Vezérdemokráciaként írja le Orbán Viktor rendszerét Körösényi András, Gyulai Attila és Illés Gábor A plebiszciter vezérdemokrácia elmélete és gyakorlata című könyvben.

A szerzők szerint ez tulajdonképpen autoriter hatalomgyakorlás demokratikus felhatalmazással, amivel Magyarország a vezérdemokráciák nemzetközileg is izgalmas kísérleti laborja lett. A rendszer Orbán Viktor személyes karizmája köré épül, neki pedig fejedelmi hatalma lett ezzel - mondta a Telexnek adott interjújában Körösényi András politológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont volt főigazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára.

Körösényi szerint a vezérdemokrácia három jellemzőből áll: “karizmatikus vezetés, ahol leértékelődik a parlament és a pártok szerepe; a politikai folyamatot abszolút a vezetők uralják, ebbe az állampolgárok csak minimálisan tudnak beleszólni. A harmadik vonás kapcsolódik a jogállamisághoz: a liberális demokráciákban megszokott keretek jóval kevésbé korlátozzák az uralmon levőket.”

Szerinte ami új Orbán politikájában az, hogy “minden egyes szakpolitikai, intézményi kérdést alárendelnek a barát-ellenség fogalompárnak”, ami ellehetetleníti a kormánypolitika vitatását.

Ha szakpolitikai vitákra napi szinten az a válasz, hogy Soros, az a kormánypolitika vitatását teszi lehetetlenné. Ha minden érv eleve ellenséges vagy árulás lesz, az nagyon erős autoriter trendet húz be a magyar belpolitikába.

Arra a kérdésre, hogy a könyvben leírt "fejedelmi uralom" mit jelent, Körösényi azt mondta, “az Orbán-rezsim fontos tulajdonsága, hogy az intézmények fölött egy nagy informális személyi háló révén tartja össze az uralmi gépezetet. Ez először a személyesen lojális embereket jelenti az állami tisztségviselők között, aztán ez terjed ki a kulturális elit fontos pozícióiig, például hogy ki fogja vezetni a Petőfi Irodalmi Múzeumot vagy a Nemzeti Színházat – utóbbi persze mindig politikai döntés volt” - vázolta fel a rendszert Körösényi. Azt mondta, a tízes években láttuk, hogy tud az uralom túlterjeszkedni, és hogy képes ezt a személyi-uralmi kört a kormányzati szférán messze túl kiterjeszteni más létszférákra. "Minden választás után van egy nagyobb lökés, és újabb területek kerülnek be. A kultúrpolitikában a térnyerés 2018 után vált programszerűvé."

Mészáros Lőrincet nem tartja strómannak, ő szerint minimum "kliens". Körösényi szerint ugyanis neki is van autonómiája, és vannak stratégiai politikai célok, mint a nemzeti tulajdonosi réteg felépítése.

A tulajdonok újraosztásánál, mint a Simicska- vagy a Spéder-vagyon újraosztásánál, vagy a KESMA-nál látszik nagyon egyértelműen, hogy ez mennyire tisztán politikai döntéseken alapul. A patrónus-kliens viszony nem pusztán gazdasági természetű, az egész uralmi gépezetnek a komplex viszonyáról van szó.

Éppen ezért a stróman fogalmát durva leegyszerűsítésnek tartja.

A Telexnek adott interjúban kitér Orbán radikalizmusára Európában: szerinte ez elég volt ahhoz, hogy kisállami pozícióból fajsúlyosabb szereplővé tegye Magyarországot az Európai Unióban.  Az viszont egy érdekes kérdés, hogy a megnövekedett befolyás mennyi ideig tartható fenn.