiba bevallása lehetőséget teremt a javításra is, ezért a felelősségvállalást mindig elég sokra értékelik.
6. Ha nem tudod, kérdezd meg! Vannak, akik úgy érzik, hogy nem szabad kérdéseket feltenniük a feladatukkal kapcsolatban, mert tudatlannak, ostobának, használhatatlannak tűnnek. Így aztán gyakran hibáznak. Ennek a következményei pedig biztosan rosszabbak, mint pár megfelelő kérdésnek. Ráadásul a kollégák a kérdésekért, hacsak nem kérdésözönről és tolakodó fürkészésről van szó, nem haragszanak, sőt örülnek is, hogy segíthetnek.
7. Önbizalom és kompetencia. Sohase érdemes azt mondani, hogy: Nem tudom. De azt se, hogy tudom, ha ez nem igaz. Ha nincs meg a válasz, akkor egyszerűbb elintézni egy „utána nézekkel”. De aztán akkor tényleg utána kell nézni, s a legközelebb megadni a választ. Ez megbízhatóság imázsát teremti meg, az elmulasztott „utánanézés” a megbízhatatlanságét. Ha pedig a főnök túl sok feladatot oszt ki egyszerre, s a felének a megoldása nem világos, akkor kérdezni kell vagy nyugtázni a munkát egy OK-val, de mér tudni, hogy ki az a kolléga, akihez segítségért fordulni lehet.
8. A lustaság nem egészséges. A legtöbb karrier nem a munkahelyi ellentéteken vagy a rossz főnökökön siklik félre, hanem a lustaságon. Ha valaki túlságosan jól érzi magát egy feladatkörben, elveszíti a hajlamát a tovább- vagy feljebb lépésre. Sőt olyannyira beszűkülnek a szakmai ismeretei, kapcsolatai, hogy már igen nehéz lesz számára a váltás már akkor is, amikor lépésre kényszerülne. Így aztán időnként ki kell jönni a kellemesen árnyékos és kipárnázott világból.
9. Rendesen öltözködj! Ahány munkahely, annyiféle öltözködési előírás létezik. Azért arra érdemes emlékezni, hogy a munkahely nem kocsma, nem futballmeccs, nem strand, s főleg nem az a hely, ahová a haverokkal azért megyünk, hogy élvezzük egymás társaságát. A kollégákat, a főnököket, a beosztottakat és főleg az ügyfeleket meg kell tisztelni a rendes öltözékkel. Arról nem is beszélve, hogy a jól megválasztott öltözet magabiztossá tesz, amire időnként komoly szükség van.
10. Respektáld magad, hogy mások is becsülhessenek! Ha valaki nem értékeli eléggé önmagát, nehezen várhatja el, hogy mások előtt legyen respektusa. Ezért hasznos úgy élni és dolgozni, hogy azt ne kelljen szégyellni. Sőt az ember kihúzhassa magát, ha bemutatkozik, vagy belefog egy tárgyalásba. Ez meglátszik az eredményességen. A szervezeti játékokban ugyanis az rúgja a gólt, akinek személyét mások elfogadják.