Bár a kérdéseket a lapunk beltestében olvasható írások inspirálták, a fantáziának komoly gátat szab a valóság. A Vatikánban folyó reformvitákban még viccnek is erős lenne, hogy szentanya vezesse az anyaszentegyházat, de cikkünk szerint legalább arról már folyik a vita, hogy akár nőket is felszentelhessenek diakónussá, ami az egyházi rend legalacsonyabb fokozata. Ezredéves távlatban kis lépés ez egy nőnek, de hatalmas ugrás a katolikus egyháznak, pláne ha azt is hozzátesszük, hogy Ferenc pápa az állandóan bűnösöket kereső, Gestapo-szerű egyházfelfogástól is szabadulna. Szerény ambíciókat dédelgetnek a Magyarország rovatban bemutatott politikusnő-képző műhelyek is. Fel sem merül, hogy akár egy asszonyság is lehetne Magyarország miniszterelnöke, leginkább a nők helyi szintű politikai érvényesülése a céljuk, de a fideszes káder(nő)keltető MCC szerint azzal a kikötéssel, hogy a döntéshozó asztaloktól távol kell tartani a feminizmus vadhajtásait – bármit is jelentsen az.

De mi késztet egy ukrán anyát arra, hogy családját és értelmiségi hivatását hátrahagyva fegyvert ragadjon kamera helyett? – a kérdésre megindító választ kapunk címlapsztorinkban Alisza Kovalenko filmrendezőtől. Putyin ukrajnai háborújának szégyenletes magyar szálaként elemezzük Orbán ámokfutását is: a szadopopulista orosz elnök legfőbb cinkosaként hazardírozó magyar kormányfő politikai csapást mérhet Zelenszkijékre azzal, hogy elgáncsolja az ukrán uniós csatlakozási tárgyalásokról, Kijev pénzügyi és katonai támogatásáról szóló megállapodást. Márpedig a háború a jelek szerint politikai színtéren, az ukrán és az orosz elnökválasztáson, az EP-voksoláson, és persze a szintén oroszbarát Trump visszatérésével fenyegető amerikai elnökválasztáson dől majd el.

Orbán nemcsak a világpolitika útvesztőjében követi Putyin iránytűjét, hanem Magyarországon is. Lapzártánkkor iktatták törvénybe a korábbi számainkban bőséggel ostorozott, orosz ihletésű szuverenitásvédelmi törvénycsomagot, Magyarország rovatunk cikkéből pedig az is kiderül, hogy a jogszabályban belengetett megtorlás már visszamenőleges hatállyal megkezdődött. Az önkéntes rendőr szerepét szokás szerint az Állami Számvevőszék vállalta magára, amely agyba-főbe büntetné az ellenzéki pártokat, alig titkoltan azzal a céllal, hogy összeugrassza és végső soron ellehetetlenítse a Fidesz kihívóit.

Nem csupán a magyar közélet, a gazdaságpolitika is színtiszta tesztoszteron-túltengés és erőfitogtatás. Gazdaság rovatunkban azt elemezzük, hogyan lett Nagy Márton az új Matolcsy György mint a miniszterelnök ügyeletes gazdaságpolitikai támasza, hogy szorították ki a döntéshozatalból Varga Mihályt, és milyen szerepet osztottak Lázár Jánosnak. „Egy év fájdalomból elég volt” – nyilatkozta az új guru, aki a 2024-es választási évre ráfordulva a magas nyomású gazdaság unortodox receptjével hódítana, ami cikkünk szerint a költségvetési szigor enyhítését vetíti előre.

Végül azért hozunk példát olyan nőre is ebben a számunkban, aki áttörte az üvegplafont. Az „Öreg hölgy” évekig a világ legmagasabb építménye volt, és máig Párizs és Franciaország leghíresebb látnivalója. Szellem rovatunkban felelevenítjük, miképp győzte le Eiffel karcsú konstrukciója a hagyománytisztelő „Naptorony” tervét, s hogyan lett a 300 méteres fémszerkezet nemcsak a francia főváros, hanem a művészet és a haladás szimbóluma.

Jakus Ibolya

szerkesztő