A lengyel munkavállalók kevés nyitott ajtót találnak majd az EU-ban
Az Európai Unió egyre több tagországa zárja be munkaerőpiacának kapuit a lengyelek előtt, s mára csupán Írország és Nagy-Britannia maradt, amelyek 2004. május elsejétől kezdve korlátozás nélkül beengedik a lengyel munkavállalókat.
Nem is olyan régen még az unió jelenlegi tizenöt tagállamának több mint fele mérlegelte azt a lehetőséget, hogy a bővítés után azonnal megnyitja munkaerőpiacát, noha a csatlakozási tárgyalásokon 7 évig terjedő átmeneti mentességről állapodott meg. Mára többségük – romló gazdasági mutatóikra és a növekvő lengyelországi munkanélküliségre hivatkozva – visszakozott korábbi nyilatkozatától.
A legújabb példa Hollandia: a november 19-i hágai parlamenti vitában a kereszténydemokraták (CDA), a liberálisok (VVD) és a populisták (LPF) azt követelték a kormánytól, hogy még legkevesebb két évig tartsa fenn a foglalkoztatás korlátozását az „olcsó" lengyelekkel szemben. Jan Peter Balkenende kormányfőnek nincs más választása, engedelmeskednie kell a pártok felhívásának, amelyek a parlamenti többséget adják számára. „Amikor 1999-ben megígértük a munkaerőpiac megnyitását Lengyelországnak, Hollandiában a munkanélküliség csupán 3 százalékos volt, ma viszont a többszöröse ennek” – magyarázta a helyzetet a Rzeczpospolita című lap kérdésére a varsói holland nagykövetség első tanácsosa.
Svédország hivatalosan érvényben tartja nyilatkozatát munkaerőpiaca 2004. május elsejei megnyitásáról, de a kormány nehezíteni szándékozik a lengyelek munkavállalását. Arra hivatkozik, hogy egyes lengyel állampolgárok csak azért érkeznek átmeneti tartózkodás céljából Svédországba, hogy azután felvehessék a munkanélküli segélyt. Ezért a svédek az ágazati kollektív szerződésekben meghatározott feltételeket a lengyel munkavállalókra is alkalmazni akarják. Ezek tiltják a munkabér csökkentését, így viszont a lengyelek fő aduja – az olcsóság – vész el, és kérdés, hogy a svéd munkaadók így is alkalmazzák-e a svéd nyelvet nem ismerő, ottani elismert diploma híján jelentkező déli szomszédokat.
A dán kormány a svédországihoz hasonló szabályozás bevezetésére készül, a finnek pedig minden valószínűség szerint az uniós tagállamok többségéhez hasonlóan kétéves átmeneti időszakot fognak érvényesíteni a munkaerőpiac megnyitása előtt. Utóbbiak közé tartozik még Belgium, Franciaország, Görögország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Portugália és Spanyolország, bár hivatalos döntésüket többségük még nem jelentette be.
Így az EU-bővítés napjától kezdve csupán Írország és Nagy-Britannia munkaerőpiaca nyílik meg maradéktalanul a lengyel munkavállalók előtt. Mary Harney ír miniszterelnök-helyettes ráadásul úgy döntött, hogy még az EU-bővítés előtt pozitív megkülönböztetésben fogják részesíteni a csatlakozó országok munkavállalóit. A 2004. május elsejéig hátralévő néhány hónapban soron kívül elbírálják a tagjelölt országokból érkező munkavállalási kérvényeket (ilyen kérvényekre az EU-belépés után már nem lesz szükség).
A leghosszabb átmeneti időszakkal Németország és Ausztria szándékozik élni. Aligha valószínű, hogy ez a két ország 2009 előtt megnyitná munkaerőpiacát, de az sem zárható ki, hogy csak a teljes, hétéves átmeneti időszak lejárta után, vagyis leghamarabb 2011-ben teszik lehetővé a lengyelek munkavállalását. „Csaknem négymillió munkanélkülink van, a szakszervezetek nem bocsátanának meg a kormánynak semmilyen liberalizációt’ – jelentette ki a varsói német nagykövetség társadalmi ügyekkel foglalkozó tanácsosa. Ausztria mérlegeli ugyan kétoldalú megállapodások aláírását egyes új tagországokkal munkaerőpiaca megnyitásáról, de Lengyelország szinte biztosan nem tartozik közéjük.
Az EU-tagországokban jelenleg mintegy 450 ezer lengyel munkavállaló dolgozik törvényesen. Becslések szerint számuk a csatlakozás utáni első öt évben legfeljebb 100 ezerrel fog növekedni. A lengyelek többnyire a mezőgazdaságban, a vendéglátóiparban, az idegenforgalomban, az építőiparban és az egészségügyben dolgoznak. A legtöbb lengyel – több mint 300 ezer – Németországban áll alkalmazásban, a többiek főként Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban és Spanyolországban találtak munkát maguknak.
Kovács Péter (MTI)
A legújabb példa Hollandia: a november 19-i hágai parlamenti vitában a kereszténydemokraták (CDA), a liberálisok (VVD) és a populisták (LPF) azt követelték a kormánytól, hogy még legkevesebb két évig tartsa fenn a foglalkoztatás korlátozását az „olcsó" lengyelekkel szemben. Jan Peter Balkenende kormányfőnek nincs más választása, engedelmeskednie kell a pártok felhívásának, amelyek a parlamenti többséget adják számára. „Amikor 1999-ben megígértük a munkaerőpiac megnyitását Lengyelországnak, Hollandiában a munkanélküliség csupán 3 százalékos volt, ma viszont a többszöröse ennek” – magyarázta a helyzetet a Rzeczpospolita című lap kérdésére a varsói holland nagykövetség első tanácsosa.
Svédország hivatalosan érvényben tartja nyilatkozatát munkaerőpiaca 2004. május elsejei megnyitásáról, de a kormány nehezíteni szándékozik a lengyelek munkavállalását. Arra hivatkozik, hogy egyes lengyel állampolgárok csak azért érkeznek átmeneti tartózkodás céljából Svédországba, hogy azután felvehessék a munkanélküli segélyt. Ezért a svédek az ágazati kollektív szerződésekben meghatározott feltételeket a lengyel munkavállalókra is alkalmazni akarják. Ezek tiltják a munkabér csökkentését, így viszont a lengyelek fő aduja – az olcsóság – vész el, és kérdés, hogy a svéd munkaadók így is alkalmazzák-e a svéd nyelvet nem ismerő, ottani elismert diploma híján jelentkező déli szomszédokat.
A dán kormány a svédországihoz hasonló szabályozás bevezetésére készül, a finnek pedig minden valószínűség szerint az uniós tagállamok többségéhez hasonlóan kétéves átmeneti időszakot fognak érvényesíteni a munkaerőpiac megnyitása előtt. Utóbbiak közé tartozik még Belgium, Franciaország, Görögország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Portugália és Spanyolország, bár hivatalos döntésüket többségük még nem jelentette be.
Így az EU-bővítés napjától kezdve csupán Írország és Nagy-Britannia munkaerőpiaca nyílik meg maradéktalanul a lengyel munkavállalók előtt. Mary Harney ír miniszterelnök-helyettes ráadásul úgy döntött, hogy még az EU-bővítés előtt pozitív megkülönböztetésben fogják részesíteni a csatlakozó országok munkavállalóit. A 2004. május elsejéig hátralévő néhány hónapban soron kívül elbírálják a tagjelölt országokból érkező munkavállalási kérvényeket (ilyen kérvényekre az EU-belépés után már nem lesz szükség).
A leghosszabb átmeneti időszakkal Németország és Ausztria szándékozik élni. Aligha valószínű, hogy ez a két ország 2009 előtt megnyitná munkaerőpiacát, de az sem zárható ki, hogy csak a teljes, hétéves átmeneti időszak lejárta után, vagyis leghamarabb 2011-ben teszik lehetővé a lengyelek munkavállalását. „Csaknem négymillió munkanélkülink van, a szakszervezetek nem bocsátanának meg a kormánynak semmilyen liberalizációt’ – jelentette ki a varsói német nagykövetség társadalmi ügyekkel foglalkozó tanácsosa. Ausztria mérlegeli ugyan kétoldalú megállapodások aláírását egyes új tagországokkal munkaerőpiaca megnyitásáról, de Lengyelország szinte biztosan nem tartozik közéjük.
Az EU-tagországokban jelenleg mintegy 450 ezer lengyel munkavállaló dolgozik törvényesen. Becslések szerint számuk a csatlakozás utáni első öt évben legfeljebb 100 ezerrel fog növekedni. A lengyelek többnyire a mezőgazdaságban, a vendéglátóiparban, az idegenforgalomban, az építőiparban és az egészségügyben dolgoznak. A legtöbb lengyel – több mint 300 ezer – Németországban áll alkalmazásban, a többiek főként Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban és Spanyolországban találtak munkát maguknak.
Kovács Péter (MTI)
