Nem, nem rasszisták a gyerekek, de az a társadalom, amely legitimálja az ilyen megnyilvánulásokat, megnehezítheti a jövőjüket. A szombati magyar-angol meccs eseményeire reflektálva a gyereknevelés került a Fülke legfrissebb adásának fókuszába, ahol Szél Dávid szakpszichológussal közösen vizsgáltuk meg, miképp befolyásolja a magyarországi közélet és a digitális tér a gyermekek fejlődését.
Mit kell tanulnunk abból, hogy a gyerekekkel teli Puskás Arénában kifütyülték az angol válogatott focistáit, akik a rendszerszintű rasszizmus ellen tiltakozva letérdeltek? Biztosan nem azt, hogy a gyerekek mind rasszisták, sőt, még azt sem érdemes az ő számlájukra írni, ha valaki mást követve fújoltak. Annál fontosabb kérdés, hogy miért olyan a társadalmunk és a politikai vezetésünk, amely megvédi, mintsem megkérdőjelezi az efféle viselkedést.
A hvg.hu közéleti podcastja, a Fülke legfrissebb adásában Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus, az Apapara könyvek szerzője, valamint Bihari Ádám, a hvg.hu újságírója volt Nagy Iván László vendége, akik arra keresték a választ: hogyan lehet felelősségteljesen gyereket nevelni egy olyan országban, ahol a mindennapokat teljesen átszőtte a politika, a digitalizáció pedig sokszorosára nagyítja a kiskorúak életét befolyásoló tényezőket?
Szél Dávid szerint a kulcs a nyitottság és az őszinteség lehet: ha a szülő odafigyel arra, hogy a nehezebb kérdésekről mindig ő beszéljen először a gyerekével, és az olyan témák, mint például az LMBTQ-közösség létezése ne tabu, hanem természetes legyen – hiszen az is.
De mit mondjon a szülő a gyerekének, ha a háborúról kérdezi? Hogyan lehet fogni a kezét, amikor a közösségi médiára téved? És hogyan tehetünk a legfiatalabb generáció mentális egészségéért? Ezeket a kérdéseket egytől egyig kiveséztük a Fülke legfrissebb adásában.
Fülke: 10-es skálán 9-est kap Orbán putyinsimogatásra
