Hetente huszonöt férfi vet véget az életének Magyarországon, mégis a lelki egészségről szóló diskurzus gyakran kikerüli a férfiakat. Pedig a probléma égető: a férfiak sokkal kevésbé kérnek segítséget, ha lelki gondokkal küzdenek, a Covid pedig csak felerősítette az eddig is létező, lesújtó statisztikákat. És ezen nem segít az sem, hogy a magyarországi pszichiátriai ellátás romokban van, és szinte csak krízisellátásra van kapacitás terápiás kezelések helyett.
Legyen szó bajszos villamosokról, szakállas baráti körökről vagy harmincnapos alkoholmegvonásról, az elmúlt évek novemberében egyre több akció indult azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a férfiak egészségére, tulajdonképpen tetemre hívva azt a vélt vagy valós társadalmi berögzülést, amely szerint ha az embernek XY kromoszómakészlete van, akkor a problémáival nem kell foglalkoznia, mert azt a férfiasság megoldja magától.
A valóságban Magyarországon csak 2020-ban több mint 1300 férfi követett el öngyilkosságot. Ez heti 25 embert jelent.
A KSH éves adatai szerint tavaly a teljes lakosságban 1706-ra emelkedett a befejezett öngyilkosságok száma, azonban míg a nők között gyakorlatilag nem volt változás, a férfiaknál ez 13 százalékos emelkedést jelent. Mindezt úgy, hogy az ellenkező nemhez képest alapjáraton is csaknem háromszor nagyobb eséllyel lesznek öngyilkosok. Európai uniós összehasonlításban ezzel a számmal a legrosszabb értelemben vagyunk dobogósok.
A statisztikák is azt sugallják, nagy a baj a férfiak mentális egészségével; 2017-ben már az Európai Parlament is proaktív lépéseket tett, hogy a nemek közti egyenlőség a pszichológiai, pszichiátriai kutatások terén is jelen legyen, a hazai szakemberek pedig úgy látják:
számtalan társadalmi és infrastrukturális akadálya van annak, hogy a férfiak megfelelő segítséget kapjanak.
Hiába haladunk előre az időben, a hagyományos nemi szerepek dogmái a mai napig aktívan élnek a férfiak fejében. „Akkor tartunk talpraesettnek egy férfit, ha problémáit egyedül meg tudja oldani, ha a nehézségein át tud vergődni és abból a környezet semmit nem veszi észre” – mondja Srádi Péter pszichiáter szakorvos arról, miért vonakodnak a férfiak a segítségkéréstől. A szakember szerint az öngyilkosság az esetek többségben nem hirtelen felindulásból történik; hosszú út vezet odáig, hogy valaki erre elszánja magát.
Először jelenik meg egy lelki fájdalom, egyfajta reménytelenségérzet; ez később egy izolációs fázishoz vezethet. Csak ezek után jön el az a stáció, hogy valaki képes legyen elvenni a saját életét. A férfiak ráadásul sokkal drasztikusabb eszközökhöz fordulnak: bár az öngyilkossági kísérletek négyszer gyakoribbak a nők körében, a befejezett öngyilkosságok száma a férfiaknál többszörösen nagyobb. Jelen van az önakasztás és a fegyveres elkövetés, mondja a szakember, és hozzáteszi: éppen ezért kulcsfontosságú a krízisállapot észlelése, ezen a ponton ugyanis már nem tudnak az emberek segíteni magukon, beszorulnak.
A férfiakkal szemben a nők általánosan nyitottabbak a külső segítségre. Balázs Judit gyermek-, serdülő-és felnőttpszichiáter szakorvos, az ELTE Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológiai Tanszék vezető egyetemi tanára elmondja, hogy az öngyilkosság legjelentősebb rizikófaktora a depresszió. „A depresszió kétszer gyakoribb a nőknél, mégis a befejezett öngyilkosság férfiaknál gyakoribb minden korosztályban – ezt hívjuk az öngyilkosság nemi paradoxonának.” Pedig a depresszió egy kezelhető pszichiátriai betegség, de sok férfi (és egyre több nő is) ehelyett inkább alkoholhoz és más szerekhez nyúl, amelyek önmagukban is növelnék az öngyilkosság kockázatát – jegyzi meg.
Ha pedig a kockázatról beszélünk: Reményiné Csekeő Borbála, a fiataloknak segítő Kék Vonal szakembere szerint amikor valaki eljut a harmadik fázisba, az utolsó csepp a pohárban már bármi lehet. Lehet veszteségélmény: halál, szakítás, válás, egy barát elengedése. De ugyanígy lehet egy kudarc is az, amely végleg kibillenti az érintettet: egy elrontott vizsga, egy bukás, és ugyanígy egy munkahelyi csalódás is.
Ezért is ütötte meg a Covid első éve ennyire a férfiakat Srádi Péter szerint. A férfiak életében a munkahelyi egzisztencia jóval erősebb összefüggésben van a mindennapi stabilitással, és egy állás elvesztése egyaránt hat ki a férfiakon ülő teljesítménykényszerre, illetve jelenti azt, hogy a munkahelyi közegét, a barátait veszíti el valaki.
Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy bár 2020-ra érezhetően megugrottak a statisztikák, évtizedes távlatokban érezhető a visszaesés az öngyilkosságok terén, férfiak és nők között egyaránt. A szakemberek szerint nagyon konkrét okai vannak a több mint 50 százalékos csökkenésnek: az elmúlt 30–40 évben sokkal pontosabban kezelhetőbbé váltak a mentális betegségek, mind gyógyszeres, mind terápiás szinten. Ezen felül megemlítik azt is, hogy míg a szocializmus idején még a világ legmagasabb öngyilkossági mutatóit tudhatta magáénak Magyarország, a rendszerváltás szellemisége sokat liberalizálta (hazánkban legalábbis) a lelki egészség körüli közbeszédet, és a mindennapok légköre is kevésbé volt szorongató.
Bár a depresszió és az öngyilkosságok megemlítése a médiában hasonlóan hozzájárulhatott a javuláshoz, Balázs Judit elmondja, a média a nagyon fontos öngyilkosság-megelőző szerepe mellett növelheti is a kockázatot: az öngyilkosság romantikus bemutatása motivációként hathat a nehéz helyzetben lévőkre, igy nagyon fontos, hogy a sajtó hogy kezeli a kérdést. Ennek megvannak a szakmai szabályai és az elmúlt évtizedben hazánkban is jelentős előrelépés történt, egy adott öngyilkosság részleteinek bemutatása helyett inkább preventív üzenetek jelennek meg. De sajnos a mai sorozatok közül is lehet olyat találni, amely részletesen, akár „megoldásként” jeleníti meg a témát. Ilyen például a 13 okom volt rá című Netflix-tinishow első évada, de szerencsére már itt is történt korrekció a szakemberek jelzései alapján; a későbbi évadokban érzékenyebben jelent meg a téma, és külön figyelemfelhívó mellékleteket tettek közzé az alkotók.
„A fiatal férfiak elvesztették a referenciapontjaikat”
A tinédzser öngyilkosság sajnos nem csak a képernyőkön keresztül probléma Magyarországon, 2021-ben is több olyan történet ment körül a sajtóban, ahol kiskorúak vetettek véget az életüknek egy rossz jegy vagy iskolai zaklatás miatt.
Bár arra a kérdésre a szakemberek szerint nehéz választ találni, hogy könnyebb vagy nehezebb-e fiatalnak lenni a 2020-as években, mint korábban volt, abban egyetértettek, hogy a digitalizálódó, közösségi média köré épülő világ új veszélyeket jelent a serdülőkorúak mentális egészségére. Az iskolai zaklatás sajnos mindig is része volt a gyermekek szocializálódásának, azonban míg ez nap mint nap „véget ért” onnan hazatérve, a cyberbullying megjelenése azt hozta magával, hogy gyakorlatilag az érintettek a nap 24 órájában védtelenek. Emellett pedig a fiatalok mindent és folyamatosan dokumentálnak, ezek pedig nagyon hamar kikerülhetnek a nyilvánosság elé – emlékezzünk arra a pár hetes esetre, amikor 15 éves szombathelyi fiúk videóra vették és megosztották, hogy nyilvánosan megalázzák egy társukat.
Arról szerencsére egyre többször esik szó, hogy a közösségi média milyen nyomással van a fiatal nők egészségére, legyen szó az irreális szépségideálokról, gyűlölködő kommentekről, vagy a kapott lájkok miatti szorongásról. Balázs Judit szerint ugyanezek a fiúkat is nyomasztják, azt pedig már Reményinő Csekeő Borbála teszi hozzá, hogy a kamasz fiúk belső társadalmában a státuszszimbólumok, a verseny, hogy kinek mije van, jóval kiélezettebb, és súlyos sebeket tud okozni. A Kék Vonal szakembere szerint ráadásul segítségkérés terén ugyanaz a nemi szakadék jellemző már kisebb korban is: bullying miatt idén eddig 120 lány és 61 fiú fordult hozzájuk, bár megjegyzi, hogy utóbbi szám is biztató, hiszen ennyien már realizálták, hogy segítségre van szükségük.
Srádi Péter szerint viszont a közösségi média a fiatal férfiaknak más, sokkal összetettebb problémákat is jelent. Amíg a nők lelki felnőtté válásában bizonyos pontok biológiai folyamatokkal is összecsengenek (mint például a menstruáció), addig a férfiaknál hagyományosan a különböző beavatási ceremóniák, valamint az apák szerepeinek megtanulása jelentették az érés mérföldköveit. A mai társadalomban azonban egyre távolabb vagyunk attól, hogy a fiúk csak apáik nyomát kövessék, és bár a férfiasság kérdése továbbra is kulcskérdés, az ehhez szükséges referenciapontok kikoptak, sokszor maguk kell keressék a példákat a gyermekek. Erre jelenleg legkézenfekvőbbnek a közösségi média tűnhet, ott azonban nagyon gyorsan változnak azok, akikre fel lehet nézni, nincsenek konzekvensen követhető képek – mondja a szakember.
Mit tehetünk?
Éppen ezért mind szülőként, mind barátként, párként nagyon oda kell figyelni arra, hogy a fiúk és férfiak ne magukban küzdjenek meg a problémáikkal. A befordulás, visszahúzódás, motiválatlanság mögött sokkal több lehet, mint szimpla lustaság – mondja Balázs Judit, aki hozzáteszi, hogy serdülőkorban külön probléma lehet, hogy a gyermekek lázadásból állnak ellen a szülők közeledésének. Legalább ilyen fontos az elfogadás tanúsítása, ami segít az érintetteknek a mentális egészségi problémák helyén kezelésében, és ráébresztheti őket, hogy nem szégyen, ha valaki segítséget kér. Ha pedig valakinek konkrét öngyilkossági gondolatai vannak, akár életmentő is lehet egy jól időzített, de egyszerű kérdés vagy beszélgetés, amitől érzi az illető, hogy nincs egyedül, számít az embereknek. Gyermekek esetén pedig nem szabad határt ismerni, amíg az öngyilkossági veszélybe került fiatal nem kap segítséget – teszi hozzá Reményiné Csekeő Borbála.
Segítségért fordulni azonban Magyarországon nem csak a lelki akadályok miatt elképesztően nehéz. A szakemberek egyhangúlag állítják: elképesztő a kapacitáshiány a pszichoterápiás kezelésekben, a Covid alatt pedig pláne csökkent a „nem látható betegségekre” szánt figyelem. A pszichiátria hiányszakma, az államilag finanszírozott pszichológusi állások nagyon limitáltak, a várólisták pedig rettenetesen hosszúak a terápiás helyekre.
Srádi Péter szerint valószínűleg 10-nél is kevesebb az államilag finanszírozott és nevüknek megfelelően valóban pszichoterápiás ellátást nyújtó osztályok száma az országban, így a szorongásos- és hangulatzavarok alapját képező korai traumák és személyiségproblémák érdemi kezelése nélkül a pszichiátriák az okok helyett a tünetekkel, az ezekhez kapcsolódó akut kríziskeléssekkel kénytelenek foglalkozni.
A pandémia tehát egy ilyen alaphelyzetbe érkezett, a pszichiátriák pedig hamar az átcsoportosítások, ágykiürítések áldozatává váltak. Mára ott tartunk, hogy kallódnak a betegek. A szakemberhiány miatt a kórházakból gyógyszeres kezeléssel elbocsájtott páciensek járóbetegként sokszor csak igen későre kapnak időpontot a gondozókba, vagy egyáltalán nem tudtak hova visszajárni ellenőrzésre és receptekért, ezáltal rengetegen eltűntek a rendszerből – mondja Srádi. Megjegyzi azt is, hogy a csökkenő kapacitás és a növekvő akut esetszám miatt rendszeres, hogy haza kell küldeni az osztályokról olyan betegeket, akik ugyan sürgősségi ellátást már nem igényelnek, de további rehabilitációval jelentősen lehetne javítani még az állapotukon.
Összességében tehát az látszik, hogy a hosszú, de javában eredményes kezelések helyét átvették a sürgősségi megoldások az egészségügyben, ördögi kört kialakítva a segítségre szorulás és a bajba kerülés között.
A problémák megoldása tehát bonyolult, így kimondottan fontos, hogy az érintettek körei mind a hosszú és fáradalmas segítségkeresésben, mind alapvető lelki partnerként jelen legyenek. Balázs Judit szerint viszont eközben nem szabad elfelejteni, hogy egy ponton túl a szeretteinkkel történtekért nem feltétlen okolhatjuk magunkat.
„A legjobb szülők gyerekei, a legszeretőbb feleségek férjei ugyanúgy válhatnak áldozattá, akármilyen jó a környezetük” – mondja.
A legfontosabb, hogy minden erőnkkel segítsük őket, de egy adott ponton túl – pláne felnőtt férfiaknál – elfogynak az eszközök, egészíti ki Reményiné Csekeő Borbála. Amíg egy szülő még konkrét befolyással lehet a gyermekére, felnőttkorban mindenkinek joga van döntenie a saját életéről, és egészséges az, ha egy adott ponton a segítőnél is bekapcsol egy önvédelmi mechanizmus, és elér egy pontot, ahol úgy érezheti, minden igyekezete ellenére sem rajta múlik, hogy meg tudja-e menteni a segítségre szoruló félt. Azokra is komoly terhek rakódnak, akik segíteni próbálnak, és éppen ezért fontos az, hogy ne törjük össze magunkat, miközben a szeretteinkre figyelünk. A Kék Vonal szakembere szerint nem véletlen, hogy a lelkisegély-szolgálatok munkatársai sem dolgoznak egyedül, hanem megosztják egymással a tapasztalataikat:
„a terheket át kell venni, de nem maradhatnak a segítőn” – mondja.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Nagyot nőtt tavaly az öngyilkosságok száma, azonnali segítséget kérnek a pszichiátereknek
