2020-ban a koronavírus-járvány miatti bezártság minden generációt máshogyan érintett, és amikor tavaly ilyenkor megkérdeztünk több tucat fiatalt arról, hogyan élték meg, hogy így kellett eltölteniük a leggondtalanabb éveik közül egyet, a jellemző válasz az volt, hogy reménytelenséget hozott az életükbe a Covid. 

Újabb Covid-év telt el, így aztán 2021-ben is arra voltunk kíváncsiak, hogyan érzik magukat a fiatalok a lassan normává váló rendkívüli helyzetben. Ötven, átlagosan 21 éves fiatalt kértünk meg, hogy meséljenek nekünk: hogyan élték meg az újabb karantént, miként alakultak át a kapcsolataik, és találkoztak-e olyan pozitívummal, amit magukkal vinnének 2022-be?

Rutinszerű, de nyomasztó harmadik lockdown, kézfertőtlenítős nyár

A járvány miatti bezárkózás 2021-ben már kevésbé ütötte meg a fiatalokat, mint 2020-ban. Az első karanténidőszak ijesztő, de ugyanennyire új és izgalmas volt, viszont a második, tavaly őszi hullám lezárásai már szinte kivétel nélkül negatív élményeket okoztak az akkori elbeszélések szerint: a jelenléti oktatás nem tért vissza, aki pedig munkába állt, az online módban nem élhette át a pályakezdéssel egyébként járó izgalmakat. A napi fertőzésszámok az egekben jártak, oltás nem volt. 

Ehhez képest idén tavasszal már új dolog határozta meg a tinédzserek és huszonévesek napjait: a rutin.

Az ötven megkérdezett közül nagyjából fele-fele arányban mondták azt, hogy jól, illetve rosszul élték meg az időszakot, jóllehet az, hogy ekkorra már otthonosan mozogtak a digitalizált mindennapokban, mindenkinek megkönnyítette az életét. Sokaknak már az újfent erősödő 2021 tavaszi járványhelyzet sem okozott meglepetést, a maszkviseléshez rég hozzászoktak, azt pedig többen is megemlítették, hogy mennyire beleszoktak a home office kényelmébe, amely megkönnyítette az alapvetően azért nehéz időszakot.

A fenti arányokból következik, hogy legalább a megkérdezettek fele kárhoztatja ezt az időszakot, mert bár rutinosabbak lettek, de sokuk a bezártságban ekkor jutott el egy holtpontra: volt, aki hiányolta az oktatásból és a munkából a visszajelzéseket, ami önbizalomhiányt okozott, az elhúzódó távoktatás többektől elvette az igazi iskolaélményt, csak arra vártak, hogy legyen vége a félévnek.

A korlátozások feloldása szorosan összefüggött a tavasszal még sikeres hazai oltókampánnyal, és ugyan mi most a papíron legkevésbé veszélyeztetett csoportot vizsgáljuk, az általunk megkérdezett fiatalok szinte egytől egyig beoltatták magukat: az 50 megszólalóból 46-an. Közülük 35-en azonnal, amint lehetőségük volt rá, a többiek addig halogatták, amíg a szórakozás, az utazás vagy éppen az egyetem nem tette szükségessé a beoltottságot.

A beoltottság ellenére csak egyharmaduk mondta, hogy az újranyitásnál fejest ugrott a bulikba: a többség kezdetben óvatosan merészkedett vissza a mindennapokba, páran meg az egész nyarat nagyon elővigyázatosan kezelték. Ez abban is meglátszik, hogy ki és mivel töltötte a szabadidejét:

88 százalékuk utazott belföldön, míg külföldi utat 68 százalékuk választott, és többen voltak azok is, akik kültéri szórakozóhelyekre mentek zárt terek, fesztiválok és nagy koncertek helyett.

Az elővigyázatosság csaknem másfél évvel a járvány kitörése után sokaknál a gondtalanabb nyári hónapokra is megmaradt: a megkérdezettek kitartottak a kézfertőtlenítőzés mellett, és közel felüknél a beltéri maszkviselés sem kopott ki, bár sokan megjegyezték, hogy hangulat- és hőmérsékletfüggő volt az odafigyelés akkor, amikor az esetszámok lecsökkentek.

A nyár tehát hiába hozott javulást a tavaszhoz képest, mégsem volt az igazi: ezt jól mutatja az is, hogy arra a kérdésre, hogy hányasra értékelnék az idei nyár kötetlenségét a Covid előtti időkhöz képest,

az átlag csak 6,5-ös osztályzatot adott.

Alkalmazkodás a szorongáshoz, szorongás az alkalmazkodástól

Ugyan érezhető volt, hogy a fiatalok idén könnyebben vették az akadályokat, a helyzet mélységét jól mutatja,

hogy a megkérdezettek 72 százalékának volt olyan lelki nehézsége, amely összefüggésben volt a járvánnyal.

Szorongás, stressz, önbizalomhiány, magányosság, kiégés, fáradtság – ezek voltak a legtöbbet ismétlődő szavak, amikor arról kérdeztük a fiatalokat, hogyan érzik magukat lassan kétévnyi pandémia után. A folytatódó bezártság, a végeláthatatlan járványhullámok, a szociális elszigeteltség és a bizonytalanság a mindennapok részévé vált, és szép számmal voltak olyanok, akik szerint ezek személyesen is megváltoztatták; visszahúzódóbbá és aggódóbbá tették őket.

A beszámolókból kiderül, hogy a legtöbb személyes nehézséget a kiesett lehetőségek okozták. Az idén tavasszal érettségizők megemlítették, hogy „olyan, mintha másfél éve elballagtak volna”, hiszen a végzős év izgalmaiból szinte teljesen kimaradtak. Az egyetemet a pandémia alatt kezdő diákok nagyon nehezen dolgozták fel, hogy még mindig nem volt részük a várva várt egyetemista élményekben, azok közül pedig, akiknél a képzés alatt ütött be a koronavírus, többen is megemlítették, hogy kevesebbet kaptak az oktatóiktól, mint szerettek volna. A pályakezdők közül azok voltak szerencsések, akik nyáron már élőben tudtak dolgozni, de akadt, aki másfél éve kezdett, de a mai napig home office-ban van.

Szerencsére többen vannak olyanok is, akik hasznos tapasztalatokat visznek magukkal az elmúlt évből. Az egyik legszembetűnőbb, hogy sokan arra jöttek rá:

mivel teljesen kiszámíthatatlan a jövő, ki kell használni minden kínálkozó alkalmat.

„Nem érdemes várni az ideális körülményekre”, „ki kell hozni a legtöbbet az adott helyzetekből”, „élvezni kell a pillanatot, és kevesebbet mérlegelni” – írták többen tanulságként. Sokaknál az egyedül töltött idő egyébként lehetőséget nyújtott megismerni magukat, voltak, akik kiegyensúlyozottabbnak és őszintébbnek érzik magukat, mint 2020 előtt. Többen hozzátették: rugalmasabbak, alkalmazkodásra képesebbek is lettek 2021-ben.

Összességében pedig az is biztos:

ha nem is jó, 2020-nál mindenképp jobb volt az idei év a fiataloknak.

A megkérdezetteket arra kértük, egy 10-es skálán osztályozzák, hogy mindent összevetve milyen volt a 2020-as és a 2021-es évük. Az már önmagában árulkodó, hogy míg tavaly kilencen értékelték 1–3 között az élményeiket, idén mindössze egy ember minősítette 4-esnél rosszabbra az év eseményeit, az összesített átlagokat figyelembe véve pedig 5,4-ről 6,8-ra nőtt a fiatalok elégedettsége az elmúlt 12 hónappal kapcsolatban.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy szerintük mik állhattak a javulás hátterében, a toplista így alakult:

• Több lehetőség, hogy a barátaimmal és szeretteimmel legyek (30 válasz)
• Nagyobb szabadság, újra lehetett utazni és szórakozni (29 válasz)
• Kevesebb bezártság (29 válasz)
• Személyes, nem járványhoz köthető okok (22 válasz)
• Covid-vakcina felvétele (22 válasz)

„Kiderült, hogy nehéz helyzetekben kire tudok igazán számítani”

Az, ahogyan a fiatalok berendezkedtek a koronavírus-járványbeli életükben, hatással volt a személyes kapcsolataikra is, és nem is feltétlenül negatív felhanggal.

A megkérdezettek több mint fele beszélt arról, hogy az elmúlt év sokat segített neki eldönteni, kik azok a barátai, akikre a leginkább számíthat.

A találkozási lehetőségek tavaszi beszűkülése, illetve a nyári nyitás sokaknál indított el egyfajta polarizációs folyamatot: akik a nehezebb hónapokban is tartották a szoros köteléket, sokkal közelebb kerültek egymáshoz, viszont az is kiderült, kik voltak azok, akikkel csak felszínes viszonyt ápoltak.

Ahogy írták, a találkozók megszervezése, az alkalmazkodás a digitális érintkezéshez, vagy éppen a személyes, olykor magával a járvánnyal járó traumák feldolgozása nagyon pontosan megmutatta, kiben bízhatnak, és voltak olyanok is, akiket meglepett, hogy onnan is szeretetet kapnak, ahonnan nem számítottak rá. A megkérdezettek döntő többsége beszélt arról, hogy voltak, akik lemorzsolódtak a köreiből, azt viszont szinte senki nem említette, hogy ez probléma lenne, sokan egyenesen örültek annak, hogy sikerült szelektálniuk.

Voltak olyanok is, akik megjegyezték: emlékezetes leckéket adott a járványidőszak az új barátságok keresésében is. Többen hangsúlyozták, hogy rájöttek, nincs szükségük sekélyes viszonyokra, és volt, aki azt írta, hogy az „elmúlt két év járványügyi és világpolitikai helyzete segített beazonosítani azokat, akiknek az értékrendszere jobban egyezett” az övével.

A digitális érintkezések egyébként korántsem voltak tökéletesek: egy 20 éves válaszadó például azt írta, hogy egyszerűen nem tudta ugyanúgy ápolni a kapcsolatait online, mint élőben, egy 22 éves pedig kiemelte, hogy a konfliktusok megoldása digitálisan gyakran okozott problémát.

Amíg a baráti viszonyokat érezhetően befolyásolta, a családi kapcsolatokra nem, vagy maximum konstruktív hatással volt az idei év. A karanténidőszakot a fiatalok közül sokan töltötték a családjukkal, és az ezzel együtt járó minimális feszültségekkel együtt szinte mind közelebb kerültek egymáshoz, azt mondják. Többen megjegyezték: az oltás után már a nagyszüleiket is rendszeresen tudták látogatni, ami 2020-hoz képest nagy különbséget jelentett.

A fiatalok romantikus kapcsolatainál viszont már sokkal nehezebb összefüggéseket találni:

mind a párkapcsolatban lévőknek, mind az egyedülállóknak tartogatott az év hideget-meleget.

Akik kapcsolatban vészelték át 2021-et, egyszerre áldották és szidták a karantént: amíg együttélésből remek leckéket adott, és a párok jó részét közelebb is hozta egymáshoz az összezárt időszak, az „én-időt” mindenkinek nélkülöznie kellett; akadt, aki ugyan nem volt egyedül, de magányosan érezte magát, és több szakításhoz is az idei év eseményei járultak hozzá. Van, aki nem a karantént okolja a szakításért, de az azt követő gyászidőszakot megnehezítette a járványhelyzet okozta ingerszegényebb környezet.

A 2021-nek szingliként nekifutók is különböző okokból lehettek elégedettek vagy csalódottak. Elégedettek azért, mert az év többeknek segített önreflexiót gyakorolni és egyedül megerősödni, de ugyanígy csalódottak, hogy idén is korlátozottak voltak a lehetőségek a találkozásokra, többeknek pedig az internetes ismerkedés sem jelentett járható megoldást.

Politikailag aktívan

Veres Viktor

A többség politikailag aktivizálva zárja 2021-et, szinte mindenki tervez szavazni

A megkérdezett fiatalok válaszolhattak közéleti jellegű kérdésekre is, több mint 80 százalékuk pedig meg is osztotta a véleményét az őt leginkább megmozgató témákról.

Attól függetlenül, hogy mennyire voltak vele elégedettek, egy dolgot szinte minden válaszadó megemlített a járványkezelésről:

a következetes kommunikáció hiányát.

A fiatalok többségét leginkább a folyamatosan változó kormányzati és szakértői iránymutatások bosszantották, többek szerint a politika negatívan befolyásolta a pandémiából való kilábalást. Ilyen példaként említették, hogy államilag kiemelt jelentőségű eseményekhez igazították a korlátozásokat, illetve sokan úgy érzik, a negyedik hullám gyengekezű szigorításai mögött az állhat, hogy választási év előtt nem kockáztat a kormányzat. Többen úgy vélték, az EU-s szinten mára alacsony átoltottságban közrejátszik az embereket összezavaró kommunikáció; és volt olyan orvostanhallgató is, aki akár az egészségügyiseket is segítségül hívta volna, csak jussanak el több emberhez hiteles információk a járványról.

Bár a válaszadók a koronavírus kezelésével kapcsolatos gondolataikat hosszan ecsetelték, nem csak ez mozgatta meg őket a közéletben. A megkérdezett fiatalok elenyésző hányada írta azt, hogy nem foglalkozott hírekkel és politikával, sokakat azonban egyes ügyek igencsak megmozgattak. Legyen szó tüntetésről, közösségi médiás posztokról, vagy egyszerű vitákról és beszélgetésekről, az alábbi ügyek kulcsszerepet játszottak 2021-ben:

• Legtöbben az előválasztást említették meg: volt, akiknek ez volt az első lehetősége a formális politikai részvételre, mások Márki-Zay Péter mint párton kívüli politikus előretörését méltatták.
• Megjelent emellett a Fudan-ügy és a Pegasus-botrány is: többeknél is ezek ütötték ki a biztosítékot.
• Többen voltak olyanok is, akik a pedofiltörvény melegellenes felhangú változtatásait emelték ki, mint az őket legjobban megmozgató, leginkább kiábrándító témát 2021-ben.

Feltehetőleg ennek is betudható, hogy a 45 válaszadóból végül 43-an mondták azt, hogy biztosan elmennek jövőre szavazni.