– Elfogták már? – kérdezte az öregúr a nyomozótól, akit szinte minden áldott nap felhívott.

– Bízzon bennünk, tesszük a dolgunkat! – válaszolta a rendőr. Semmi újat nem mondott, sokadszorra hallotta már ezt a kérdést és sokadszorra felelte rá ugyanezt.

– De honnan fogom megtudni, hogy elfogták? – erősködött az öregúr.

– Ha az megtörténik, akkor látni fogja a tévében – szólt a válasz.

Az alábbi párbeszédet Farkas Péter, a BRFK Korrupciós és Gazdasági bűnözés Elleni Főosztály vezetője idézte fel szerdán újságíróknak azon a sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette: idén júliusban a Dominikai Köztársaságban végre elkapták azt az embert, akire már három éve vadásztak, és aki 1,2 milliárd forinttal károsított meg embereket.

A T. Alex által irányított bűnszervezet kétségkívül bekerül a magyar kriminalisztika történetébe, a most 30 éves férfit pedig jó okkal nevezhetjük minden idők egyik legnagyobb szélhámosának, miközben a hazahozatalakor az arcát kapucnis pulóverrel eltakaró fiatalember eddig még sosem volt büntetve.

T. Alex 2014 nyarán kezdte el felépíteni a birodalmát, ami idővel egyre szofisztikáltabbá vált. Kezdetben lakásokat adott bérbe. Olyan lakásokat, amelyek nem is léteztek vagy ha léteztek is, nem ő volt a tulajdonosuk. Ekkoriban jellemzően olyanok estek a csapdájába, akiknek gyorsan kellett költözniük, és kapóra jött egy-egy, a piacon olcsóbbnak számító albérlet. Ezekre az albérletekre a károsultak internetes hirdetéseken bukkantak rá, a lakásokat olyan, egyébként létező cégek nevében hirdették, amelyhez Alexnek semmi köze nem volt. A lakások adatait és fotóit jellemzően ingatlanportálokról vagy szállásfoglaló oldalakról másolta le, majd tett közzé egy saját hirdetést egy ténylegesen létező cég nevében.

A lakás iránt érdeklődők előre fizettek, mert Alex “emberei” (rájuk még visszatérünk) azt mondták nekik, hogy a lakásra nagyon sok jelentkező van és azé lesz, aki mielőbb előre leteszi a foglalót. Alexszel ezért aztán a leendő “bérlők” nem is találkoztak, az akkor mindössze 23 éves fiatalember ugyanis végig ügyelt arra, hogy az általa irányított bűncselekményekhez őt ne lehessen kötni. Ez az, ami megkülönbözteti őt más hasonló csalóktól. Alex ugyanis álláshirdetéseken keresztül szervezte be azokat az embereket, akik a “piszkos munkát” elvégezték helyette. Ők voltak a “próbanaposok” vagy “asszisztensek”, akik kezdetben nem is tudták, miben vesznek részt. Nem is ismerték az ekkor már a Dominikai Köztársaságban élő Alexet és nem is volt információjuk arról, mi is zajlik. Ők csak azt tudták, hogy jelentkeztek egy állásra, kaptak egy munkát és van valami feladatuk.

Volt, akinek azt a feladatot szabták, hogy béreljen ki egy lakást, másnak azt, hogy ugyanazt a lakást mutassa meg az érdeklődőknek, megint mást azzal bíztak meg, hogy nyisson egy bankszámlát. Alkalmazottjainak nagy része nem sejtette, hogy munkájukkal Alex strómanjává válnak, mások egy idő után felismerték, hogy bűncselekményekben vesznek részt, ennek ellenére folytatták a munkát. Ám az “asszisztensek” közül senki nem tudta, kicsoda Alex, ahogy azt sem, hogyan néz ki, hol él. A huszonéves férfi ugyanis mindent az interneten bonyolított, az anonimitását megőrizve, mélyen konspiráltan. A lakáshirdetésekre jelentkezőkkel minden esetben Alex beszélt az interneten keresztül, az “asszisztensekre” akkor volt szükség, amikor elkerülhetetlenné vált a személyes találkozó. Az “asszisztensek” találkoztak a leendő bérlőkkel, ők írták velük alá a szerződést, ők vették át a foglalót, a bérleti díjat. Ellentétben a hasonló csalásokkal, Alex tudta, hogy a személyes találkozó néha elkerülhetetlen, ezért volt szüksége “asszisztensekre”. És persze a pénz megszerzésénél. Az átutalásokkal rendezett foglalóknál az asszisztensek Alex kérésére bankszámlákat nyitottak, az oda érkező pénzt felvették és főnökük által meghatározott számlára befizették, vagy egy nemzetközi pénzügyi szolgáltatón keresztül juttatták el Dominikára.

Alex ügyelt arra, hogy azok, akik neki dolgoznak, ne jelentsenek rá veszélyt: ne ismerjék sem őt és legfeljebb egy apró mozaikdarabkát lássanak a teljes nagy képből, azaz a bűncselekményekből. Olyannyira így volt ez, hogy kezdetben a rendőrségnél sem fogott gyanút senki. Ha feljelentést is tettek a sértettek, az ügyeket külön kezelték, hiszen a szervezettségre ekkoriban még semmi nem utalt.

Az Alex által irányított szervezet aztán idővel profilt váltott, magasabbra tette a lécet: ettől kezdve olyan ingatlanokat adott el, amelyekhez valójában semmilyen köze nem volt. Az ingatlanok eladásakor hasonló trükkel élt, mint az albérletek esetében: túl vonzó lakásokat kínált jó áron, ehhez pedig hihető mesét is gyártott. A legtöbbször azt, hogy a tulajdonos családi okokból válik meg sürgősen az ingatlanától, így aztán egymás lábát taposták a vevők.

A kiszemelt ingatlanokat egy bűntársa bérbe vette, a lakásokat pedig az “asszisztensek” mutogatták az érdeklődöknek. A mese hasonló volt, mint az albérletes csalásoknál: az “asszisztensek” azt mondták, a lakás tulajdonosa éppen külföldön van, és ha komolyak a vevő szándékai, akkor a vételárat egy közjegyzői letéti számlára utalják át. A valóságban a számlát valamelyik “asszisztens” nyitotta, az adásvételben felbukkanó ügyvédek és közjegyzők pedig nem léteztek. Vagyis a valóságban léteztek, csak éppen nem tudtak ezekről az ügyletekről, Alex ugyanis létező személyek (ügyvédek, közjegyzők) adatait használta fel, a szervezetben ezért volt olyan álügyvéd is, aki egy létező ügyvéd személyazonosságát lopta el, még saját weboldala is volt.

Alex segítői a hamis közjegyzői okirat birtokában már magukat közjegyző-helyettesnek bemutatva találkoztak a sértettekkel, majd aláíratták velük a hamis közjegyzői letéti szerződést, és felügyelték a vételár elutalását. Az elutalt pénzhez Alex már közvetlenül hozzáfért, mert az asszisztensei által nyitott számlák netbank adatai felett mindvégig ő rendelkezett. A rendőrség szerint a csaló így 280 lakást adott “bérbe”, 78 lakást pedig eladott. Ám ahogy egyre több csalást követett el, Alexnek még több “asszisztensre” volt szüksége. A rendőrség később kiderítette, hogy Alexnek összesen 7100 ember juttatta el az önéletrajzát, azaz ennyien jelentkeztek az általa felkínált állásokra, a nyomozóknak összesen 419 asszisztenst sikerült azonosítani. Egy-egy eladott lakáson 20-40 millió forintot, míg az albérleteken 180-300 ezer forint körüli összegeket keresett.

A rendőröknek csak 2019 januárjában állt össze a kép. Ekkor jutottak el arra a felismerésre, hogy a Budapesten és vidéken elkövetett csalások nagyon hasonlóak, és feltehetően ugyanaz az elkövetői kör állhat mögötte. Mivel Alex az elején még nem volt olyan profi, így a nyomozók már a vizsgálat korai szakaszában sejtették, hogy ő lehet a bűncselekmény-sorozat értelmi szerzője, és nála futhatnak össze a szálak. Ám hiába a gyanú, ha nincsenek bizonyítékok. Márpedig Alex ellen ekkor még semmilyen bizonyítékuk nem volt a rendőröknek. Mindenesetre Alex ellen már 2019 áprilisában nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. Ám Alex ebben is előrelátónak bizonyult: tudta, hogy a Dominikai Köztársaság és Magyarország között nincs kiadatási egyezmény, ezért biztonságban érezhette magát.

Ráadásul amikor a nyomozók szagot fogtak és lebuktatták Alex több segítőjét, a bűnözőzseni módszert váltott. Amikor egy-egy eladó lakásra jelentkezett egy érdeklődő, Alex azt mondta neki, hogy ugyan külföldön van, ezért a lakást nem tudja megmutatni, de szívesen küld róla egy videót. Ám ahhoz, hogy a videót az érdeklődő megnézhesse, le kellett töltenie egy olyan alkalmazást, amit szintén Alex küldött el. Ám ahogy ezt az alkalmazást valaki letöltötte, Alex már betekintést kapott a sértett számítógépébe és ezen keresztül érzékeny banki adataiba. Ezekkel az adatokkal Alex “asszisztensei” hamis meghatalmazásokat tudtak csinálni, majd azokkal a telefonszolgáltatónál új SIM-kártyát kértek a sértett hívószámához. Ezáltal Alex teljes hozzáférést szerzett a sértettek bankszámlájához, azokról könnyedén átutalhatta a pénzeket. Akadt olyan sértett, akinek a cége bankszámlájáról Alex 128 millió forintot utalt el. A módszerekre jellemző, hogy Alexék olyan szoftvert is bevetettek, ami elváltoztatja a telefonon beszélő hangját, így a sértettek közül voltak, akik azt hitték, egy nővel beszélnek – pedig mindvégig Alex volt a vonal túlsó végén.

Alex bűnszervezetében a hierarchia alján az “asszisztensek” álltak. Őket követték a segítők, a legmegbízhatóbb emberei pedig azok a futárok voltak, akik a csalások elkövetéséhez szükséges dolgokat (SIM-kártya, hamis papírok, mobiltelefonok) szállították. Alexék 21 közjegyző és 6 ügyvéd nevével éltek vissza, több száz mobilszámot használtak. A szövevényes ügynek 477 áldozata és 130 gyanúsítottja van. Nem minden “asszisztens” lett gyanúsított, ez attól függött, hogy milyen szerepet játszottak az ügyben. Van olyan sértett, aki “asszisztens” volt, de T. Alex – miután az ő adatait is megszerezte – őt is meglopta.

A nyomozók az elkövetők digitális lábnyoma alapján mozaikként tették össze az egészen Dominikáig nyúló ügy részleteit, és sorra azonosították a szervezet tagjait. Bár a tagok ügyleteikhez és kommunikációjukhoz titkosított VPN-kapcsolatot és különböző csevegőalkalmazásokat használtak, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya két év leforgása alatt 130 embert hallgatott ki gyanúsítottként és 487 olyan bűncselekményt tárt fel, melyek elkövetésének megszervezésével T. Alex gyanúsítható. Az ügy nagyságát jelzi, hogy az elmúlt évek során 175 ezer oldalnyi iratanyag született.

Az ügyben az hozott áttörést, amikor a Fővárosi Főügyészségnél rájöttek, hogy bár Dominikával valóban nincs kiadatási egyezmény aláírva, de létezik egy úgynevezett palermói egyezmény, ami kifejezetten a szervezett bűnözés ellen jött létre. Az amerikai FBI közreműködésével ekkor a magyar hatóságok kapcsolatba tudtak lépni a dominikai ügyészséggel és elindulhatott egy olyan művelet, amelyben az Europol is kivette a részét. Ennek lett a vége az, hogy idén májusban a BRFK három nyomozója Dominikára utazott, ahol az Europol dominikai egységével közösen részt vettek Alex felkutatásában. Ez sem volt egyszerű, mivel a magyar férfi rendszeresen változtatta a lakhelyét. Végül másfél hét alatt sikerült megtalálni őt, június 2-án pedig a dominikai rendőrök elfogták. Az elfogáskor jelen volt a három magyar rendőr is, Alex pedig alaposan meglepődött, mert a rajtaütés váratlanul érte.

Dominikáról Németországba szállították, majd szeptember 28-án Frankfurtból Budapestre kísérték, jelenleg azoknak a rendőröknek a vendégszeretét élvezi, akik már három éve vadásztak rá. Alexnál összesen 337 millió forintot foglaltak le, ennyi pénz térült meg az 1,2 milliárdos kárból.

Bár Alex büntetlen előéletű, Farkas Péter alezredes a hvg.hu-nak elmondta, hogy voltak korábban is már nyomozások vele összefüggésben, de ezek nem vezettek eredményre. „Nem mehetett ez a bűncselekmény-sorozat az első pillanattól kezdve majdnem tökéletesen, az elején voltak hibák. Az elején követett el olyan hibákat, amelyekből lehetett következtetni a személyére” – válaszolta a nyomozó arra a kérdésünkre, hogy ha ennyire jól konspirált, akkor hogyan tudta a rendőrség már 2019 áprilisában beazonosítani őt.