Huszonnégy órát sem adott magának és a kormánynak Orbán Viktor arra, hogy bejelentsék az első intézkedéseket, amelyeket az ukrajnai háború miatt szerda nulla órától életbe lépett veszélyhelyzet jegyében meghoznak. A tervek nyilván jó ideje megvannak, már csak a körítés kellett ezek bevezetéséhez. Hogy pontosan mit találtak ki, egyelőre nem tudni, azért megnéztük, mi jöhet szóba. Részben találgattunk, és valószínűleg nem minden tippünk jön be, de abból indultunk ki, hogy az elmúlt tizenkét évben olyat még nem láttunk, amikor Orbán Viktor kormánya valamit ne mert volna meglépni.
Villámgyorsan megteremtették a lehetőséget Orbán Viktor miniszterelnöknek arra, hogy ismét rendeleti úton kormányozhassa az országot, amint tette azt a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet alatt: a parlament kedd délután fogadta el azt az Alaptörvény-módosítást, amely a szomszédban zajló háború esetén is lehetőséget ad veszélyhelyzet kihirdetésére, majd Novák Katalin államfő délután fél 6 körül már alá is írta a jogszabályt, ahogy az egy Facebook-posztjából ki is derült.
Rá negyed órával Orbán Viktor bejelentette – szintén a Facebook-oldalán –, hogy éjféltől háborús veszélyhelyzetet hirdet ki a kormány. Azzal érvelt, hogy gyors döntésekre van szükség, az országot és a családokat meg kell védeni.
Felvetődik a kérdés, hogy a negyedik kétharmad birtokában vajon mi szükség van rendeleti kormányzásra. A parlament eddig sem feküdt keresztbe a kormánynak, a kabinet ilyen többséggel a háta mögött bármilyen intézkedést átvihet. Azonban míg egy kormányrendelet átfutási ideje – kis túlzással – 5 perc is lehet, addig az Országgyűlésnek a kivételes eljáráshoz is 24 órára van szüksége, és ott még kicsit várni kell a köztársasági elnökre is. Korlátozás az is, hogy sürgős eljárással egy félévben négy törvényjavaslatot lehet elfogadtatni. Ebből egyet már ellőtt a kormány, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvénynél ugyanis ilyen tempót kért.
De valószínűleg itt nem csak az idő játszik be: rendeleti kormányzással Orbán Viktor a leginkább cselekvő arcát tudja mutatni – amit amúgy is szeret –, pszichésen pedig emelik a tétet, így a társadalom is könnyebben elfogadhat meredekebb intézkedéseket.
A gyakorlatban semmi szükség a csütörtökön bejelentett újabb Alaptörvény-módosításra, de politikailag jól eladható
Valós, objektív indoka nincs az Ukrajnában zajló háborúra hivatkozva frissen bejelentett újabb Alaptörvény-módosításnak, politikai indoka viszont annál több van. A kormány a reagálóképesség demonstrálása és az ellenzék megbélyegzése mellett folytathatja ugyanazt, amit az időközben kifulladó járvány-veszélyhelyzetre hivatkozva eddig is maximálisan kihasznált: a rendeleti kormányzást.
Azt, hogy mi jön most, egyelőre nem tudjuk, Orbán Viktor az első döntések bejelentését szerdára ígérte. A parlamentnek pedig most kis szerepe lesz: a kormány 15 napra hirdethet ki veszélyhelyzetet, a hosszabbításra felhatalmazást kell adni.
Noha a kormány csak az adott veszélyhelyzettel összefüggésben alkothat rendeleteket, láttuk, a járvány alatt elég tágan értelmezte a kereteket, olyan önkormányzati elvonásokat vezetett be például, amit nehezen lehetett összekötni a koronavírus elleni védekezéssel.
| Ezzel indokolta a kormány az Alaptörvény módosítását (a legfontosabb részeket kiemeltük) |
A háborús helyzet elől menekülők ellátásában, támogatásában az államnak is kiemelkedő szerepe van, és a humanitárius katasztrófa tapasztalatai megmutatták, hogy a menekültek ellátásához, a megfelelő életkörülmények és a megélhetéshez szükséges feltételek biztosításához a rendes jogrendi eszközök kiegészítésre szorulnak. A fenti indokok miatt az Alaptörvény módosítása arra ad lehetőséget, hogy a szomszédos országban felmerülő háborús helyzet, fegyveres konfliktus vagy humanitárius katasztrófa esetén a kormány veszélyhelyzetet hirdethessen, hogy minden szükséges eszköz rendelkezésre álljon a menekülő emberek segítésére, támogatására, elhelyezésére, valamint a felmerülő káros gazdasági hatások kivédése, a következmények enyhítése érdekében. |
Most kevéssé lehet arra számítani, hogy elmaradjanak az időközi választások és megtiltsák a tüntetéseket, arra viszont a korábbi tapasztalatok alapján igenis lehet, hogy a véleménynyilvánítást és szólásszabadságot korlátozzák.
A koronavírus-járvány alatt már szigorodtak a rémhírterjesztésre és a közveszéllyel fenyegetésre vonatkozó szabályok, és a büntetések is. Emlékezetes, hogy a rendőrség két embert is elvitt egy-egy Facebook-posztjuk miatt. Egy 64 éves szerencsi férfi az Orbán által megjósolt járvány-tetőzést véleményezte, Csóka-Szűcs János momentumos politikus pedig arról posztolt, hogy Gyulán hány kórházi ágyat ürítettek ki. Az ügyészség végül leállította a rendőrség túlbuzgalmát és nem indult büntetőeljárás. Más esetekben viszont igen: 2020 áprilisában például rémhírterjesztés miatt 78, közveszéllyel fenyegetés miatt 26 esetben indult büntetőeljárás, csak a járványüggyel összefüggésben.
Most a háborúra hivatkozva amúgy is jelentősen megváltozott a kormányzati struktúra, és az összes polgári titkosszolgálat Rogán Antalhoz került. Ő pedig a miniszteri meghallgatásán azt mondta,
Magyarország nemzeti szuverenitásának a védelme a titkosszolgálatok első és legfontosabb feladata, és az, hogy minden tegyenek meg annak érdekében, hogy Magyarország ne keveredjen háborúba.
Magyarország nemzeti szuverenitásának a védelme a titkosszolgálatok legfőbb feladataVeres Viktor
Rogán az ülésen kifejtette, mit tekint nemzetbiztonsági kockázatnak. Azt mondta, „ha valaki Magyarország érdekeit sérti, az Magyarország nemzetbiztonságát sérti. Ha valaki be akarja sodorni Magyarországot a háborúba és dezinformációt terjeszt, akkor nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ha valaki Magyarország energiabiztonságát veszélyezteti, akkor az nemzetbiztonsági kockázatot rejt”.
A meghallgatás után a hvg.hu megkérdezte Rogánt, nemzetbiztonsági kockázatnak tekint-e például arra, ha egy újságíró leírja, hogy szerinte fegyvereket kellene Ukrajnának adni, a miniszter azt válaszolta: ez nem számítana háborús propagandának, ez vélemény, amihez bárkinek joga van, de ha valaki például deep fake videót használna fel, az már kockázatnak számítana.
Kérdés, hogy a kihirdetett veszélyhelyzet alatt ugyanilyen szabadon lehet-e véleményt nyilvánítani, vagy húznak egyet a kereteken.
De mi jön a gazdaságban?
Az elképzelhető intézkedéseknek lesz egy sokkal szélesebb réteget érintő köre: a háborús gazdasági intézkedéseké.
A veszélyhelyzet bevezetésének egyik indokaként a beterjesztő Varga Judit a javaslatban így fogalmazott: Magyarország felelőssége a háború elől menekülők ellátása, a háború miatti gazdasági károk minimalizálása, valamint az, hogy a magyar embereket a lehető legteljesebb mértékben megvédje a gazdasági téren jelentkező káros hatásoktól.
Mindez mindenek előtt a magyarok ellátási biztonságát jelentheti, ami magával hozhatja a Covid miatt bevezetett, most lejáró felmondási tilalom fenntartását az egészségügyben, a rendvédelmi szerveknél, és kiterjeszthetik ezt akár szélesebb körre az állami intézményeknél, sőt tovább korlátozhatják adott esetben a sztrájkjogot is.
Ha szűkebben értelmezzük az ellátásbiztonságot, leginkább az élelmiszerellátás, -önellátás biztosításának kérdése jöhet szóba. Ilyen típusú lépést eddig egyet hozott meg a kormány, amikor még márciusban korlátozták a gabonakivitelt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az exportőröknek be kell jelenteniük szándékukat az állam felé, és ha az úgy ítéli, hogy az áru kiáramlása veszélyes szintet ér el, megakadályozhatja azt. Ezzel a jogával eddig nem élt az illetékes hatóság, de ez aligha jelenti azt, hogy feladnák az intézkedést, sőt, egy veszélyhelyzet esetén azt határozatlan időre meghosszabbítják. Sőt, ki is terjeszthetik, a nagy kérdés az, hogy milyen más termékekre.
A helyzetet tovább bonyolítja az árstop, ami miatt számos élelmiszer itthon csak nyomott áron találhat gazdára. Az erről szóló rendeletben ugyan a kormány elvárja a kereskedőktől, hogy a termékeket az árstop előtti mennyiségben értékesítsék, ez azonban hosszú távon nehézkes, hiszen az a reálisnál alacsonyabb beszerzési áron éri csak meg a kereskedőknek. Ha olcsóbb importból tudják teljesíteni, akkor azt teszik, ha nem, akkor a terméklánc valamely szereplője (a termelő, a feldolgozó vagy a kereskedő) kénytelen benyelni a veszteséget. A három közül a (multi) kiskereskedő az ideális „áldozat” Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint: jó eséllyel az élelmiszer-kereskedelemben az elmúlt években behozhatatlan előnyre szert tevő láncok benyelik a veszteséget egy megint csak meghosszabbított – vagy kibővített – árstop rendelkezés esetében. És minél nagyobb az árkülönbség, annál nagyobb lehet a kereslet az olcsóbb áruk iránt, márpedig ebben az esetben az októberi sztenderd tartása is jó eséllyel hiányt idézhet elő. Magyarul: hiába marad olcsóbb a csirkemell, ha nem jut, legfeljebb csirkecombbal vigasztalódunk, még úgy is, ha az drágább.
Bonyolultabb a helyzet az üzemanyagoknál, hiszen ott nem cserélhető le a benzin vagy a gázolaj. A november óta meglévő árstop már márciusban is súlyos ellátási zavart okozott, részben azért, mert a piacinál jóval alacsonyabb ár miatt elapadt az ellátáshoz szükséges import. Ezt a helyzetet akkor a benzinturizmus visszafogásával kezelte a kormány, azóta azonban kiderült, hogy a külföldi teherszállítók és a kamionok piaci árú kutakhoz terelése részmegoldás volt csupán. Az árstop prognosztizálható fenntartása esetén így a csökkentett árú üzemanyagokhoz való hozzáférés szűkítése elképzelhető, például azzal, hogy csak magyarországi bejelentett lakcímmel lehet 480 forintért tankolni.
Kérdés, hogy egy ilyen lépés elegendő lesz-e az ellátásbiztonság garantálásához. Amint az márciusban is kiderült, a pánikvásárlások miatt a Mol szállítási kapacitásai sem voltak elegendőek a kutak ellátásához – ehhez jöhet egy állami vagy akár katonai rásegítés.
Egy harmadik irány lehet a jövedéki adó emelése, akár az árstop megtartása mellett. Az üzemanyagok jövedéki adója így is az uniós minimálszint körül van, ennek még akár 20–40 forintos emelése is elviselhető szinten tartaná a maximált árakat, mégis komoly bevételt jelentene az állam számára.
A jövedéki adó emelése ugyanakkor más területen is elképzelhető – ez ugyan növelné az inflációt, ám a fosszilisenergia-termékeken kívül nem létfontosságú területeken, a dohánytermékeknél vagy a szeszes italoknál. Ami pedig az átlagfogyasztókat illeti, még egy lépés elképzelhető: a szerencsejátékoknál érvényesülő áremelés. Itt még egy kis drágítás is szemmel látható összeget hozhat a költségvetésnek.
A Fidesz-kormány adópolitikájában azonban ennél is kreatívabb eszközök jöhetnek elő: először is az ágazati különadók újbóli bevetése. Ez klasszikus válságeszköz, más kérdés, hogy a kiskereskedelem esetében már állandósították a különadót, így emelése nem lenne túl elegáns lépés - nem mintha ez zavarná a kormányt. A másik „extraprofitot” termelő ágazat az energetika, itt a kérdés az, hogy az olajembargó árnyékában mennyire lehet állami (vagy uniós) ellentételezés nélkül megadóztatni a Molt. (Az persze más eset lesz, ha Orbánnak tényleg sikerül elgáncsolni a szankció bevezetését, de legalábbis felmentést kap rá az ország számára.) A bankok profitabilitását alapesetben most a kamatstop csökkenti, ám ezek a vállalkozások is ideális alanyai a különadónak – esetükben persze megint csak emelésről lehet szó, hiszen a Covid-válság idején már élt a kormány ezzel az eszközzel. Felmerülhet a közműadó emelése is, amely a szolgálatókat terheli.
A „pénz kell mindenáron” alapelvet – ahogy a világjárvány idején – az önkormányzatok kárára is bevetheti a kormány. Szó lehet a helyi iparűzési adó teljes elvonásáról, az önkormányzatok által fizetett szolidaritási adó megemeléséről is – persze a települések helyzetének romlása nem sokban segíti a recesszió elkerülését.
A helyzet ugyanis most merőben más, mint a Covid idején volt. Akkor a gazdaság leállása idézett elő soha nem látott problémát a legkisebb vállalkozásoktól az államig minden szinten, most viszont erről nincs szó, a túlfűtött gazdaságban épphogy a kapacitások szűke okoz gondot és az emiatt tovább erősödő drágulás. A koronavírus-járvány ráadásul egy fontos tanulsággal szolgált: a gyártási kapacitások csökkenése sokkal könnyebben orvosolható probléma, mint a fogyasztás beszakadása. Ezért is igyekszik a kormány elkerülni az infláció elszabadulását, hiszen a túlzott drágulás egy idő után szintén a kereslet csökkenéséhez vezet. Ez ráadásul nemcsak a kormány által annyit említett családokat érinti rosszul, de a fő beruházónak számító államot is.
