Büszkék a tüntető diákokra, de van, aki tart attól, hogy kiállásuk miatt a politika begyűrűzhet az iskolákba. Sztrájkoló tanárokkal beszélgettünk tapasztalataikról, és arról, mi lesz, ha a kormány nem tesz semmit az oktatásért a közeljövőben.
„Bejövünk nyolcra, aláírjuk a sztrájknyilatkozatot, bent vagyunk, de nem tanítunk” – jellemezte szerdáját és csütörtökét Mahler Attila, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium sztrájkoló tanára. Az iskola 52 főállású tanára közül negyvenen döntöttek a sztrájk mellett, kompromisszumként csupán annyit vállaltak be, hogy a végzősök minden óráját megtartják.
A magyarországi tanárok egy része a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezet (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) közös felhívására lépett sztrájkba, elmondásuk szerint azonban a szakszervezetek követelése csupán a minimum. A szakszervezetek azt követelik, hogy a kormány a tízszázalékos pótlékemelésen kívül további béremelést is biztosítson, valamint csökkentse a munkaterhelést, de sem a követelésekről, sem a sztrájkról szóló tárgyalások nem vezettek eredményre.
A sztrájkban részt vevő tanárok nemcsak a követelések teljesítéséért, hanem a kormány február 11-én elfogadott sztrájkrendelete ellen is tiltakoznak. A kormány akkor rendeletben rögzítette, hogy a tanárok sztrájkját csupán úgy engedélyezik, ha az észrevétlen marad az intézmények működése szempontjából.
A tanárok beszámolója szerint a kormány rendeletének szövege úgy lett megfogalmazva, hogy az többféleképp is értelmezhető, néhányuk szerint az új szabályok ráadásul figyelmen kívül hagyják a különböző szintű és típusú oktatási intézmények karakterét és az eltérő szakos tanárok munkarendjét is. Ez pedig például a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban ahhoz vezetett, hogy csak nehezen tudták megszervezni a sztrájkot – mondta lapunknak Fiedler Judit, az intézmény tanára.
Ugyanerről számolt be egy budapesti gimnázium tanára is, aki azt mondta, a sztrájkrendelet nehézségei csupán „még erősebb ellenállásra” sarkallják a tanárokat. „Szerintem amíg az ember bírja, folytatni kell. Persze mindenkinek egyéni döntés, hogy meddig bírja. Mindenki eldönti minden reggel, hogy hogyan érez ezzel kapcsolatban” – tette hozzá, kijelentve, hogy a követeléseken túl figyelembe kell például azt is venni, hogy családok egzisztenciái kerülhetnek veszélybe a tiltakozás miatt.
Fiedler Judit viszont nem tart a retorziótól. „Mérlegeltük, hogy vajon mit kockáztatunk a kiállásunkkal, de értelmetlennek láttuk a bosszút a munkáltató részéről, hiszen nem ellenük lépünk fel, hanem a közös jövő érdekében. Ha bármi jön, akkor azzal szembenézünk, de bízunk abban, hogy értelmes emberek ülnek a másik oldalon is, akik belátják, hogy hatalmuk van jót tenni az oktatás szereplőivel, és meg is teszik azt. Mi hiszünk a demokráciában, szólásszabadságban, a félelem nélküli életben” – mondta.
„Sok múlik az igazgatókon is” – véli Szűcs Tamás, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanára, aki szerint ott lehet igazán sikeres a sztrájk, ahol erősek a szakszervezetek, az igazgatók pedig nem helyeznek nyomást a tanárokra, amikor azok a sztrájkot szervezik. Szűcs ezért úgy gondolja, hogy a kisebb, vidéki településeken igazán nehézkes összehozni a sztrájkot.
„Annyira kreatív volt, hogy van mit tanulnia a felnőtteknek is ettől a korosztálytól” – mondta Szűcs Tamás a diákok többezres Kossuth téri tüntetésére. „Néhány skandálásuknál könnybe lábadt a szemem. Ez azonban nem a tanárokról szól. A diákok most megtanulják használni a polgári ellenállást, megtanulják, hogyan zárnak össze azok, akiket hátrány ér. Pedagógus szempontból a magyar pedagógustörténelem legnagyobb sikerének tartom a megmozdulást. Önmagukat is tanították” – fűzte hozzá Szűcs.
„Meglepődtem, hogy milyen sokan voltak, ez egy erős és fontos jelzés, minden mondat tőlük jött, felnőttként is el kell gondolkodnunk azon, hogy már a diákoknak is fontossá vált az oktatás sorsa” – mondta egy neve elhallgatását kérő pedagógus. Szerinte a tüntetésnek azonban van egy másik vetülete is: tart attól, hogy így a politika már az iskolákban is aktívan meg fog jelenni.
Kikért vagyunk itt? A tanárainkért!
Akik segíthetnek a tanárok helyzetén, azok láthatják, hogy ez nem csak a tanárokról szól, nem arról, hogy a tanárok nem hajlandók tanítani, hanem a diákokról is szól --hangzik el a szerdai pedagógussztrájkkal egyidőben a Kossuth téren tartott diáktüntetésen. Ott voltunk a kameránkkal.
„Az összeomlás folyamatban van, nagyon felgyorsultak az események – jelentette ki Mahler Attila, amikor arról kérdeztük, mi vár a közoktatásra, ha az állam nem teljesíti követeléseiket. – Ha a nyári szünetig hátra lévő néhány hétben nem kapunk olyan víziót, amiben hinni is tudunk, akkor nagyon sok tanár fog a szünetben elköszönni a pályától”. Ez pedig Mahler szerint közel katasztrofális következményekkel járna, hiszen jelen pillanatban is több ezer pedagógus hiányzik a szakmából, akiknek helyettesítését a jelenlegi tanári gárda „ingyen végzi”.
„Mi sem jókedvünkből sztrájkolunk. Nem azért vagyunk tanárok, hogy farkasszemet nézzünk a gyerekekkel, úgy, hogy nem tanítunk. Ezrével mennek nyugdíjba a tanárok úgy, hogy közben csupán tízesével jönnek az egyetemekről. Ennek beláthatatlan következményei lesznek” – tette hozzá Mahler. Hasonló véleményen van Szűcs Tamás is: „Nem tudják megtenni, hogy ne változzon semmi. Mindannyian tudjuk, hogy ez most első körben a bérekről szól, de mindemellett az oktatás ellehetetlenüléséről van szó. Ha nincs tanár, nincs oktatás” – jelentette ki.
A tanárok beszámolói szerint a sztrájkot a legtöbb intézmény oktatói csupán két-három napig tartották fenn, utána folytatják a tanítást attól függetlenül, hogy lesz-e a sztrájknak eredménye. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerint a pedagógusoknak csupán 13 százaléka sztrájkolt szerdán. A minisztérium – aminek budapesti épülete előtt szerdán tüntetést tartottak a tanárszakos egyetemi hallgatók – a pedagógusok sztrájkját szerdai közleményében a „szakszervezetek kormányellenes kampányakciójának nevezte”.
A tárca reakciója ellenére az ellenállás folytatódik: vannak olyan intézmények – ilyen például a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium is –, amiknek oktatói határozatlan ideig tartják fenn a sztrájkot. A szakszervezetek csütörtökre az Amnestyvel közösen szerveztek workshopoket és panelbeszélgetéseket, amiken a sztrájk hátteréről és lehetséges megoldásairól beszéltek. Szombat délutánra pedig szintén a szakszervezetek jelentettek be tüntetést a Kossuth térre, az eseményről a hvg.hu-n is beszámolunk majd.
