Másfél év után elutasította az Alkotmánybíróság azt a bírói kezdeményezést, amely azzal érvelt, hogy a 33-as paragrafus – amely kizárja a nem- és ehhez kapcsolódó névváltoztatás lehetőségét – ellentétes az Alaptörvény emberi méltóságot és a magánélethez való jogot garantáló rendelkezéseivel.

Az eljárás során a Háttér Társaság amicus curiae beadványokban fogalmazta meg érveit amellett, hogy a nem jogi elismerése nem csupán az egyén intim szféráját érinti, ugyanis a transznemű emberek okmányaiban helyesen feltüntetett név és nem alapvető kihatással van mindennapi biztonságukra. „A személyi igazolványuk felmutatásánál – amennyiben az abban szereplő név és nem nincs összhangban kinézetükkel – vagy bármilyen helyzetben, ahol a bejegyzett nevüket kell használniuk, kénytelenek előbújni és beszélni a nemi identitásukról, így napi szinten sérül a magánélethez való joguk” – írta közleményében a civil szervezet.

Az Ab február 2-i határozata azonban nem említi a beadványt, a Háttér Társaság szerint azért, mert az alapjaiban mondott volna ellent a döntésnek, amely ráadásul szembemegy a bíróság egy korábbi határozatával. 2018-ban ugyanis kimondták, hogy minden embernek elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejező saját nevéhez és annak viseléséhez.

Tekintettel arra, hogy az Ab figyelmen kívül hagyta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) állásfoglalását a témában, a Magyar Pszichológiai Társaság véleményét a hatályos szabályozás káros egészségügyi hatásairól, a határozattal ellentétes strasbourgi joggyakorlatot és a nemzetközi emberi jogi standardokat is, a Háttér Társaság a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszi az ügyet. Ezért arra kérnek minden olyan transznemű és interszex embert, aki szeretné nemét hivatalosan is elismertetni, és vállalja a nemzetközi jogi pereskedést, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot.