„Csak ültem egyedül a sötétben, és kortyoltam a vodkát. Reszkettem az idegességtől, az agyam megállíthatatlanul pörgött. Megértettem: már nem az a legnagyobb félelmem, hogy jelentéktelenségbe süllyedek, megragadok a szenátusban, vagy akár elveszítem az elnökválasztást. A félelem abból a felismerésből fakadt, hogy akár nyerhetek is.” E szavakkal enged bepillantást memoárjában Barack Obama abba a személyes vívódásba, aminek eredményeként beszállt a demokrata párti előválasztásba az amerikai társadalmat mélyen megosztó exelnök felesége, Hillary Clinton ellen, hogy azután 2008-ban elnyerje az elnöki tisztséget, és külügyminiszterré kinevezett riválisával a stábjában megkezdje a kormányzást.

Efféle lelki tusakodás a magyarországi ellenzéki előválasztás főszereplői számára sem lehet ismeretlen. A HVG értesülése szerint rövidesen a leghosszabb ideig morfondírozó Karácsony Gergely is bejelenti indulását – olvasható a politikai verseny aktuális állását elemző Fókuszban rovatunkban. A feladat idehaza talán még nehezebb: Obama nem tudhatta, hogy Trump jön utána, a hazai ellenzék miniszterelnöke viszont tudni fogja, hogy Orbán volt előtte, egyidejűleg kell hát Barack Obamának és Joe Bidennek lennie. Szerencsére a tengerentúlról is érkezhet segítség, derül ki a Világbank volt munkatársának véleménycikkéből. Dobozi István szerint ugyanis a Biden vezette Amerika a globális adóverseny elleni küzdelem élére állt, s ezzel megadhatja a kezdő lökést a gazdagoknak kedvező magyar adórendszer régóta esedékes átalakításához.

De akadnak más súlyos dilemmák is egy valóban rendszer-átalakító kormányprogram számára. Gazdaság rovatunk ír például a tízezer embernek megélhetést nyújtó Dunaferr válságáról. A cég azért is áll az összeomlás szélén, mert nincs pénze a termelés folytatásához szükséges légszennyezési kvóta megvásárlására. Az MSZP elnöke a kormánytól követeli a források folyósítását, ám egy korszerű ellenzék akár fordítva is ülhetne a lovon, előrevetítve a környezetszennyező ipar helyettesítését valami zöldebb tevékenységgel. A vasmű gondja persze csak egy kis bárányfelhő a néhány kilométerrel arrébb, Paks fölött alakulgató (atom)felhőhöz képest. Magyarország rovatunk veti fel az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatójának váratlan lemondása mögött felsejlő rémisztő lehetőséget: nevezetesen, hogy a kormányzat – miként a kínai vakcina esetében is tette – egyszerűen át kíván lépni az engedélyezésre felhatalmazott szakhatóság feje fölött, és közvetlenül adna zöld utat a horribilis költségű, orosz hitelből építendő atomerőmű-bővítésnek, miután a beruházó évek óta képtelen szakmailag megbízható tervet letenni az asztalra.

A szükségtelen és veszélyes gigaberuházás gyors megindítása kormányzati kifizetőhelyként a választások közeledtével ugyanolyan fontos az Orbán-rezsimnek, mint a kormánypropaganda felfuttatása a lojális médiának és csatolt részeinek hála, ami lapunk összegzése szerint 2015–2021 között 200 milliárd adófizetői forintot emészt fel. A hála szó szerint értendő. „Férfias alakja, gondolkodása és érzésvilága csodálatosan egyesíti azt, amit az igaz magyar valódi jellemvonásainak tartunk” – nem, ez speciel nem a legújabb, G. Fodor Gábor által produkált Orbán-dicsőítő brosúrából való, ő szimpatikus távolságtartással egyszerűen csak „új fejedelemként” írja le a kormányfőt. Az idézett mondatot gróf Klebelsberg Kuno alkotá hajdan az ő főnöke, Horthy Miklós jellemzésére. Egyebek közt ezzel szórakoztatja a kedves olvasót Szellem rovatunk a Horthy–Rákosi–Kádár–Orbán-korszakokon átívelő émelyítő kultuszklisék, dicshimnuszok és hozsannák világának bemutatása során. Szórakoztató olvasmányra a nyáron is nagy szükség lehet, merthogy – jelzi Világ rovatunk – hajszálon múlik, lesz-e olimpia: Tokióban ugyanis terjed a koronavírus-járvány, lassan halad az oltás, a nép pedig ellenzi a csinnadrattát. Ha mégis a pénz és a presztízs győz, akár át is alakíthatják az ötkarikás verseny jelmondatát a „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” helyett arra, hogy „Drágábban, ostobábban, erőszakosabban!”.

KOCSIS GYÖRGYI

szerkesztő