A beszéd hatékonysága időnként rendkívül fontos a kitűzött cél elérése érdekében. Nem csak az érveket figyelik ilyenkor, hanem azt a logikai rendszert, amelyben ezek az érvek működnek. Figyelik a kreativitást, amely e rendszert létrehozza. Vizsgálják az elemzőkészséget, amely az érvek alapjait megteremti, s végül figyelik, hogy a beszédből leszűrhető tények, érzések, percepciók egyvelegéből kibontakozik-e a cél elérhetősége, amiért a beszélgetés elindult.

Ezek után meglehetősen furcsa, hogy a verbális kommunikáció hatékonyságát vizsgáló kutatások arra jutottak: a megszólítónak legfeljebb fél perce van a figyelem felkeltésére. Ha ennyi idő alatt nem erősödik fel a befogadó fél koncentrációja, a beszélgetés eredménytelenül, vagy kétséges kimenetellel zárul. Ezért az állásinterjúk első 30 másodpercére nagyon alaposan fel kell készülni, az alábbi tanácsok megfontolása mellett.

• Közöld a célt! A leghasznosabb a dolgok közepébe vágni. Közlöd a célodat, mond meg, hogy mit akarsz! Ismertesd, hogy szerinted az adott ember hogyan segíthet! Tedd világossá, hogy tartanál sikernek! Ezzel megszabadítod magad és a partneredet a felesleges tiszteletköröktől, azonnal túljutsz a nehezén, s nem tértek el a tárgytól.

• Tudd, hogy kinek mondod! Egy fejvadásznak nem érdemes locsogni, mert már előtted három ügyféllel is elege volt ebből. Ráadásul rontod a tárgyalási pozíciódat azzal, hogy a szükségesnél több információt adsz ki magadról. A sok beszédnek sok az alja, a hallgatásnak pedig nincs foganatja. Így az sem jó. ha hallgatsz, mint a sült hat. Tudnod kell, hogy a hallgatóságodnak mi a fontos, s a mondanivalódat ennek megfelelően kell felépíteni.

• Keress egy dobbantót! Vesd bele magad a beszélgetésbe, méghozzá úgy, hogy a figyelem rögtön rád irányuljon! Mondj valami meghökkentőt, valami váratlant! Például kérdezd meg a fejvadászt, hogy ő hány állásinterjút tud már maga mögött. Akármit is válaszol, fejezd ki az elismerésedet, s utána még megkérdezheted, hogy hányra emlékszik ezek közül. Ezzel felhívod a figyelmét, hogy most te jössz, és jobb volna, ha nagyon hegyezné a fülét.

• Precíz, rövid, kopogós mondatok. Az unalomhoz vezető legrövidebb út a hosszú minden részletre kitérő beszéd bonyolult szerkezetű mondatokkal fűszerezve. Ezért érdemes a saját szikár mondanivalódat előadni, egyszerű és jól érthető mondatokban. Ez arra is jó, hogy a beszélgetőpartnered feltehesse a saját kérdéseit, amelyekre válaszolva már kitöltheted a hiányokat, illetve a kérdések intenzitásából lemérheted a feléd áradó figyelmet, s a beszélgetést felélénkítheted a válaszokba épített újabb figyelemfelkeltő elemekkel.

• Vedd elő a legjobb szövegedet! Nem a legnagyobb dumára van szükség, hanem a legeredetibbre. Az állásra jelentkezők felmérésével foglalkozó szakemberek ugyanúgy beleszürkülnek a napi verklibe, mint bármely más szakma képviselői. Ebből az állapotból – tisztelet a kivételnek – úgy kell kirángatni őket. De az emberekben megvan az eredendő kíváncsiság a másik megismerésére, így ha ezt felkelted, már félig nyert ügyed van. Ha elég eredeti vagy, akkor kíváncsiak lesznek rád. Így érdemes azokról a dolgokról beszélned, amelyek a leginkább izgalomba hoznak téged is, s amelyekről a legtöbbet tudsz. Így magaddal ragadhatod a hallgatóidat is. Ha veszik az adást, azon sokat nyerhetsz, de az is kiderülhet, hogy az a cégkultúra, ahová igyekszel, sohasem fogadna be. S ez is kész nyereség.

• Válasz, viszontválasz. Az állásinterjún kevés esély van a rendkívül rutinszerűen zajló, s a fejvadászok által irányított beszélgetésekben az egyéni színek felvillantásának. Ezért amikor elkezdenek veled beszélgetni, ne csak hallgasd, amit mondanak, hanem értelmezd is, s aztán légy slágfertig, a válaszaidba építsd bele a hallottakat. Hiszen éppen arra kíváncsiak, hogy mennyire vagy képes analizálni és felhasználni a hallott információkat. Ha reagálsz, azzal jelzed, hogy fontos neked a beszélgetés, s konstruktívan állsz hozzá. Persze túlreagálni sem szabad a helyzetet, azaz ne okoskodj, hanem okos légy.