Az orosz–ukrán háború kapcsán két narratívát sikerült azonosítania a hivatalnak: „a nyugati háborúpárti erők által hangoztatott, valamint az orosz állami narratívát”. Elemzésükben tucatjával veszik sorra hazai független médiumok cikket úgy beállítva, mintha azok nem tényeket közölnének, hanem „nyugati háborúpárti álláspontot” igyekeznének elhitetni a közvéleménnyel.
Egyik első jelentésében az orosz–ukrán háborút keretező narratívákat vizsgálta a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH). Bár a szuverenitás védelmi törvény decemberi elfogadása előtt több alkalommal fogadkozott a magyar kormány, hogy az SZH nem a független sajtó vegzálásának eszköze lesz, mégis ezen a területen kezdték a vizsgálódást. Jelentésükben feltárták, vizsgálódásaik során két aktív politikai narratívát tudtak azonosítani: „a nyugati háborúpárti erők által hangoztatott, valamint az orosz állami narratívát”. Az SZH szerint e két narratívában az a közös pont, hogy azt próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy az orosz vagy az ukrán fél győzelme előnyös lesz Magyarország számára.
A háborúpárti narratívákat olyan független sajtótermékekben sikerült azonosítania az SZH-nak, mint a HVG, a Telex, a 444, a 24.hu és a Népszava. A jelentés szerint ezek a lapok olyan narratívákat közvetítenek, mely a magyar közvéleményt a háborút és a nyugati beavatkozást támogató irányba terelje. Ennek alátámasztására legfőképp tényközléseket tartalmazó cikkeket szed listába az SZH, a háború relativizálásának állítva be például azokat a cikkeket, melyek azt az üzenetet közvetítik „a világháború kirobbanásának veszélye pedig politikai érdekek mentén gerjesztett, megalapozatlan félelem”.
Az SZH ugyanakkor kevés megállapítását igyekszik közvetlenül alátámasztani, viszont több mint nyolc oldalon keresztül sorolja az általa aggályosnak talált cikkek linkjeit. Ezek között a teljesség igénye nélkül szerepelnek közvélemény-kutatásokról írt cikkek a háború vonatkozásában, interjúk, sőt egyszerű helyzetjelentések a frontok állásáról. Az orosz legitimációs narratívákra már jóval kevesebb példával szolgálnak, melyeket nagyrészt a Magyar Jelen és az Orosz Hírek oldaláról listáznak.
A jelentés módszertani része nem tesz említést arról, milyen szempontok szerint válogattak a vizsgált sajtóorgánumok közül. Az orosz–ukrán háború narratívái kapcsán ugyanakkor sem a közmédia narratívái, sem a kormány közeli médiumok – így a harmadik világháború esetleges kitöréséről minden második nap cikkező Origo – narratíváiról nem írt az SZH.
A Lánczi által vezetett testület végkövetkeztetése, hogy mind a nyugati háborúpárti, mind az orosz legitimációs narratíva jelenléte veszélyt jelent Magyarország szuverenitására, egyúttal társadalmilag polarizáló hatású, és a háború eszkalációjának, Magyarországra való kiterjedésének a veszélyét is magában hordozza.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal nem most először száll rá a független sajtóra. Egy héttel ezelőtt vizsgálatot indított az Átlátszó oknyomozóportállal szemben is:
