Több ezren tüntettek egy korszerűbb oktatási rendszerért.
Újabb megmozdulást szervezett a Pedagógusok Szakszervezete és a noÁr mozgalom szombatra, a tüntetők délután három óra előtt a Széchényi téren gyülekeztek, ahol a program szerint egy petíciót adtak át Pintér Sándor részére. Előzetesen tizenhárom ezren jelezték, hogy részt vesznek a „Valódi nemzeti konzultációt az oktatásért” elnevezésű megmozduláson, tudósítónk szerint végül körülbelül két-háromezren mentek el, az összegyűltek megtöltötték a Kossuth tér középső részét.
Az elmúlt hónapok pedagógusmegmozdulásain megszokott "Nincs tanár, nincs jövő", "Ne rúgjátok ki a tanárainkat" és "Fizessétek ki a tanárainkat" rigmusokat skandálva vonultak a résztvevők a Kossuth térre az Akadémia utcán, többen rajzoltak a tenyerükre bekarikázott felkiáltójelet, a szimbólum sok transzparensen is feltűnt.
Az országház előtt felálíított színpadon Nagy Zsolt színész vezette a műsort, a tüntetés elején elmondta, közös cél miatt, a gyermekek érdekében gyűltek ma össze és még mindig kint vannak az utcán több hónapnyi – eredménytelen – tiltakozás után. A fellépők hosszú sorát a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanárai és volt diákjai indították, akik zenés produkcióval készültek.
"Könnyítsük meg a Belügyminisztérium dolgát, hogy ne kelljen a tankerületektől begyűjteni a résztvevők nevét" – mondta Nagy a színpadon és felszólította a közönséget, hogy mindenki készítsen egy szelfit, amivel közösen elárasztják a tárca ügyfélszolgálati e-mail fiókját. Azt kérte, a tárgy mezőbe az "engedetlenség" jelzőt írják és hozzátette, Pintér Sándor biztosan örülni fog.
Hende István Vas megyei tanár a tankerületi vezetők jutalmazásáról beszélt: mint elmondta, "bizonyára nagyon jól dolgozhatnak" a Klebelsberg Központ munkatársai, ha nagyobb bónuszt visznek haza, mint az alájuk beosztott pedagógusok és oktatásban dolgozó szakemberek. Hozzátette, az intézmény nem méltó arra, hogy Klebelsberg Kuno nevét viselje, ugyanis a száz évvel ezelőtti miniszter soha nem látott fejlesztést vitt véghez az oktatás területén.
A tanárszakma elöregedését ábrázolta egy személyes példával Széplábi Bori énekesnő: mint elmondta, gyermekei ugyanabba az iskolába járnak, ahova korábban ő is és ugyanazok a tanárok tanítják őket. "Megható történet, igaz?" – tette fel a költői kérdést, majd gyorsan meg is válaszolta azzal, hogy kicsit sem, a pedagógusszakma tragédijája az, hogy harminc évvel később is ugyanazok dolgoznak az iskolában ahelyett, hogy nyugdíjba tudnának menni.
"Én szeretnék óvó néni maradni, szeretnék a gyerekek Kitty nénije maradni" – mondta könnyeivel küszködve egy óvópedagógus és hozzátette, bár az alacsony bérek és a túlterheltség miatt egyre többen hagyják el a pályát, neki mégis reményt adnak a csoportjába járó kisgyerekek, így miattuk, az ő jövőjükért is tüntet.
Horváth Dániel tanár arról beszélt a színpadon, hogy ha az oktatásban a gyermek nem nyer, akkor az egész társadalom veszít. Mint mondta, lehet, hogy a kormány azt érzi, a tanárok a lehetetlent kérik tőlük, de ez kölcsönösen is igaz. Nem a bérrendezés és nem is a kormányzat oktatáshoz való viszonya a legnagyobb probléma Pataki Klára gyógypedagógus, egy autista gyermek édesanyja szerint, sokkal inkább a szolidaritás és a pedagógusszakma társadalmi megbecsültségének hiánya, ezért azt kérte az egybegyűltektől, ne csak az őket érintő kérdésekben álljanak ki, hanem mindenkiért, akinek szűksége van rá.
Felszólalásukban az Egyeséges Diákfront képviselői azt mondták, abszurd, hogy gimnazisták mondanak beszédet a Kossuth téren, de nem tudnak mást tenni, ugyanis a kormány ellehetetlenítette az oktatást: eszközhiányról, omladozó és fűtetlen épületekről és a túl sok tanóra miatt túlterhelt diákokról beszéltek. Hozzátették, bár az oktatás a kormány feladata, ők nagyon szívesen prezentálják elképzeléseiket "emoji-s plakátok formájában", csak legyen végre változás, amelyet széles tömeg követel immár tizenkét éve.
"Miért vagytok itt?" – kérdezte Nagy Zsolt a közönségben állókat, amelyre többek között a következő válaszok érkeztek: a testvéremért, a gyerekeimért, szolidaritásból, a jogaimért, egy szabad országért. Ezt követően felkonferálta Molnár Áront, aki szerint az oktatás az ország közös ügye és nem lenne szabad, hogy a jobb és bal oldal közötti ellentét miatt ne történjen előrelépés a kérdésben. Molnár – a szokásoktól eltérően – prózai formában adta elő Tanítani akarunk, de nem mindegy, hogyan című számát.
A tüntetés végén a szervezők felolvasták saját konzultációjukat, amelyben az oktatás legnagyobb problémáira hívták fel a figyelmet, majd a Grund aláfestő zenéjére – a Pál utcai fiúk neveihez hasonlóan – sorolták el a megyék neveit. A tömeg feltartott telefonokkal világította be a Kossuth teret és elkezdték énekelni a dalt, azonban azt a műsorvezető félbeszakította és felolvasta Bencsik András korábbi szavait, amelyben "nihillista senkiházinak" nevezte a tiltakozó tanárokat. Nagy arra kérte a tüntetőket, mutassák meg, hogy a csendes, kulturált megmozdulások hívei és csendben hagyják el a Kossuth teret, ezzel pedig a tüntetés fél hatkor véget ért.
Szeptember óta számos kiállással próbálják felhívni a figyelmet a tanárok, diákok, szülők, szakszervezetek és támogatók: a sztrájk és polgári engedetlenség mellett szerveztek élőláncokat, tüntetéseket és elfoglalták a Margit-hidat. November 7-én Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár tárgyalt a PSZ és a PDSZ képviselőivel, akik a megbeszélés után elmondták, nem jutottak érdemi eredményre, így folytatják a tiltakozássorozatot. A szombati tüntetés végén elhangzott, két hét múlva újabb megmozdulást szerveznek a diákok: december 9-án a közmédia székházához vonulnak majd, egy nappal korábban pedig ismét országos sztrájkot hirdettek.
